-Szia, Brooke! – Megan mosolyogva nyitott ajtót. –Gyere be!

-Szia! Mickey itthon van?

-Nincs, elvitte az ikreket oviba.

-Akkor egy kis ideig nyugi van, igaz?

-Aha. De ülj le valahova, ne ácsorogj itt a nagy pocakoddal.

Brooke leült a fotelba, és megsimogatta a pocakját.

-Nemsokára megszületik a kishercegnő – mondta mosolyogva. –Már a nevét is kitaláltam.

-És hogy fogják hívni? – Megan is leült Brooke mellé, és egy pohár narancslevet adott barátnőjének.

-Sarah. Mondjuk, Matt nagyon ragaszkodik a Janey-hez, de nekem jobban tetszik a Sarah.

-Szerintem lehetne mind a kettő. Sarah Janey, vagy fordítva.

-Ez jól hangzik. Sarah Janey Butler – Brooke elmosolyodott. –Igen, ez lesz a neve.

Közben hazaért Mickey is.

-Sziasztok, csajok! – megcsókolta Megant, majd Brooke-nak is adott egy puszit. –Hogy van a mi gyönyörű kismamánk?

-Kicsit fáradtan, de boldogan. Már alig várom, hogy megszülessen Sarah Janey Butler.

-Hűha, ez lesz a neve a kis tündérkének?

-Igen.

-És kábé mikorra várjátok?

-Hát, kábé… Bármelyik percben.

Mickey rémülten hátraugrott, Brooke pedig elnevette magát.

-Dehogyis, még van két hetünk.

-Akkor jó. Már megijedtem.

-Ha nem baj, most meglátogatnám az frissen felújított fürdőszobátokat, mert ez a gyerek focilabdának képzeli a húgyhólyagomat… - Brooke nehézkesen felállt, és bement a fürdőszobába.

Mikor kijött, el is búcsúzott.

-Én most hazamegyek, de délután úgyis találkozunk. Gyertek olyan… Olyan kettő felé, jó? És hozzátok az ikreket is! Danny szétszedi a házat örömében, ha meglátja a haverjait!

Brooke, mikor hazaért, otthon találta Matthew-t.

-Szia, drágám! – megcsókolta férjét, aki éppen iratokat pakolt a táskájába. –Hová mész?

-Be kell mennem a céghez.

-Ilyenkor? De azt mondtad, hogy ma délután itthon leszel.

-Igen, de váratlanul közbejött egy tárgyalás.

-Nem mehetsz be! Tudod, hogy ma délután jönnek Meganék, és hozzák az ikreket is! Mit fogok csinálni három égetnivalóan rossz kölyökkel?

-Nem leszel velük egyedül, itt lesz Meg és Mickey.

-De megígérted, hogy Danny-t elhozod az oviból! Bármikor mehetsz tárgyalni, csak most ne!

-Már nem mondhatom le!

-Miért nem? Hivatkozhatnál családi okokra! Elvégre már nem vagy agglegény. Van feleséged, és egy négyéves kisfiad, aki imád téged! És nemsoká megszületik a lányod is!

-Ígérem, gyorsan levezénylem, és utána rohanok haza.

Matthew olyan szépen nézett Brooke-ra, hogy a lány ismét érezte azt a remegést a gyomrában, amit annak idején.

-Oké, menjél – sóhajtotta. –De csipkedd magad, mert nem sokáig tudjuk kordában tartani Danny-t…

Matthew megcsókolta Brooke-ot, majd elviharzott. Két óra után tíz perccel megérkezett Megan és Mickey a két gyerekükkel. Közben Brooke is elhozta Danny-t az oviból, és éppen megpróbálta kivakarni a Lego-várból a csokis keksz maradványokat, amikor barátai megérkeztek.

-Sziasztok! – Megan elengedte kislánya kezét, aki egyből berohant a szobába, és Danny nyakába csimpaszkodott. –Natalie, hányszor mondtam, hogy ne menj be cipőben a lakásba!

De a kislány meg se hallotta. Közben testvére, Patrick is elszaladt anyjától, és mire a felnőttek beértek a nappaliba, a három gyerek háromfelé szaladt: Natalie-t a könyvespolcról kellett leszedni, Danny egy cserép virág maradványai fölött járt indiántáncot, míg Patrick a távirányítót buherálta.

Mire összeszedték a gyerekeket, a ház kellő mértékben leamortizálódott. A gyerekek kaptak uzsonnát, majd elvonultak a játszósarokba, amíg szüleik beszélgettek.

-Amúgy hogyhogy Matt nincs itthon? – kérdezte Mickey.

-Tárgyalása van – mondta Brooke közönyösen. –Hiába győzködtem, mindenképp el akart menni. De azt mondta, siet haza. Jöhetne már… - sóhajtotta, és ránézett az órára. –Hozzak be még valamit?

-Á, nem kérünk semmit, köszi – mondta Megan, és fél szemmel ránézett csemetéire. –A te állapotodnak nem tesz jót a sok ugrálás.

-De, hozok be ropit – Brooke felállt, és kiment a konyhába. Ekkor Megan és Mickey hirtelen üvegcsörömpölést hallottak, majd Brooke hangját: -Valaki jöjjön… Azt hiszem… Azt hiszem, elfolyt a magzatvíz…

-Jesszusom! – Megan kirohant a konyhába. Brooke az egyik széken ült, kétrét görnyedve a fájdalomtól. –Elkezdődtek a fájások, ugye?

-Aha, és sokkal rosszabb, mint Danny-nél voltak.

-Matt meg pont most nincs itt… A francba! – gyorsan tárcsázta Matthew számát. –Várj, hátha sikerül elérnem… Ez nem igaz! Ki van kapcsolva!

Mickey is kirohant hozzájuk.

-Jól vagy, Brooke?

-Mickey, te inkább menj vissza a gyerekekhez! – pirított rá Megan.

-Most kivételesen jól elvannak. Brooke, bevigyelek a kórházba?

-Megköszönném… - a fájdalmak egyre elviselhetetlenebbek lettek.

Megant otthagyták a gyerekekkel, ők pedig elindultak a kórházba. Hatalmas volt a forgalom, Brooke egész úton hallgathatta Mickey szitkozódását.

-Hány percesek a fájások? – kérdezte Mickey két káromkodás között.

-Nem tudom… Talán három…

-A francba! – Mickey beletaposott a gázba. –Megpróbálom felhívni Matt-et. Azért mégiscsak joga van tudni, hogy most születik a lánya.

-Megan se tudta elérni.

-Akkor a benti telefonját hívom. Hátha azt felveszi.

Mickey tárcsázott, de a telefont a titkárnő vette fel.

-Jó napot kívánok, Matthew Butlerrel szeretnék beszélni. Hogy micsoda? … Nem érdekel! Szóljon neki, kérem! … Most szül a felesége! … Magasról teszek a tárgyalásra! Azonnal szóljon neki! … Nem érti, hogy a felesége most szül?! Azonnal emelje föl azt a brit tomporát a székről, és másszon be Matt-hez! … Á, tudja, mit? Nyaljon szőrt!

Mickey levágta a telefont.

-Hülye volt a csajszi? – kérdezte Brooke.

-Nem kifejezés! De ne aggódj! Mindjárt ott vagyunk!

Amikor megérkeztek, Mickey gyorsan szólt a recepción, hogy kerítsék elő Brooke szülőorvosát.

-Köszönöm, Mickey… - suttogta Brooke, mikor betolták a szülőszobába.

Ezután hosszú, lassú percek következtek. Mickey hol leült, hol járkált, és rengeteg kávét ivott.

-Mickey! – hallotta a folyosó végéből a nevét. Matthew rohant felé.

-A titkárnőd mégis átadta az üzenetet?

-Kicsit megkésve, de igen. Jól leteremtettem, amiért ennyi ideig várt. Mióta van bent Brooke?

-Nem tudom. Nem érzékelem az idő múlását.

Ezután együtt várakoztak tovább. Matthew föl-alá járkált az ajtó előtt.

-Matt, megkérhetnélek, hogy ne járkálj? Teljesen elszédülök, ahogy nézlek – Mickey most már nyugodtan ült a széken, de belül azért ő is izgult. Mikor végre kijött az orvos, Matthew azonnal odaugrott az ajtóhoz.

-Hogy vannak, doktor úr? Hogy van a kislányom és a feleségem?

-Gratulálok, uram, gyönyörű kislánya született. Mindketten jól vannak, de még hagyja őket pihenni. Egy kis idő múlva bemehet hozzájuk.

Matthew alig bírta kivárni, hogy bemehessen Brooke-hoz. Nem tudta magának megbocsátani, hogy nem volt ott, amikor feleségét be kellett vinni a kórházba. De amikor meglátta kislányát, nem tudott betelni a bájos kis arcával.

-Na, milyen a lányod? – kérdezte Brooke halkan.

-Gyönyörű… Még soha életemben nem láttam ilyen szép kislányt… - Matthew megcsókolta Brooke-ot. –Nehéz volt a szülés?

-Hát, szó mi szó… Nehezebb volt, mint Danny-vel. De amikor megláttam Sarah-t, egyből elfeledtem minden fájdalmat.

-Végül mégis Sarah lett a neve?

-Sarah Janey. De csak ha szeretnéd… - mosolygott Brooke. Nagyon kimerült volt, Matthew pedig nemsokára elment, hogy felesége pihenhessen.

Egy hét múlva hazaengedték Brooke-ot és Sarah-t. Otthon nagy volt az öröm! Danny azt se tudta, hová legyen örömében. Nagyon szerette kishúgát, és állandóan játszani szeretett volna vele.

Brooke és Matthew végtelenül boldogok voltak. Néhány évvel ezelőtt álmodni sem mertek volna erről, hogy ilyen szép jövőjük lesz. Volt két szép gyerekük, és szerették egymást. Ennél több nem is kell. J