Fabrizio fél órával hamarabb lelépett a munkahelyéről. Tudta, hogy ebből még később baja lesz (főleg, hogy reggel se igyekezett annyira…), de nem érdekelte. Beszélni akart Laurával.

Egész hamar megtalálta a lány házát, ahhoz képest, hogy este nem volt teljesen magánál. Felszaladt a lépcsőn, és bekopogott. Semmi válasz nem érkezett. Még egyszer kopogott. Ismét csak a csönd válaszolt.

-Ez nem igaz… Legyél itthon! Legyél itthon! – mondogatta magában. –Itthon kell lenned! Laura!

Végre lépteket hallott bentről. Hátrébb lépett, és végig simította a haját. Egy férfi nyitott ajtót. Fabrizio rögtön tudta, hogy csakis Laura barátja lehet.

-Hello – köszönt a férfi. –Kit keres?

-Ööö… Én… - Fabrizio nem tudta, mit mondjon. Lehet, hogy a férfi féltékeny lesz. De ha azt mondja, hogy Laura barátja, akkor talán bemehet. De ez akkor se jó így. Nem tud kettesben maradni a lánnyal.

-Szóval?

-Laura barátja vagyok. Beszélni szeretnék vele.

-Nicolas, ki az? – kiabált Laura a szobából.

-Egy barátod. Beszélni akar veled.

-Egy barátom??? De ki… - Laura is kijött az előszobába. –Fabrizio!

-Szia.

-Hát, te meg… - Laura nem találta a szavakat. –Te meg mit keresel itt?

-Hozzád jöttem.

-Figyelj, most nem igazán alkalmas…

-Ígérem, nem fogok zavarni.

Nicolas nem igazán rajongott az ötletért, hogy Fabrizio belerondítson a délutánjukba. Laura is elég abszurdnak találta, hogy a srác be akar jönni, mikor látja, hogy nincs egyedül. Ráadásul a pasijával van…

-Figyelj, öcsi, nem akarsz inkább később jönni? – kérdezte Nicolas, és unottan nekitámaszkodott az ajtófélfának. –Mint látod, éppen romantikáztunk.

-Bocs. De nekem most kell beszélnem Laurával.

Azzal Fabrizio kikerülte Nicolas-t, és bevonult a lakásba. Laura ránézett Nicolas-ra, és egyből tudta, mit akar neki mondani a férfi.

-Nem, meg se szólalj, Nicolas. Ígérem, hamar letudom a srácot. Utána a tiéd vagyok.

-Jó, de olyan hamar legyen, hogy mire kettőt pislantok, eltűnjön innen ez az olasz srác! Különben is, honnan ismered?

-Az most nem fontos.

-Még sosem találkoztam vele, pedig már elég régóta együtt vagyunk.

-Hát… Eddig… Tudod… - Laura lázasan gondolkodott, mit mondjon Nicolas-nak. –Még akkor utazott el Amerikába dolgozni, amikor még nem ismerkedtem meg veled. És most jött haza.

-Értem. De azért ne tartsd itt sokáig.

-Oké.

-Ha nem bánod, én is veletek tartok.

Laura összerezzent. A francba! Már így is elég kínos a szitu, nem kéne még jobban rezegnie annak a fránya lécnek! Nicolas is elmehetne addig valahova, amíg ők beszélgetnek Fabrizio-val. De nem, ő itt akar maradni!

Eközben Fabrizio kényelembe helyezte magát a nappaliban, és végignézett a szobán. Alaposan szemügyre vette Laura és Nicolas közös képeit, amik a polcokon voltak. Magában megállapította, hogy jó srác ez a Nicolas, de azért ő jobban illene Laurához.

-Na, mondd gyorsan, Fabrizio, miért akarsz velem beszélni – lépett be a lány a szobába.

-Tudod, a tegnap éjszaka… - kezdte a srác, de ekkor belépett Nicolas is. –Volt egy apró incidens… - folytatta.

-Mibe másztál bele megint? – Laura vette a lapot.

-Tudod, lefeküdtem egy lánnyal…

-Ez gyakran megesik veled.

-Igen, de van menyasszonyom. Viszont ő meg megcsalt, és én emiatt kettyintettem azzal a lánnyal.

-Szóval csak bosszúból?! – Laura tágra nyílt szemekkel nézett a srácra. –Ez nem szép dolog, azt ugye tudod?

-De az a helyzet, hogy közben rájöttem: kell nekem ez a lány. Kész vagyok otthagyni a menyasszonyomat érte.

Laura zavarba jött.

-És ezt a lány tudja?

-Talán igen… Csak van egy apró bökkenő: a lánynak van barátja.

-Akkor tiltott gyümölcs. Szerintem nem kéne erőltetned.

-De én nem fogom hagyni, hogy ilyen könnyedén kicsússzon a kezem közül. Meg fogom szerezni – bármi áron!

Fabrizio felállt a fotelból, és az ajtó felé indult. De még egyszer visszafordult.

-Köszi, Laura, hogy meghallgattál. Most már sokkal jobban érzem magam, hogy kiönthettem a szívem.

-És biztos, hogy a lány bele fog menni abba, hogy elhódítsd a pasijától?

-A vonzerőmet ismerve nem lesz nehéz dolgom. És nem fogom feladni.

Mikor Fabrizio elment, Laura még mindig sápadtan ült a kanapén.

-Jól vagy, Laura? – Nicolas átkarolta.

-Igen.

-Biztos? Mióta itt volt a barátod, elég furán nézel ki.

-Nem, csak… Csak elfáradtam. Ennyi az egész. Elmegyek zuhanyozni, hátha egy kicsit magamhoz térek.

Fabrizio fütyörészve sétált haza. Örült, hogy végre elmondhatta a lánynak, mit érez. Ha egy kicsit kódolva is, de sikerült. Ahogy hazaért, elment a jókedve. Isabelle, a menyasszonya, otthon várta.

-Hol voltál ennyi ideig? Már vártalak.

-És? Mit érdekel az téged, merre járok? – Fabrizio megvonta a vállát, és bement a hálószobába.

-Igenis érdekel. A menyasszonyod vagyok.

-Már nem. Ha nem emlékeznél, megcsaltál. És ezek után még van képed jópofizni nekem?

-Fabrizio, hallgass meg…

-Nem hallgatlak meg! Mindent elmondtál tegnap. Menj csak a szeretődhöz! Nem állok az utadba. Azt csinálsz, amit akarsz. Tessék – Fabrizio levette a gyűrűjét. –Látod? Már ez sem köt hozzád – ledobta a gyűrűt a földre. –Most pedig menj el, kérlek. Szeretném befejezni a munkámat. Ha nem készülök el vele időben, a főnökömet megüti a guta.

-Remélem, egyszer meg tudsz nekem bocsátani – Isabelle lehajtotta a fejét.

-Nézd, Isabelle, itt már rég nem arról van szó, hogy megbocsátok-e neked. Megcsaltál. Ráadásul úgy, hogy a jegygyűrű már az ujjadon volt. Már semmi nem tud érdekelni, ami veled kapcsolatos. Légyszi, csomagolj össze, és menj el. Szakítottunk, semmi akadálya annak, hogy a szeretődhöz költözz.

-Annyira sajnálom, Fabrizio… Én el akartam mondani, de a helyzet nem úgy alakult…

-Ezt már ismerem. Nem akarom még egyszer végighallgatni. Utoljára mondom: menj el!

-Fabrizio…

-Nem foglalkozok ezzel az üggyel többet. És csak úgy közlöm veled: már túlléptem rajtad. Nem sírok utánad.

-Elég hamar találtál valakit.

-Igen, de ebben is te nyertél. Ugyanis te annyira hamar összejöttél valakivel, hogy még nem is szakítottunk, mikor te már mással hemperegtél. Semmi szükség a sárdobálásra. Pakolj össze, és ég áldjon.

Fabrizio, mint aki lezártnak tekinti az ügyet, hátat fordított a lánynak, és becsukta maga mögött a hálószoba ajtaját. Már rég nem érdekelte Isabelle. Viszont Laura annál jobban izgatta a fantáziáját…