Laura továbbra sem szólt egy szót sem, csak a térdeit bámulta. Fabrizio idegesen járkált a szobában.

-Fifi, megállnál végre? – Laura felnézett a srácra.

-Miért? Talán zavar?

-Igen.

-Csak azt ne mondd, hogy elszédültél, mert mióta itt vagyunk, rám se néztél!

-Mit nézzek rajtad? – kérdezte ártatlanul a lány. –Tudom, hogy csinos vagy. És jól áll neked az öltöny – Laura elmosolyodott.

-Ne tereld el a szót, légy szíves – Fabrizio továbbra se tudott megnyugodni. Már maga előtt látta, ahogy a főnöke gonosz vigyorral közli vele, hogy ki van rúgva. –Szeretném, ha magyarázatot adnál a viselkedésedre.

-Bocs.

-Ezt nem lehet ennyivel elintézni!

-Oké, tényleg sajnálom. Hülye voltam.

-Az nem kifejezés! Nem volt elég az a tragikus prezentáció, még egy kis műsort is kellett csinálnod! Gratulálok, sikeresen beégettél 150 ember előtt!

-Szerintem vicces volt… - Laura elővette a táskáját, és valamit elkezdett benne keresni. Mikor megtalálta, felcsillant a szeme. –Csokit? – nyújtotta Fabrizio felé a sikeresen előkotort Milky Bar-t.

-Nem kell. Mi az, hogy vicces volt?! Tényleg baromi vicces, hogy miattad fognak kirúgni! Elcseszted a prezentációmat, aztán meg nekiálltál sztriptízelni!

-Jó, lehet, hogy tényleg egy kicsit erős volt a kettő együtt, de a sztriptízzel csak téged akartalak kihúzni a bajból.

-És mégis hogyan?! – Fabrizio egyre idegesebb volt. –Semmi logikát nem látok benne.

-Az lett volna a lényege, hogy miután leégtél a prezentációddal, és mindenki azon szörnyülködött, hogy hogy lehet ilyen rémes előadást tartani, valahogy eltereljem rólad a figyelmet. Azt akartam, hogy mindenki rám figyeljen, és ne téged bántsanak.

-Ez szép és jó lenne így, csak az a baj, hogy porszem csúszott a gépezetbe! A főnököm már így is pipa rám a múltkori késésért, de most ez a prezentáció és a kis műsorod végleg betette a kaput! Azt hiszem, elkezdhetem írni a végrendeletemet, de ha nem haragszol, nem fogom a segítségedet kérni…

Laura csak nézte a srácot, elgondolkozva, majd teljesen ártatlanul ismét felé nyújtotta a csokit:

-Milky Bar?

-Én itt lököm neked a nyomorom, te meg mindig azt a hülye csokit nyomod az orrom alá?! – Fabrizio dühösen az erkély felé vette az irányt, majd egyetlen mozdulattal kivágta az ajtaját. –Van róla fogalmad, hogy most hogy keresztbe tettél nekem?!

-Sejtem. De nem készakarva volt – „Majd hülye leszek bevallani az igazat!”

-De nem igaz, hogy nem érted föl ésszel, hogy ezzel közvetve kirúgatsz! Minek kellett olyan ronda dolgokat írnod a főnökömről?!

-Csak azért írtam, mert tudom, hogy nem bírod.

-De ő ezt nem tudja! Most, hála neked, értesült róla, és imádkozhatok, hogy bevegye azt a maszlagot, amit majd beadok neki az eseményekről!

-Mit fogsz neki mondani?

-Még nem tudom. De remélem, hamar kitalálom. Úristen… - Fabrizio fel-alá járkált a lakásban, és próbált valami olyan dologra gondolni, amitől megnyugodhatna. Sajnos nem igazán ment… -Remélem, azért egy kicsit szégyelled magad – odament a lányhoz, és a szemébe nézett.

-Aha – Laura ránézett, majd újra felé nyújtotta a csokit. –Biztos, hogy nem kérsz?

-Hagyjál már azzal a hülye csokival! Nem igaz, hogy most ez a legfontosabb! Igazán segíthetnél kimászni a trutyiból. Ez a projekt rohadt fontos a cégnek, és most miattam veszítjük el! A cégünk milliárdokat bukhat rajta, ha most elpuskázzuk! A francba, hogy mászok ki ebből?! – Fabrizio továbbra is járkált a szobában, miközben Laura idegesen rágta a körmét. Rájött, hogy mekkora galibát okozott.

-Abbahagynád ezt az idegesítő ropogtatást? Az agyamra megy.

-Bocs.

-Ha most találkoznék a főnökömmel – filózott tovább Fabrizio. –Tuti kicsinálna. Mondjuk, feltrancsírozna a falra. És akkor még örülhetek… Ó, te jó ég! Lehet, hogy hétfőn már be se mehetek dolgozni! Nekem annyi. Vége. Ennyi volt a pályafutásom a Guccinál. Monsieur Douillet pedig földöntúli örömmel fog engem kirúgni, már eddig is utált. Csak az alkalmat leste, mikor tud engem elküldeni!

-Biztos nem fog kirúgni…

-Te nem ismered Douillet-t! Így meg főleg nem ismer kegyelmet, hogy a cégünknek tettem alá! A Guccinak befellegzett – az én hülyeségem miatt! Pontosabban a te segítségeddel! Miért tetted ezt, Laura?! – Fabrizio dühösen nézett a lányra. –Mit tudsz felhozni mentségedre?

-Tudod, milyen szexi vagy ilyenkor? – suttogta Laura.

-Az ég szerelmére! Ez most hogy jön ide?

Laura felállt az ágyról, és átölelte a srácot.

-Kívánlak, Fabrizio.

-Laura, állj le – Fabrizio megpróbálta eltolni magától a lányt, de nem sikerült. Laura érezte, hogy a pia beszél belőle, amit odalent magába öntött.

-Csináljuk, Fifi. Most – Laura leült az ágyra, és lehúzta a ruhája pántját.

-Laura…

-Naaa… - Laura levette a ruháját, és könnyedén ledobta maga mellé. –Jössz? – végigsimította maga mellett a takarót.

-Ne csináld ezt, légy szíves.

-Kérlek! Csak most az egyszer – felállt az ágyról, és újra átölelte Fabrizio-t.

-Laura, neked barátod van.

-Jelen pillanatban nem érdekel. Téged akarlak. És meg is foglak kapni.

Hozzásimult Fabriziohoz, és megcsókolta. Végül sikerült elérnie célját: sikerült ágyba vinnie a srácot…