Laura rettentő mérges volt Nicolas-ra és Fabrizio-ra. Ahogy hazaértek, levágta a táskáját az ágyra, és bezárkózott a fürdőszobába. Megdörzsölte a szemét, és megpróbált nem belenézni a tükörbe. Még mindig a térdén érezte Fabrizio kezét, és tudta, hogy ez nem jó. Ez az este kicsit necces volt. Majdnem lebukott, és mindennek tetejébe kis híján szexeltek Fabrizio-val a mosdóban. Még most is beleborzongott, ha belegondolt, mi lett volna, ha Nicolas valami véletlen folytán leejt valamit, és benéz az asztal alá… Azonnal meglátta volna, hol jár Fabrizio keze, őt pedig úgy kidobta volna, hogy csak úgy füstöl.

Egyébként sem érezte jól magát. Már egy ideje lappangott benne valami. Lezuhanyozott, majd köntösben, vizes haját törölközőbe csavarva ment vissza a hálószobába. Nicolas kigombolt ingben állt az ágy mellett, és a telefonjában nézett valamit. Mikor a lány visszament, egyből ránézett.

-Mi baj van, Laura? Olyan szótlan vagy, mióta eljöttünk az étteremből.

-Csodálod? – Laura dühösen ledobta magát az ágyra, és elővette a körömlakkját.

-Még mindig amiatt vagy dühös, hogy beolvastam annak a kis szenyó olasznak?

-Igen! És nem „szenyó kis olasz”, hanem a barátom! – „Hú, mekkorát nézne, ha elmondanám neki, hogy nem a barátom, hanem a szeretőm…”  -Örülnék, ha nem bántanád folyamatosan!

-Megmondjam, mit gondolok róla? – Nicolas letette a telefonját az éjjeliszekrényére, és odasétált Laura mellé. A lány fel se nézett, csak lakkozta a körmét. –Szerintem ő nem a barátod.

-Micsoda?! – Laura ijedtében félrehúzta a körömlakk ecsetjét.

-Úgy gondolom, többet akar tőled, mint barátság, de én ezt nem fogom hagyni. És remélem, rád is számíthatok ennek kiküszöbölésében.

-Hát persze – Laura elhúzta a száját. –Tudod, Nic, annyira utálom, amikor féltékeny vagy! Nem kéne ilyennek lenned! Gondolod, hogy megcsalnálak? Meg különben is: Fabrizio tényleg csak a barátom, és nem akar tőlem semmit! Jobban tennéd, ha bocsánatot kérnél tőle, amiért ilyen bunkó voltál vele.

-Én voltam vele bunkó?! És akkor ő mi volt? Egy kis maszületett bárány, vagy mi?! Nehogy a végén még szentté avasd!

-Á, ti pasik olyan egyformák vagytok! – Laura legyintett, és visszatért a körömlakkozáshoz. –Egyébként igazad van, ő is viselkedhetett volna felnőtthöz méltóan. De te olyan arrogáns voltál ma este, még sose láttalak ilyennek.

-Én?! Arrogáns?!

-Igen. Észre se vetted, milyen nagyképűen mondtad például azt, hogy utazó nagykövet vagy.

-Te meg azt nem vetted észre, hogy a te istenített olaszod milyen gúnyosan kérdezte: „Na, és a pénzen kívül mást is adsz Laurának?”! – mondta Nicolas, Fabrizio hangját utánozva.

-Igenis észrevettem!

-Akkor meg miért nem állítottad le?

-Nem volt lehetőségem, mert te azonnal válaszoltál! Olyanok voltatok, mint két rossz gyerek, akik azon vitatkoznak, hogy ki szórta a másik fejére a homokot!

-Hát, szívesen megetettem volna vele egy vödör homokot…

-Á, sose nősz fel… - Laura felállt az ágyról, és kiment a fürdőszobába. A körmein már megszáradt a lakk, úgyhogy elkezdhette szárítani a haját is. Teljesen kimerültnek érezte magát a vita után. Egy negyed órán belül kész lett, de utána még nem ment vissza. Megmosta az arcát, mert kicsit rosszul érezte magát. A hasa görcsölt, és úgy érezte, mindjárt kijön belőle a vacsora.

Tíz perc múlva visszatámolygott a hálószobába, és lefeküdt az ágyba. A feje majd’ széthasadt, úgy fájt.

-Nic – szólt a szobába lépő barátjának.

-Igen, kicsim?

-Bocsi, hogy olyan dühös voltam rád.

-Semmi baj.

-De tényleg olyan gyerekesek voltatok. Ahogy osztottátok egymást… Majdnem sikítófrászt kaptam.

-Tudod mit, Laura? Inkább én kérek bocsánatot tőled. Nagyon hülye voltam ma este. De nagyon nem szimpi nekem ez a srác. Sajnálom, egyszerűen nem tudok vele megbarátkozni.

-Semmi baj – Laura nem érzett magában elég erőt ahhoz, hogy újra vitába szálljon barátjával.

-Akkor jó. Mindjárt jövök én is, csak lezuhanyozom.

Mikor Nicolas kiment, Laura a fejére tette a párnát, és úgy próbált elaludni. Rettenetesen fájt a feje, a hasa pedig ismét elkezdett nyilallni. Még akkor se aludt, mikor Nicolas visszament. Egész éjszaka Fabrizio járt a fejében. Nagyon szégyellte magát, amiért nem tud szabadulni a srác gondolatától, miközben Nicolas karjaiban fekszik.

Hajnalban sikerült elaludnia, de még ekkor is Fabrizio-val álmodott. Úgy érezte, kezd begolyózni. A fejében, mintha egy kis tévé lett volna, folyamatosan cikáztak Fabrizio képei. Háromkor felriadt. Nem tudott visszaaludni, ezért kiment a nappaliba. Nem akarta bekapcsolni a tévét, nehogy felébressze Nicolas-t. Elővette a laptopját, hogy megnézze az e-mailjeit. Szokása volt, hogy több napos vagy hetes késéssel nézi meg a postafiókját, és így késve adja le a munkáit (persze, a főnöknője ezt elnézte neki, mivel Laura sokat segített neki magánéleti ügyekben is). Belépett a levelezőbe, és megnyitotta a postafiókját.

Az azonnal elkezdett csipogni jelezve, hogy új üzenete van. Nem lepődött meg különösebben, hiszen ez várható volt: már két hete nem nézte meg a leveleit. De a legutóbbi üzenet elég közeli dátummal érkezett: alig tíz perce!

-Nocsak – Laura megnézte a feladót, és majdnem leesett a kanapéról. Fabrizio-tól kapott levelet! –Honnan tudta meg a címemet? – morfondírozott a lány. Gyorsan megnyitotta a levelet, és dobogó szívvel olvasta el.

„Ciao Laura!

Klassz volt, hogy ti is ott voltatok az étteremben. Sajnálom, hogy úgy kiakasztottam Nicolas-t, nem volt szándékos. (annyira) Amúgy örülök, hogy mellettem ültél. Remélem, nem zavart túlságosan, hogy a combodat simogattam. De azért mondd meg Nicolas-nak, hogy egy hajszálon múlt, hogy nem öntöttem rá egy pohár vizet. Egy kicsit idegesítő volt, ahogy eldicsekedett azzal, hogy ő utazó nagykövet. Csak ennyit akartam. Pussz: Fifi J”

-Talán te se tudsz aludni, Fifi? – kérdezte Laura a géptől. Miután elolvasta a levelet, azonnal válaszolt:

„Szia Fifi!

Már összevesztünk Nicolas-val – rajtad. Mielőtt megkérdeznéd, nem mondtam meg neki, mi van köztünk. De jobb lesz, ha vigyázol, mert már gyanakszik rád. Tehát: legközelebb ne nagyon fogdosd a combomat a társaságában, mert félő, hogy kicsinál téged. Viszont már összeszidtam szegényt a gyerekes viselkedése miatt. De ne bízd el magad, mert te ugyanolyan lüke voltál! Komolyan mondom, tiszta gáz volt, ahogy belekötöttetek egymás szavaiba! Mint két kiskakas. Asszem, ennyit a mai estéről. Ja, és még egy fontos kérdés: honnan a frászból tudtad meg a mail-címemet? Üdv, Laura”

Elküldte, és várta a választ. Fabrizio nem késlekedett sokáig: tíz perc múlva Laura már olvashatta a srác levelét.

„Jé! Ezek szerint nem csak nekem van lepra éjszakám! Ez tök jó érzéssel tölt el. Hogy honnan tudtam meg a címedet? Hát, innen-onnan… Nekem is megvannak a forrásaim. Amúgy nem félek Nictől. Fél kézzel leverem. És one more question: mikor talizunk megint? Csók, F.”

„Nicolas hét évig karatézott, csak úgy by the way, megjegyzem… Ezek a források nagyon szemét barátok, vagy meg nem nevezett kollégák? Szeretném tudni, hogy honnan szerezted meg a címemet. És hogy mikor talizunk? Majd… egyszer csak… L.”

„Ne csigázz már, Bella! Tudod, hogy elvonási tüneteim vannak, ha nem látlak egy napig! A másik dologról nem is beszélve… Szóval, kérek egy időpontot, amikor megejthetjük ezt az életbevágóan fontos randit. És akkor sem mondom meg, honnan szerváltam az e-mail címedet. Ha úgy érzem, akkor elmondom. Üdvözlöm Nicet a hétéves karatetudásával. Az erkölcsi győztes én vagyok. F.”

„Jah, de baromi sokra mész az erkölcsi győzelmeddel! Törött karral, lila monoklival, és károsult agysejtekkel bizonygathatod a moralitásodat. Amúgy is, nem igazán erkölcsös ez a dolog, amit művelünk, azt ugye tudod?”

„Mi? Az, hogy hajnali négykor e-mailezünk? Csak két ember vagyunk, akik nem tudnak aludni. Elszórakoztatjuk egymást.”

„Tudod te, hogy miről beszélek!”

„Nem, nem tudom. Homályosíts fel!”

„Imádom, amikor így provokálsz! Pedig biztosan nem felejtetted el azt a két éjszakát, ami minden volt, csak erkölcsös nem…”

„Ja, hogy az! Hát, igen… Azok szép éjszakák voltak… Csak Nicolas meg ne tudja, mert egyből szakítana veled. Bár, akkor legalább jöhetnél hozzám. Szép is lenne.”

Így leveleztek egészen reggel fél hatig. Laura ekkor kapott csak észbe, hogy egész éjszaka alig aludt két órát, és már majdnem lefejeli a billentyűzetet a fáradtságtól. Elküldte az utolsó levelet, amiben jó éjszakát kívánt Fabrizio-nak, és visszafeküdt Nicolas mellé. Még sikerült elaludnia, és egészen fél nyolcig olyan mélyen aludt, hogy még azt se hallotta, amikor Nicolas összetörte a kedvenc bögréjét.