Fabrizio csak reggel jött rá, mekkora bakit követett el előző este. Hiszen Céline valószínűleg ezek után hallani se akar majd a cégükről, és leshetik, hogy a fél vagyonát beleadja az új kollekcióba. Ha esetleg többet foglalkozott volna vele, vagy netán haza is viszi, akkor lett volna rá esély, hogy sikerül bevenni az üzletbe. De neki muszáj volt ismét elcsesznie egy melót… Mert ilyen béna!

Ahogy beért az irodájába, a főnöke már bent várta.

-Reggelt, Dubois.

-Jó reggelt, Monsieur Douillet.

-Hallom, tegnap este megint alkotott…

-Nézze, én nem akartam, de a helyzet…

-Nem érdekel! Még most felhívja Céline-t, és új találkozót kér. Mire kettőt pislantok, kész legyen a telefonnal!

-Persze, meglesz.

Monsieur Douillet kiment az irodából, Fabrizio pedig rácsatlakozott a telefonra. Tíz percen keresztül rajta lógott, majd megdicsőült fejjel berobogott a főnöke irodájába. Közölte a jó hírt: még aznap elmegy ebédelni Céline-nel, és megbeszélik a részleteket.

Eközben Laura alig tudott a munkájára koncentrálni. Már három kávét magába öntött, de még mindig olyan álmos volt, hogy majdnem elaludt. Sőt, valószínűleg el is aludt, mert nem hallotta, amikor Madame Valéry bement hozzá az irodába.

-Ébresztő, Laura! – rázta meg a lány karját.

-Mi? Mi történt? Hol vagyok? – nézett föl Laura álmosan.

-Azt hiszem, elaludtál. Pedig jó lenne, ha haladnál a munkáddal, mert el akartalak küldeni ügyintézni.

-Hová?

-Le kéne zsírozni egy-két dolgot a Tony de Paris-val. Tudod, ők is hozzájárulnának egy jelentős összeggel az új kollekcióhoz.

-De hát az a projekt még a Guccié! – mondta a lány.

-Micsoda?! De… De azt te már megszerezted!

-Igen… De visszaszerezték…

-Istenem! – Madame Valéry lerogyott egy székre. -Gondoltam, hogy ronda egy meccs lesz, de hogy ennyire…

-Azért még nincs veszve minden – Laura sietett megnyugtatni főnöknőjét. –Ha szeretné, ismét bevetem magam, és kiütöm a kezükből a cuccot – ajánlkozott.

-Megtennéd, Laura? – Madame Valéry egyből magához tért. Felugrott a székből, és megfogta Laura kezét. –Tudom, hogy ügyes lány vagy! Sikerülni fog!

-Akár most is elkezdhetem az intézkedést, mikor el kell mennem a Tony de Paris-hoz…

-Minél előbb, annál jobb! – Madame Valéry elindult az ajtó felé, de még egyszer visszafordult. –Szurkolok!

Laura felsóhajtott, és visszafeküdt a karjára. Már nem tudott elaludni, de dolgozni meg nem volt se ereje, se kedve. Kínkeservesen eljött az idő, amikor el kellett vágtatnia a Tony de Paris-hoz. Mikor kilépett az utcára, fel kellett tennie a napszemüvegét, mert vakító napsütés volt odakint. Beült az autójába – az imádott, fényes narancssárga Peugeot 207-be – és elindult a város másik végében lévő céghez. Útközben megállt a belvárosban, hogy vegyen magának egy salátát. Ebédidő volt, és kezdett éhes lenni. Beszaladt a kedvenc salátabárjába, és épp csak futtában vetett egy pillantást a bár mellett található étterem teraszára.

És földbe gyökerezett a lába! Fabrizio ismét Céline-nel üldögélt meghitt hangulatban. Laura gyomra ismét remegni kezdett az idegességtől, és úgy érezte, ráborítja az asztalt Céline-re. Azonban, ahogy ez eszébe jutott, megijedt a saját érzéseitől. Gyorsan megrázta magát, és bement a salátabárba. De látszott rajta, hogy nem ott jár az esze: olyan salátát vett, amit nem is szeret. Tele volt gombával, amitől legszívesebben hányt volna. De ezt csak később vette észre, amikor már megvette. Ezt is a Céline+Fabrizio dolognak tudta be, és roppant dühös volt a párra.

Nem bírta ki, hogy ne menjen oda hozzájuk.

-Hali! – lépett oda melléjük tettetett vidámsággal.

-Szia, Laura! – mosolygott rá Fabrizio. –Hát te, hogyhogy errefelé jársz? Csak nem ebédelni jöttél?

-Á, nem! – Laura továbbra is színlelt vidámsággal beszélt. –Csak… kijöttem venni egy salátát.

-Az olyan, mintha ebédelnél, nem?

-Nem. Mert… mert nem itt fogom megenni, hanem bent, a munkahelyemen.

-Laura eladó egy Promod boltban – tájékoztatta Fabrizio Céline-t.

-Ó, igazán? – Céline lekicsinylő pillantást vetett a lányra. Laura összeszűkült szemmel méregette a nőt, és legszívesebben leütötte volna.

-Igen, az vagyok. De annak örülök, hogy nem egy olyan puccos, beképzelt cafka vagyok, aki minden pasira rámászik és mutogatja azt a narancsbőrös combját – közölte mosolyogva.

-Laura… - Fabrizio figyelmeztetően megfogta Laura karját.

-Mint te! – folytatta a lány. Céline egyre vörösödött.

-Idefigyelj, aranyom, te nekem ne szólogass be…

-Jó, oké – Laura negédesen elmosolyodott. –Akkor nem szólok. Beszéljenek csak a tettek.

Laura felvette az asztalról Céline poharát, és ráöntötte a narancslevet a nőre. Céline sikítozott, Laura pedig csak nevetett, majd elszaladt és beült a kocsijába.

-Fabrizio, te ilyenekkel barátkozol??? – kérdezte Céline felháborodva a sráctól.

-Céline, Laura tényleg a barátom…

-Büszke lehetsz magadra!

Laura kedvtelve nézte, amint Céline üvöltözik Fabrizio-val, és közben kibontotta a salátáját. De nem tudta úgy enni, hogy a gombákat kikerülje. Minduntalan a villájába akadtak, és mintha undok kis csigák lettek volna, a nyálkás falatkák alattomban megbújtak a salátalevelek alatt, és még a doboz legaljáról is valahogy előmásztak.

A lány látta, hogy Fabrizionak sikerült megnyugtatnia Céline-t, úgyhogy úgy döntött, újra akcióba lép. Kiszállt a kocsijából, és újra odalépett a párocskához.

-Megint itt vagy, kisanyám? – nézett rá Céline.

-Aha, mert nagyon hiányoztál.

-Már nincs narancslevem, amit rám tudnál önteni.

-Tudom. De gombasalátám az van! – azzal Laura egyenként belenyomkodta a gombákat Céline hajába, majd dolga végeztével jól bokán rúgta a nőt. –Így kezdj ki Fabrizioval!

Gyorsan elrohant, bepattant az autójába, és elviharzott. Céline dühösen felállt az asztaltól, és lekevert egy pofont Fabrizionak.

-Ne is álmodj róla, hogy ezek után még szóba állok veled vagy a cégeddel!

Azzal Céline is elrohant, Fabrizio meg ott maradt az étterem teraszán, sok bámuló vendéggel.

-Jól van, vége a műsornak! – a srác letette a pénzt az asztalra, majd ő is távozott.

Még éppen sikerült elkapnia Laurát. A lány beindította a kocsiját majd elindult. Fabrizio beugrott elé, mire Laura azonnal rátaposott a fékre.

-Te teljesen meghibbantál?! – hajolt ki az ablakon. –Majdnem elütöttelek! Meg is halhattál volna!

-Tudod, nekem most az lenne a legjobb – Fabrizio beült Laura mellé a kocsiba.

-Megőrültél? Szállj ki!

-Nem, nem szállok ki, amíg meg nem magyarázod az iménti műsorodat!

-Mit magyarázzak rajta? – Laura hátradőlt az ülésen.

-Igaz is, nem kell magyaráznod. Vágtam a helyzetet: féltékenységi jelenet. Sima ügy – Fabrizio már nyitotta is az ajtót, hogy kiszálljon, de Laura visszarántotta.

-Hé! Azért ne legyél ennyire elszállva magadtól! – mondta durcásan a lány. -Nem biztos, hogy minden nő odáig van érted.

-Ebben igazad lehet. Vannak olyanok, akik nem csípnek. De te igen! – Fabrizio rákacsintott a lányra, majd kiszállt a kocsiból. Aztán hirtelen hangnemet váltott. –Remélem, majd elmagyarázod a főnökömnek, hogy miért csináltad, amit, és kihúzol a trutyiból. Mert ezek után tuti dugó, hogy kivág a cégtől.

-Miért mondanék bármit is a főnöködnek?

-Mondjuk azért, mert a múltkor is te hoztál ciki helyzetbe, és most se én szúrtam el.

-Mindenki látta, hogy a csaj felpofozott téged, és úgy elhúzott, hogy a parketta felgyűrődött mögötte.

-Aha, de azt is látták, hogy te öntötted rá azt a löttyöt a pohárból, és te nyomkodtál gombát a hajába.

-Ez a liba tiszta gáz. Miért téged hibáztat azért, amit én csináltam?

-Mert a barátod vagyok. És tudod: madarat tolláról, embert barátjáról…

-Most sértegetsz?!

-Ugyan már! Kiforgatod a szavaimat! De mindegy. Mindenesetre ne legyél meglepve, ha nemsoká hozzád költözök, mert nem tudom majd fizetni az albérletemet.

-Biztosan nem fognak kirúgni!

-De igen! Ez volt az utolsó sanszom, és te segítettél ezt is elcseszerinteni! Gratulálok, Laura!

Fabrizio bevágta a kocsi ajtaját, és elrohant. Laura még sokáig ott maradt, tűnődve, aztán tovább hajtott a Tony de Paris cég felé. Szégyellte magát. De aztán eszébe jutott, hogy így sikerült ismét egy időre jegelnie a Guccit…

Eközben Nicolas otthon volt. Nem ment be dolgozni; sokkal fontosabb dolgot intézett. Elővette a telefonját, és tárcsázott egy már régen hívott számot. Nem tudta, jó-e még a szám, de úgy gondolta, próba szerencse.

-Halló? Christian? Szevasz, itt Nicolas. Lenne itt valami, ami téged is érdekelni fog. Haza tudsz jönni egy pár hétre? Vagy esetleg egy pár hónapra? Lauráról van szó.