-Na mi van, nem is örülsz nekem? – Christian megpuszilta Laurát, de mikor látta, milyen képet vág a lány, elengedte.

-Nem tudom – Laura elkezdte elpakolni a vásárolt cuccokat.

-Azt hittem, egy kicsit nagyobb lelkesedést mutatsz majd a rég nem látott tesód iránt.

-Azt, lelkesedést… - Laura kinyitotta a hűtőt. –Amúgy eléggé megváltoztál. Miért vágattad le a hajad?

-Klassz, mi? – Christian végigsimította a haját. –Egy kicsit már untam azt a nagy sörényemet. Muszáj volt megnyirbáltatni. Tetszik?

-Ja, nagyon… - Laura továbbra sem nézett rá testvérére, inkább pakolt a konyhapult mögött. Szerette, hogy amerikai konyhájuk van, nagy pulttal, mert így el tudott bújni a pult mögé, ha nem volt kedve ránézni beszélgetőpartnerére.

-Nem vagy valami meggyőző. De mindegy, biztos még mindig nem tértél magadhoz az örömtől, hogy újra láthatod kedvenc bátyádat.

-Aha, igen, a kedvencemet… És az egyetlent, aki miatt le kellett vágni a derékig érő hajamat, mert rágót ragasztott bele! – Laura zöldségeket vett ki a hűtőből, hogy salátát csináljon.

-Jaj, Laura Baba, mikor volt már az? – Christian felnevetett. –Hétévesek voltunk!

-Évekig Bilifejnek csúfoltak az iskolában! – a lány lecsapta a pultra a vágódeszkát.

-Meg ne próbáld bemesélni, hogy most is amiatt vagy ideges. Inkább legyél egy kicsit vidámabb: végre láthatod a tesódat!

-Jaj, igen, rohadtul örülök! – Laura elkezdte felvágni a paradicsomot, de valahogy nem akart sikerülni.

-És amúgy hogy vagytok mostanában Nicolas-val? Jó a kapcsolatotok?

-Aha.

-És… más téren sincs gond? Úgy értem…

-Már ne haragudj, Chris, de nem veled fogom megvitatni a szexuális életemet! – Laura lecsapta az asztalra a kést, és elővett egy csomag retket. –Olyan hülye kérdéseid vannak, hogy az valami eszméletlen!

-Most meg mi a frász bajod van?! Megjött a vérzésed, vagy mi?

-Elmondjam, mi bajom van? – a lány levágta az asztalra a retket. –Komolyan kíváncsi vagy rá?! Akkor jól figyelj! Hullafáradt vagyok, egész éjszaka alig aludtam! A munkahelyemen totálisban kifárasztottak, az agyamat kifacsarták. A városban annyi hülye jár az utakon, hogy az valami hihetetlen; este keveredek haza, és erre mi vár itthon? A másfél éve nem látott bátyám, aki elvárja, hogy könnyes szemmel, visítva ugorjak a nyakába! Na ez a bajom!

-Hát… Éppenséggel a nyakamba ugorhattál volna…

Laura szikrázó szemmel ránézett, majd felkiáltott. Miközben a bátyján dühöngött, elvágta az ujját.

-A francba! Ez is miattad van!

-Persze, mert mindig mindenben én vagyok a hibás!

-Tulajdonképpen miért jöttél haza? Untad magad Los Angelesben, vagy mi? – Laura rátekert egy konyharuhát vérző ujjára.

-Nem erről van szó.

-Akkor meg pénz kell? Vagy esetleg megint belemásztál valamibe?

-Nem.

-Mindenesetre elég érdekes, hogy másfél évig nem is hallunk rólad, aztán meg egyszer csak felbukkansz és elkezdesz velem jópofizni…

-Most akkor mi a bajod: az, hogy nem hallottál rólam ennyi ideig, vagy az, hogy meglátogattalak?

-Mind a kettő! – Laura ledobta a konyharuhát a pultra, és beragasztotta az ujját. –Azért legalább karácsonykor felhívhattál volna, hogy élsz-e még!

-Ez hülyeség. Miért ne élnék? – nevetett fel Christian. –Olyanokat tudsz mondani, Laura…

-A kétes ügyleteidet ismerve nem lennék meglepődve, ha már rég a föld alatt oszladoznál egy szemeteszsákban…

-Ugyan már! Ennyire nem ismersz?

-Épp az, hogy ismerlek… - a lány tovább vagdosta a zöldségeket, és beleöntötte őket egy üvegtálba.

-De azért örülsz egy kicsit nekem, ugye? – kérdezte Christian mosolyogva, és odalépett pulthoz.

-Fogjuk rá… - sóhajtott fel Laura. –Csak egy kicsit meglepődtem, amikor megláttalak.

-Vettem észre. De azért ezt a veszekedést megspórolhattuk volna.

-Fáradt vagyok – tért ki a válasz elől Laura. –De azt még mindig nem mondtad el, mi járatban vagy itt.

-Olyan hihetetlen, hogy csak úgy meglátogatom az én kis hugicámat?

-Ami azt illeti, igen. Elég hihetetlen.

-Miért vagy velem ilyen bizalmatlan? Hiányoztál, na. Ennyi az egész.

-Egyelőre elhiszem. Aztán majd kiderül.

Laura továbbra is gyanakodott. Egyszerűen nem bízott Christian-ban.

-Jaj, Laura, ne csináld már! Olyan bonyolult vagy, mint a horgolás! Miért nem tudsz egyszer, csak egyetlenegyszer megbízni bennem?

-Oké, adok neked egy sanszot, de ha kiderül, hogy vaj van a fejeden…

-Hidd el, csak miattad jöttem! – Christian átölelte Laurát, és elmosolyodott. Szerette a húgát, és épp ezért a legjobbat akarta neki. És ki a legjobb? Természetesen Nicolas!

-De ha átversz, Chris… - fenyegette meg tréfásan Laura testvérét. –Csak azért, mert két perccel idősebb vagy nálam…

-Becsszó, igazat mondtam!

-Oké, oké. Remélem, majd mesélsz nekem Los Angelesről!

-Ó, naná! Annyi filmsztárral találkoztam, hogy na még! Te tutira megbolondultál volna!

Miközben Laura és Christian beszélgettek, Nicolas lent volt a ház előtt.

-Halló? Szia Isabelle! Megérkezett Christian. Péntek este találkozunk a Baccarában!