-Nem bízok benne! Egyszerűen nem! – Nicolas becsatolta a bőröndjét, majd levágta a földre.

-Nyugi, Nic. Egyáltalán nem biztos, hogy megcsal – nyugtatta Christian.

-Nem te láttad őket összeborulva?

-De igen, csak…

-Na, hát akkor ne gyere itt nekem ezzel a maszlaggal! – Nicolas bement a fürdőszobába, és onnan kiabált ki.

-Jó, hát tényleg gyanúsak. De ha Laura dolgozik, akkor nem tudnak találkozni.

-Neked ennyire nehéz a felfogásod? – nézett ki Nicolas a fürdőszoba ajtajából. –Ha Laura nem akar velem lenni ma este, szerinted mi a legjobb kifogás, amit kitalál? Az, hogy dolgozik! És amíg én azt hiszem itthon, hogy szegényke belegebed a melóba, addig ő boldogan kufircol azzal az olasszal! A rohadt életbe! – Nicolas bevágta az ajtót.

-Ne idegeskedj. Biztos, hogy dolgozik.

-Honnan vagy benne ennyire biztos?

-Úgy látszik, már elfelejtetted, hogy 6 hétig no szex. És ez Fabrizióra is vonatkozik.

-Most rohadtul megnyugtattál.

-Jó, tudom, hogy nem volt az igazi, de egy cseppet azért bízhatnál benne.

-Igen, amikor nem rebegteti a szempilláit, és nem néz szépen alulról felfelé…

-Hű, látom, ismered a húgomat…

-Elég jól. Ezért félek. Mert ha még nem is szexelnek, attól még lehetnek együtt!

-Ha akarod, megbizonyosodhatok róla, hogy tényleg bent van-e a munkahelyén.

-Nem, az olyan izé…

-Pedig elvittelek volna téged is, hogy a saját szemeddel győződj meg róla.

-Oké, menjünk!

Öt perc alatt lent voltak az utcán, beültek a kocsiba, és elhajtottak a Promodhoz. Mikor meglátták Laura autóját, egy kissé megnyugodtak. Akkor tehát itt van, tényleg dolgozik. De azt nem tudták, hogy Fabrizio is… Még vártak egy tíz percet, majd hazahajtottak. Nem kockáztatták, hogy a lány észrevegye őket.

Laura fél tizenkettőkor ért haza. Halkan tett-vett a lakásban, majd lefeküdt aludni. Rettentő fáradt volt, tíz perc alatt úgy elaludt, mint akit kiütöttek. Reggel, mikor felébredt, még éppen hogy találkozott Nicolas-val. Barátja éppen indult, amikor a lány kirohant a hálószobából.

-Várj! Itt vagyok! Felébredtem.

-Akkor legalább el tudunk búcsúzni. Hiányoztál tegnap este.

-Tudom, te is nekem. De annyira sajnálom! – Laura átölelte Nicolast. –Madame Valéry új helyettese olyan szemét volt velem! Nem elég, hogy lenyúlta előlem ezt az állást, még szívat is.

-Csúnya dolog volt tőle. Így el se tudtunk rendesen búcsúzni.

-Ha hazajössz, bepótoljuk. Aztán még három hét, és… - Laura elmosolyodott. –És mást is beiktathatunk…

-Már alig várom – Nicolas megcsókolta Laurát, majd felvette a bőröndjét. –Most mennem kell. Vigyázz magadra!

-Oké.

Miután Nicolas elment, Laura még visszafeküdt. Álmos volt, de tudta, hogy tíz percen belül fel kell kelnie. Szívesen elkésett volna, de aztán rájött, hogy ezzel nem Fabrizióval szúr ki, hanem saját magával. Nagyon lassan készült el, majd kedvetlenül bement a munkahelyére.

Az első ember, akivel találkozott bent, természetesen Fabrizio volt, aki vigyorogva ült az íróasztalán.

-Te miért ülsz az asztalomon? – állt meg Laura az ajtóban.

-Szerinted? – a srác még mindig fülig érő szájjal lóbálta a lábát.

-Mert… Mert tönkrement a forgószéked?

-Nem. Sikerült elküldenem a szerződést Milánóba! – Fabrizio leugrott az asztalról.

-Hurrá.

-Ezt meg kell ünnepelnünk! Gyere, meghívlak egy akármire a büfébe!

-Kösz, de most nem. Még egy csomót kell dolgoznom.

-Naaa, egy lónyál belefér, nem? – Fabrizio nagyon lelkes volt, és nem hagyta annyiban a dolgot.

-Ne erőszakoskodj, Fifi. Annyi a melóm, hogy karácsonyig se végzek vele.

-Majd kimentelek Madame Valérynél.

-Akkor se megyek. Haragszom rád.

-Mert???

-Mert miattad annyi volt a nagy búcsúzkodásunk Nickel, hogy adtam neki egy puszit, és már le is lépett!

-És ennyi nem volt elég? – Fabrizio féltékenyen elhúzta a száját. –Meg ne szakadjon a szíved a nagy szerelemben…

-Csak nem féltékeny vagy? Tudtommal már semmi közünk egymáshoz, azon kívül, hogy együtt dolgozunk.

-Épp ez az! – Fabrizio leült Laura székébe, és megpördült. –Fel kéne éleszteni hamvaiból a kapcsolatunkat.

-Na azt már nem! A mi kapcsolatunk úgy tökéletes, ha megmarad ezen a szinten. Most a Nickel való kapcsolatomat élesztgetem, úgyhogy hálás lennék, ha nem rondítanál bele.

-Pedig most, hogy Nic elutazott… - Fabrizio odasétált Laura mellé, és nagyon szépen ránézett.

-Tudod, hogy még nem telt le a hat hét – Laura arrébb állt.

-Akkor csak egyetlen bacio, és itt se vagyok.

-Hogyisne! Hogy valaki meglásson minket…

Már nem tudta befejezni a mondatot, mert Fabrizio derékon kapta, magához rántotta és megcsókolta. Laura levegő után kapkodott, és egy gyors pillantást vetett az ajtó felé, nincs-e ott valaki.

-Fifi, engedj el…

-Sajnos nem tehetem.

-Miért nem?

-Mert még nem fejeztem be.

Fabrizio ölbe kapta Laurát, és végigfektette az asztalon. A lány nem ellenkezett, ugyanakkor tudta, hogy ez nem helyes. Mégse érzett bűntudatot, amiért ő is visszacsókolt, és hagyta, hogy a srác kigombolja a blúzát. De legalább az ajtót bezárhatták volna…

Az új recepciós srác, Marc állt az ajtóban. Már többször is felcsöngetett Laurának, hogy telefonon keresik, de a lány természetesen nem hallotta. Túlságosan el volt foglalva az „új” kollégával való kapcsolata építésével… Marc először csak állt ott, majd elvigyorodott, és kiment. Az ajtó becsapódott mögötte, amire már a pár is felfigyelt.

-Mi volt ez? – nézett föl Laura.

-Nem tudom. Biztos csak a huzat.

-Valaki meglátott minket! – Laura felült az asztalon.

-Dehogyis! – Fabrizio újra megcsókolta a lányt, de az ellökte magától.

-Hogy lehetsz ilyen könnyelmű? Az állásunkba is kerülhet!

Laura kirohant a folyosóra, és körülnézett. Éppen arra jött az egyik kollégája, aki jól megnézte a lányt a köldökig kigombolt blúzában.

-Laura…

-Igen?

-Én a helyedben jobban felöltöznék – mutatott a lány blúzára a férfi.

-Ó, a francba! – Laura visszarohant az irodájába, és bevágta maga után az ajtót. Fabrizio csak állt ott, és nézte a lányt. Ő is végiggondolta, mi lehet ennek a kis akciónak a következménye. De akkor őt Monsieur Douillet kinyírja!!! …