-Laura! Engedd már el! Erőszakkal semmire nem mész – Fabrizio megpróbálta lerángatni Laurát Marcról. A lány nekiesett a srácnak és jól meggyepálta, amiért beköpte őket Madame Valérynek.

-Addig nem nyugszom, amíg el nem intézem!

-Az istenért, szállj már le róla! – Fabrizio megfogta a lány karját, és elrántotta Marctól. –Megőrültél?

-És neked hová tűnt az a híres olasz temperamentumod?!

-Csak félig vagyok olasz.

-Akkor kapard elő azt a felet, mert meg kell leckéztetnünk a kis getymót!

-Nem hagynátok végre békén? – szólt közbe Marc is. –Mi bajotok van?

-Nagyon jól tudod! – ugrott neki ismét Laura. –Elköpted Madame Valérynek, hogy mit láttál!

-Szóval kérjük vissza a 80 eurót – csatlakozott a lányhoz Fabrizio is.

-Miért adnám vissza? Ez már az én pénzem. Meg különben is, nem én tehetek róla, hogy nem bírtatok parancsolni a libidótoknak…

-Te…! – Laura ismét elindult Marc felé, de Fabrizio még időben visszahúzta. –Tudod, hogy mit tettél? Kirúgattál az állásomból, és miattad még a pasim is ejteni fog! – Laura, mikor rájött, mit mondott, legszívesebben visszaszívta volna. Hiszen ezzel is egy újabb fegyvert adott Marc kezébe. A srác felnevetett.

-Aha, szóval egyszerre két pasit hülyítesz! – Marc leült a székébe, és onnan vigyorgott a párra. –Tudod, csajszi, ez nem szép dolog.

-Semmi közöd a magánéletemhez! – csattant fel Laura.

-De, egy kicsit azért van… Ugyanis én kaptalak rajta a szeretőddel.

-Fifi, szólalj már meg te is! – Laura hangja kezdett hisztérikussá válni.

-Látom, becenevekben sincs hiány… - vigyorgott továbbra is Marc.

-Kuss!

-Oké, figyelj ide, Marc – lépett közelebb Fabrizio. –Kezd nekem is egy kicsit elegem lenni belőled! Szóval add vissza a pénzt, és menj föl Madame Valéryhez, hogy visszavondd, amit mondtál neki!

-Tudod mikor…

-Ne akard, hogy a fülednél fogva rángassalak föl!

-Hű, de megijedtem…

-Te kis szemét! – most Fabrizio ugrott neki Marcnak, de Laura nem rántotta vissza. Fabrizio alaposan megrángatta a srácot, majd mikor Marc még mindig szemtelenül vigyorgott, jól be is mosott neki egyet.

-Hé! – Marc megtapogatta az orrát. –Normális vagy? Egy ilyen kis semmiséget így felfújni!

-Neked semmiség, vazze! – kiáltotta Laura. –De minket kirúgtak miattad!

-Nem miattam. Csakis magatoknak köszönhetitek.

-Hálás lennék, ha nem pofáznál állandóan vissza! – Laura úgy érezte, még soha az életben nem volt ilyen dühös. –Amúgy… Simán el tudjuk intézni Fifivel, hogy téged is kirakjanak innen.

-Már nem. Ugyanis ti már nem dolgoztok itt elvileg.

-Semmi gond. Még nem pakoltunk össze, úgyhogy elvileg még itt dolgozunk. Gyere – Laura megfogta a srác karját, és felhúzta a székről. –Te is feljössz velünk Madame Valéryhez, és visszavonod, amit mondtál.

-Nem én!

-Ketten vagyunk ellened, úgyhogy neked annyi. Gyerünk! Kapkodd magad! – ezt már Fabrizio mondta, miközben kitolta Marcot a folyosóra. –Különben is, neked miért jó ez, hogy minket kirúgtak? Mi bajod van velünk?

-Semmi.

-Akkor meg miért csináltad?

-Mert úgy éreztem, ez a helyes. Tudtam, hogy egy munkahelyen nem ildomos ilyet csinálni, ezért úgy gondoltam, hogy szólok a főnökasszonynak. De azt nem gondoltam, hogy ki fog titeket csapni.

-Talán ez nem volt benne a munkakönyvi leírásban, ahonnan ezt az egész „tilos smárolni a munkahelyen” dolgot szedted? – kérdezte epésen Laura.

-Oké, le lehet rólam szállni – mondta Marc, és elfordult a lánytól.

-Tudod, Laura, hogy Marc még új itt – vonta meg a vállát Fabrizio. –Még túl lelkes. Stréber.

-Most meg miért fikázol?! – csattant fel Marc. –Te is csak egy hete melózol itt, úgyhogy nem kéne osztanod az észt!

-Csak megjegyeztem.

-Már eddig is csak beszólogattál nekem!

-Nem is igaz!

-Dehogynem! És reggelente, mikor bejöttél dolgozni, volt, hogy nem is köszöntél nekem, pedig én mindig odavetettem neked egy hellót! Nem igaz, hogy nem vettél észre a recepciós pult mögött.

-Álmos voltam… - mentegetőzött Fabrizio.

-Egy francokat! Nem bírod a burámat! Pedig nem kéne lenézned a bevándorlókat, mert te se vagy egészen francia!

-De félig az vagyok!

-Nagy cucc. Most miért nem bírod bevallani, hogy rasszista vagy?! Utálod a fekákat! – Marc egyre jobban behergelte magát.

-Nem vagyok rasszista!

-Akkor meg miért cseszegetsz állandóan?! Tudom, hogy az a bajod velem, hogy feka vagyok!

-Marc! - Laura a két srác közé lépett. –Fifi! Hagyjátok abba! Most nem egymáson kéne elverni a port, hanem fel kéne menni Madame Valéryhez, és elintézni, hogy visszavegyen minket – Laura kezdett egy kicsit lenyugodni. Még mindig egy kicsit haragudott Marcra, de érezte, hogy a srác meggyőzhető. –Szóval, Marc, segítesz nekünk?

-Nem tudom.

-Kérlek! – Laura könyörgőre fogta a dolgot. –Tudom, hogy ez az egész, amit láttál, nem volt helyes. Főleg úgy, hogy kapcsolatban vagyok… De meg kell értened! A barátom utazó nagykövet, és soha nincs itthon.

-Hiányzik a szex?

-Ha így jobban tetszik…

-De akkor is! Miért pont az irodában csináljátok? Miért nem otthon?

-Mert… Mert otthon van a bátyám. De különben is, ez csak egy csók volt!

-Heves csók… - helyesbített Marc.

-Egyébként még ez se volt betervezve, csak úgy jött. Tudod, hogy megy ez.

-Oké, segítek – adta meg magát Marc. –De Fabrizio, remélem, megbékélsz velem. Semmit nem vétettem ellened, amiért ilyen pökhendin kéne velem viselkedned. Te se vagy egy matyó hímzés, azt azért lássuk be.

-Bocs. Nem akartalak téged se bántani, se megbántani.

-Na, ha már megvolt a nagy összeborulás, talán mehetnénk is, nem? – sürgette a két srácot Laura.

Mind a hárman felmentek Madame Valéry irodájába. Az asszony szinte egyből kinyitotta az ajtót, és mikor meglátta a három fiatalt, nem tudta, mit szóljon.

-Hát ti? – kérdezte végül. –Csak nincs még valami mondanivalótok?

-Ami azt illeti… - Laura megbökte Marcot.

-De, van – mondta Marc.

-Fáradjatok beljebb.

Bementek az irodába, de nem ültek le. Madame Valéry nem ajánlotta föl, úgyhogy inkább nem is kértek ülőhelyet. Nem voltak abban a helyzetben, hogy bármit is kérjenek. Legalábbis azon kívül, amiért felmentek…

-Szóval, mi szél hozott ide benneteket? – kérdezte a főnöknő.

-Szeretnék bevallani valamit – állt elő Marc.

-Éspedig?

-Amit mondtam Madame Valérynek Lauráról és… és Fabrizióról, az… az nem igaz. Csak kitaláltam, mert… - Marc ránézett Laurára és Fabrizióra. -… mert nem bírom Fabriziót, és azt akartam, hogy kirúgják. De ezzel szegény Laurát is bajba sodortam. Sajnálom.

-Hát, Marc, erre most mit mondjak? – Madame Valéry csalódottan nézett a srácra. –Ez nem volt szép dolog. Azt hiszem, nem is ők érdemelnék a büntetést.

-Ez így igaz, Madame Valéry – mondta Marc beleegyezően.

-Sajnálom, Marc, de ebben az esetben tőled kell megválnunk. Nem vagy jó csapatjátékos, keresztbe teszel a kollégáidnak. Kedveltelek, de sajnos holnaptól már nem dolgozhatsz itt. Kár, hogy ilyen rövid ideig tartott az itteni karriered.

-Madame Valéry! – szólt közbe hirtelen Laura. –Valamit el kell mondanom. Nem Marc a hibás.

-Na jó, én már semmit nem értek – nézett rájuk az asszony.

-Marc az imént csak miattunk hazudott, hogy ezzel megmentsen minket. De az igazság az, hogy mi Fifivel… öhm… Fabrizióval tényleg csókolóztunk, de semmi más nem történt köztünk! Legalábbis most… Jaj, Laura, hallgass már! – figyelmeztette magát a lány.

-Fabrizio? – Madame Valéry kérdőn nézett a srácra, aki eddig csendben figyelte az eseményeket a sarokból.

-Laurának van igaza – mondta végül halkan. –De akkor már elmondjuk a teljes igazságot, ugye? – nézett Laurára.

-Tőlem – vonta meg a vállát a lány.

-Szóval, ami köztünk van Laurával, az már régen nem plátói dolog… És… Mindegy, tehát az a lényeg, hogy mi nem itt ismertük meg egymást. De ez egy hosszú történet. Tudom, hogy Laurának van barátja, de egyszerűen nem tudtunk parancsolni az érzéseinknek és… igen, a libidónknak – nézett rá közben Marcra. –Szóval mi már régen túljutottunk az első csókon, és nem vártunk túl sokat azzal sem…

-Hát nem túl sokat, az biztos! – fűzte hozzá Laura.

-Laura! – szólt közbe Madame Valéry. –Ez nem szép dolog, amit csinálsz! Ott van a kétéves kapcsolatod, és mégis félre… - ekkor Madame Valéry hirtelen elhallgatott, mert eszébe jutott, hogy ő se valami tiszta ilyen ügyben. –Na, jó. Ki vele, mit akartok kérni? Bár, van egy sejtésem…

-Ha arra gondol, hogy szeretnénk visszakérni magunkat a Promodhoz, akkor jól sejti… - mondta óvatosan Laura.

-És mégis miért kéne nekem visszavenni titeket?

-Mert… Mert jó munkaerők vagyunk! És ígérjük, többet nem fogunk az irodában szerelmi életet élni.

-Fabrizio, te is megígéred?

-Si, naturalmente – bólintott Fabrizio is.

-De ugye Marcot se rúgja ki, Madame Valéry? – kérdezte Laura.

Az asszony megcsóválta a fejét, majd elmosolyodott.

-Jól van, na! Eredjetek, ti jómadarak! Aztán dolgozni, mint a kisangyal!