És valóban kézbe is vette az ügyeket. Mire Nicolas hazaért, ő már a hálószobában várta. Nem kérdezett tőle semmit, csak szótlanul megcsókolta, és berántotta az ágyba. Másnap reggel se emlegette föl az esti dolgokat, egyszóval játszotta a tökéletes barátnőt. De belül olyan féltékeny volt, hogy majd’ felrobbant!

Úgy döntött, hogy megvárja, mi lesz ebből az ügyből. Ha Isabelle eltűnik a balfenéken, akkor pezsgőt bonthat. De ha a csaj erőszakosabban fog nyomulni, akkor elintézi. Ennyi. Nem bonyolítja túl a dolgokat. Innentől kezdve nem csalja meg Nicolast, és igazi tündér lesz. Na meg persze egy angyal…

A munkahelyén rengeteg dolga volt, így nem nagyon tudott azzal foglalkozni, hogy Nicolas éppen kivel és hol… De esténként igyekezett haza, hogy megmutassa: igenis tud normálisan viselkedni, és elfelejtette Fabriziót. Ez a taktika többé-kevésbé be is jött, kivéve akkor, mikor bent kellett maradnia túlórázni.

-Nem!

-De igen!

-Miért?

-Mert Madame Valéry lelépett, és én helyettesítem. Holnapra készen kell lennünk!

-Utálom, mikor úgy viselkedsz, mint egy kiskirály! Mint egy zsarnok kiskirály!

-Amíg ezt elmondtad, a szerződés felét legépelhetted volna…

-Mit bánom én.

Laura és Fabrizio a lány irodájában vitatkoztak. Madame Valéry-nek „halaszthatatlan” ügye volt, ezért aznap estére rábízta Fabrizióra a céget, és meghagyta neki, hogy másnapra készítsék el az új projekthez szükséges szerződéseket, terveket. Laura persze legszívesebben sztrájkolt volna, de Fabrizio nem hagyta.

-Szeretném, ha csak egy hangyányi érdeklődést mutatnál a munkád iránt.

-Mást se csináltam egész nap.

-Példát vehetnél a többiekről! Úgy dolgoznak, mint a kisangyal.

-Aha… - Laura kinézett az irodája üvegablakán. –Jacques épp most csöppentette le ketchuppal a tervrajzot… Hopp, most a nadrágját is… Audrey meg… hát, igen. Tudtam, hogy tetszik neki Gérard, na de ennyire?

-A francba! Mondtam nekik, hogy dolgozzanak!

-Hagyd már. Ne legyél ilyen stréber.

-Nem vagyok stréber, csak nem akarom, hogy Madame Valéry kihajítson.

-Akkor majd beveted az olasz sármodat… Hoppá, megjött a lasagnám! És ezek nem átallnak beleenni! Majd adok én nekik! – Laura felpattant az asztaltól, és kirohant az irodából. Mikor visszajött, Fabrizio a gépe előtt ült.

-Nem hiszem el, hogy még bele se kezdtél a szerződésbe!

-Te meg mit képzelsz, hogy csak úgy belenézel a gépembe? – Laura lecsapta az asztalra a kajás dobozt.

-A főnököd vagyok.

-Egy frászt. Madame Valéry a főnököm, te csak a pincsikutyája vagy.

-Pincsikutya???

-Aha. De most légyszi hagyj magamra, mert szeretnék vacsizni. Ha már nem engedsz haza, akkor legalább ne haljak éhen…

-Jól látom, lasagnát eszel?

-Talált süllyedt.

-Kérek egy harit! – mire Laura észbekapott, Fabrizio elvette tőle a villáját, és bekapta a rajta lévő falatot. –Hm… Nem rossz, de… Én jobbat csinálok – mondta tele szájjal.

-Aha, ja, igen… - mondta gúnyosan Laura. –A múltkor is biztosan egy remekmű volt, csak kár, hogy én nem ettem belőle. Miért is? – gondolkodott el a lány. –Ja, persze! Mert odaégett!

-Jól van, bántsál csak, ha az jobban esik a lelkednek. De tudd meg, hogy igenis jobban főzök, mint te!

-És honnan tudod, hogy én hogy főzök?

-Elég rád nézni…

-Na, ezek után tudod, mikor fekszek le veled!

-Nem is kértelek rá – húzta el a száját Fabrizio, és az ajtó felé indult. –Ja, ezt visszaadom – nyújtotta a lány felé a villát.

-Ó, most rajtahagytad a nyálmintádat! – fintorgott Laura.

-És nem csak a villán – Fabrizio visszasétált a lányhoz és megcsókolta. –Hú, ez jólesett. De most már mennem kell, muszáj rendet tennem a kollégák között.

Mire Laura kettőt pislantott, a srác már sehol se volt. Dühösen látott neki a szerződésnek, miközben a lasagnáját ette. Fáradt volt már, és semmi kedve nem volt bent maradni. Az óra csak ketyegett, ő pedig semmit nem haladt azzal a fránya szerződéssel. Egyszer csak, úgy nyolc óra körül, kivágódott az ajtó, és Fabrizio viharzott be az irodájába.

-Na, mi van, ég a ház? Vagy csak a lasagna égett oda? – gúnyolódott Laura.

-Egy kicsit félretehetnéd a cinizmusodat. El kell rohannom, úgyhogy szeretném, ha te vennéd át az irányítást ma estére.

-Hogy mi?! – Laura egyből felébredt. –De hát én…

-Semmi de! Gyerünk, szedd össze magad!

-Hová mész?

-Családi vészhelyzet.

-De hát a családod Olaszországban van!

-Ez nem olyan család. „Másmilyen” család…

-Ja, hogy valakit megdöntöttél az éjjel, és a csaj felhívott, de te nem emlékszel a nevére se. Na, eltaláltam?

-Nem. Úgyse értenéd. Holnap találkozunk.

Fabrizio kirohant az irodából, és Laurának ki kellett mennie az ügyféltérbe, kiosztani a feladatokat. Fabrizio teljes káoszt hagyott maga után.

-Jól van, emberek, ide skubizzatok! – állt ki középre Laura. –A kisfőnök lelépett, és most én vagyok a góré! Nem bánnám, ha egyetlen zokszó nélkül dolgoznátok, mert annál hamarabb megyünk haza! Jacques, ha megetted a hatodik hamburgeredet is, ideje lenne végre letárgyalni a divatbemutató helyét! Claire, remélem, beszéltél már a Cosmóval! Gérard, nem veszed észre, hogy tetszel Audrey-nak? Hívd már el vacsorázni! Audrey, ha lezavartátok azt a vacsit, ugorj már el, légyszi, a Swarovskihoz, mert egy csöppet késésben vagyunk. Marc…! Hoznál nekem egy kávét, ha szépen megkérlek? Köszi! Ha bárkinek kérdése van, az irodámban leszek!

Laura visszament az irodájába, és bezárta az ajtót. Lerogyott a székébe, fejét az asztalra hajtotta, úgy próbált magához térni. Jól kiosztotta az utasításokat. Remélte, hogy nem tűnt túlságosan főnökösnek. Fabrizio ezért jön neki eggyel! Az egész éjszakát bent töltötte. Hajnali fél kettőkor ért haza. Ahogy kiszállt a kocsiból, ismerős alakokat látott. Még a sötétben is felismerte őket: ismét Nicolast látta, amint Isabelle-lel és Christiannal (!) beszélget, és bemennek a Baccarába.

Laura nem hitt a szemének. Szóval a saját bátyja is falaz nekik! Ezt a szemétséget! Nem hogy szólna neki! A lány megtántorodott, gyorsan visszaült a kocsiba, és elhajtott. Fabrizio háza előtt villámgyorsan lefékezett, becsapta a kocsiajtót, és felrohant a sráchoz. Fabrizio álmosan nyitott ajtót.

-Laura, hát te…?

-Szeretkezni akarok veled! Most azonnal!

-De hát…

-Nem érdekel, mi van Nickel! Ha ő is megcsal, én miért ne tenném? Le akarok feküdni veled!

Laura teljesen rátapadt a srácra, szenvedélyesen megcsókolta, és egy percen belül már semmi nem volt rajta. Soha nem érezte még magát olyan jól, mint azon az éjszakán, bűntudatot pedig abszolút nem érzett. Fabrizio meglepődött, hogy a lány ilyen váratlanul ott termett nála, de aztán úgy gondolta, hülye lesz kihagyni egy ilyen alkalmat. Ezen az éjszakán Laura ismét az övé lesz…