-Hol voltál egész éjjel?

-Jó helyen.

-Kivel hemperegtél?

-Közöd?

-Elég sok. Tudod, ha nem vetted volna észre, velem jársz már lassan három éve.

-Két és fél. Amúgy még van képed számon kérni rajtam a tegnap éjszakát, azok után, amit műveltél?!

-Miért, mit műveltem tegnap éjszaka?

-Hát, ha magadtól nem tudod, az elég szomorú! Nehogy már én elemezzem ki neked az esti programodat! Nem fogom ezen koptatni a számat, sorry.

Laura végül erőt vett magán, és mégis hazament. Jól sejtette, hogy Nicolas majd számon kéri rajta az elmúlt éjszakát. Viszont őt se kellett félteni.

-Nézd, Laura, fogalmam sincs, miről beszélsz.

-Na, jó. Akkor idenézz – Laura megállt Nicolas előtt, és kihúzta magát. –Látod?

-Mit kell látnom?

-Nézz meg jól! – Laura lassan körbeforgott. –Látod, így nézek ki. Csak azért mutatom meg magam, hátha két év nem lett volna elég arra, hogy felismerj.

-Talán buggyant tejet ittál reggelire? – Nicolas semmit nem értett.

-Akkor talán biztos túl sötét volt, és nem jöttél rá, kivel hetyegsz!

-Te miről beszélsz?

-Arról a ribancról, akivel tegnap este sétálgattál! – visította Laura. –Láttalak titeket! Ráadásul Christian is veletek volt! Nem hittem volna, hogy a saját bátyám is falaz nektek!

-Aha, szóval erről van szó…

-Miért, mit gondoltál, miért tépem itt a számat már egy jó ideje? És nem ez volt az első alkalom, hogy együtt láttalak ezzel a nővel! A múltkor még a derekát is fogdostad!

Nicolas közben rájött, hogy ezt az ügyet akár a saját javára is fordíthatja. Hiszen Laura nem tudja, miért találkozgat ő Isabelle-lel. Azt hiszi, hogy a szeretője. És ha féltékeny, akkor bármit el fog követni, hogy visszaszerezze. Talán sikerül kitakarítani a képből ezt a Fabriziót.

-Nézd, ő csak egy… egy barát – Nicolas csak nagy nehézségek árán tudta visszafojtani mosolyát.

-Milyen barát az, aki flörtöl veled? És ha tényleg csak a barátod, akkor miért ölelgeted?

-Nem ölelgettem.

-Láttam a saját szememmel!

-Akkor láttad! – hagyta rá Nicolas. –Kész, ennyi. Ahelyett, hogy engem vallatsz, inkább elmondhatnád, te hol voltál egész éjjel…

-Dolgoztam.

-Egész éjjel???

-Sok dolgom volt… - Laura zavarba jött.

-De, gondolom, volt társaságod is…

-Nem… Egyedül voltam…

-Akkor miért van férfi parfüm szagod?

-Mert… Mert… - Laura nem tudta, mit válaszoljon. „A francba! Hogy szívhatom meg ennyire?” –Mert sok pasival dolgozom együtt a cégnél, és… és biztos rám ragadt.

-Talán ilyen közel mentél hozzájuk?

-Nem, de nem kell sok, hogy a ruhám átvegye az illatot. Tudod, olyan ez, mint a… mint a cigiszag!

-Nagyszerű hasonlat… - mondta gúnyosan Nicolas. –Apropó: hol van az egyik fülbevalód?

-Milyen… Milyen fülbevaló? – kérdezte ijedten Laura.

-Amit a kétéves évfordulónkra kaptál tőlem.

-Hát, a fülemben – Laura odakapott a füléhez, és rémülten vette észre, hogy az egyik hiányzik. –A francba!

-A francba, bizony. Szóval, hol hagytad el?

„Ó, egek, tuti, hogy Fabriziónál hagytam el! De ezt nem mondhatom el Nicnek! Most mit mondjak? Biztos, hogy tudja, kivel voltam!”

-Talán… Talán az irodámban esett ki a fülemből. Észre se vettem.

-Hát, ha nagyon elfoglalt az ember…

-Ugye, ebben semmi gúny nem volt?!

-Távol álljon tőlem! Csak tudod, elég furcsa, hogy pont most tűnik el a fülbevalód, amikor egész éjszaka nem jössz haza, és…

-Már mondtam, hogy bent voltam a Promodnál és dolgoztam, mint a güzü! Mit nem lehet ezen érteni?! Különben is, meg se kéne szólalnod, azok után, hogy görbe utakon jársz!

-Hé! Pont te beszélsz, aki Fabrizióval énekelsz duettet, és gyanúsan sokszor mutatkozol vele!

-Fabrizio egy jó barátom!

-Na, hát Isabelle nekem is csak egy jó barátom!

-Jó, de… De engem zavar, hogy egy ilyen csinos lány a barátod.

-Oké, kössünk alkut. Nem féltékenykedsz, amíg nincs rá okod, és elfogadod, hogy Isabelle és én barátok vagyunk. Cserébe én se szólogatok be Fabrizio miatt, és elfogadom, hogy jóban vagytok. De amint kiderül, hogy valamelyikünk akár egy kicsit is elmélyítette kapcsolatát a barátjával, megbeszéljük a dolgot, és ha már menthetetlen a helyzet, szakítunk. Na, benne vagy?

-Hát… jó, oké, benne vagyok – vonta meg a vállát Laura. Ez egy kiváló lehetőség lehetett volna arra, hogy kiprovokálja a szakítást, de meggondolta magát: nem volt kedve otthagyni Nicolast. Még egy kis idő, és kiderül, mi lesz. Addig viszont rendbe kell hozni, ami elromlott…

-Fifi! – Laura rátenyerelt a csengőre. –Nyisd már ki!

-Jól van, jövök már! – Fabrizio egy szál törölközőben nyitott ajtót, de Laura egyetlen köszönés nélkül viharzott be a lakásba. –Neked is szia…

Fabrizio épphogy becsukta az ajtót, Laura már el is tűnt a hálószobában.

-Na, mi van, ennyire nem bírod ki nélkülem? – vigyorgott Fabrizio, és követte a lányt a szobába. –Még jó, hogy nem vagyok túlöltözve…

Ahogy beért a hálószobába, Laurát a földön hasalva találta, félig az ágy alá mászva.

-Te mit csinálsz? Biztos ott is jó, de én inkább az ágy puha felére szavazok…

-Te hülye, nem szexelni jöttem, hanem a fülbevalómért!

-Milyen fülbevalóért?

-Amit elhagytam az éjjel! Ha nem találom meg, nekem annyi!

-Miért olyan fontos ez a bizsu?

-Bizsu??? – Laura felháborodva nézett a srácra. –Eredeti Tiffany’s fülbevaló, öt karátos gyémánttal! Nictől kaptam a kétéves évfordulónkra!

-És itt hagytad el? Ciki…

-Ultraciki! Ha nem lesz meg, mit mondjak Nicnek? Így is tök jó, hogy ő vette észre, hogy nincs meg…

-Ez komoly? – Fabrizio kényelmesen leült az ágyra, onnan figyelte a lány ténykedését.

-Ha vicc lenne, akkor nem lennék itt, hanem röhögnék egy jót.

-Ne aggódj, biztos meglesz. És mi volt a reakciód, mikor Nic közölte, hogy nincs meg az egyik fülbevalód?

-Gondolhatod: köpni-nyelni nem tudtam. Végül makogtam valamit, hogy biztos az irodában hagytam el, és hogy majd megkeresem. Ja, és jobban tennéd, ha valami másik parfümöt használnál, ha találkozol Nickel, mert megérezte rajtam… Azt mondtam, hogy ez is biztos a cégnél ragadt rám, mert sok pasival dolgozom együtt, és mint a cigiszag, ez is beivódott a ruhámba.

-Te aztán tudsz rögtönözni! – nevetett fel Fabrizio.

-Nem is gondolkodtam, csak mondtam az első dolgot, ami eszembe jutott. Nem érdekelt, ha hülyeség, csak mondjak valamit, ne álljak ott kukán – eközben Laura már szinte teljesen bemászott az ágy alá.

-Az izgi lesz, mikor majd rájön, mi van köztünk. Tudod, valamiféleképp jó lesz, hogy nem kell tovább titkolóznunk, csak éljük túl az igazság pillanatát…

-Ugyan, nem kell félned. Nem ver meg, vagy ilyesmi. Persze, dühös lesz, az biztos, de szerintem max. annyit fog csinálni, hogy dühöng egy kicsit, aztán elhajt engem, mint nyulat a veteményből.

-Ja, vagy úgy pofán vág engem, hogy a balesetin kötök ki nyolc napon túl gyógyuló sérülésekkel…

-Nic nem olyan. Figyelj, ha őszintén elmondunk mindent, és… A fenébe! Nem találom!

-Miért esett volna be az ágy alá?

-Mit tudom én. Tudod, milyen hevesek voltunk…

-Én találtam egy csillogó kis izét a párna alatt… - jegyezte meg halkan Fabrizio.

-És ezt csak most mondod?! – Laura megpróbált villámgyorsan kimászni az ágy alól, de ennek az lett az eredménye, hogy jól bevágta a fejét az ágy lábába. –Au! Miért vágott fejbe ez a vacak?

-Itt van, amit keresel – Fabrizio Laura felé tartotta az ékszert. A lány utánakapott, de a srác elhúzta tőle. –Nem, nem! Először zálogot kell adnod érte.

-Fifi, nem vagyunk már az oviban.

-Nem is ovis zálog lesz, azt garantálom… - Fabrizio leültette Laurát maga mellé, és átölelte. Majd elkezdte csókolgatni a nyakát, és óvatosan végigfektette az ágyon. Laura nem tudott ellazulni, mert végig azon járt az esze, mi lesz, ha Nic rájön, kivel csalja. Ezért végül nem is történt semmi köztük. Fabrizio kicsit csalódott volt, de Laura egyáltalán nem bánta.

-Most már mennem kell. Köszi, hogy visszaadtad a fülbevalómat.

-Mielőtt elmész, egy gyors kérdés: ugye, nem szándékozol egyhamar szakítani Nickel? – kérdezte Fabrizio közömbösen. Maga se értette, miért kérdezte, hiszen úgyis tudta rá a választ.

-Nem tudom. Adj egy kis időt.

Laura szomorúan megrázta a fejét, és elrohant. Már nem tartotta olyan jó ötletnek, hogy szakítson Nickel. Lehet, hogy Fabriziót kéne ejtenie. Az talán ésszerűbb lenne…