Laura nem nagy kedvvel ugyan, de eleget tett Fabrizio kérésének, és ha a srácnak szüksége volt rá, elfurikázta akárhová. Persze közben izgult rendesen, nehogy lebukjanak Nicolas előtt. Pedig erre elég nagy esély volt, például akkor, mikor a cégtől jöttek hazafelé, és egy piros lámpánál egymás mellé kerültek…

-Nic! – Laura úgy megijedt, amikor meglátta barátját, hogy a fék helyett majdnem a gázra lépett. –Te meg…?

-Megyek haza. És te? Illetve ti… - nézett rá szúrósan Fabrizióra.

-Mi… mi is… - dadogta Laura.

-Együtt?

-Nem, dehogyis… - ezt nem kellett volna mondani, hiszen Nicolas világosan látta, hogy Fabrizio Laura mellett ül. –Csak… Csak Fabriziónak megint bedöglött a kocsija, és elvitte a szervizbe. És most én fuvarozom. De ha hazavittem, azonnal megyek haza.

-Miért nem megy metróval, ahogy a többi ember, akiknek nincs autójuk?

-Miért is? – fordult Laura Fabrizio felé. A srác teljesen elfehéredett.

-Mert… Mert… Túl piszkosak a tömegközlekedési eszközök… - nyögte ki végül esetlenül.

-Aha… - Nicolas elfordította a fejét, és ránézett a lámpára, de az csak nem akart zöldre váltani.

-Sokat dolgoztál ma, Nic? – kérdezte Laura, csak hogy valamit mondjon ebben a kínos szituban.

-Sokat.

-De ugye nem kell mostanában elutaznod sehová? – Fabrizio gyorsan belecsípett Laurába.

-Nem, most nem. De előbb-utóbb úgyis el kell mennem, talán Portugáliába – Nicolas ránézett Laurára. De a lány mással volt elfoglalva: érezte, hogy mindjárt tüsszenteni fog, és ez sikerült is neki – mégpedig egyszerre Fabrizióval… -Talán megfáztatok?

-Nem, nem… - mondta Laura, majd megkönnyebbülten felsóhajtott, ugyanis a lámpa végre zöldre váltott, így abbamaradt ez a kínos beszélgetés. –Csak a por! – azzal gyorsan elhajtott.

-Na de egyszerre, mindketten? – kérdezte Nicolas magától, majd ő is rálépett a gázra, és befordult az utcájukba.

Néhány nap múlva Fabrizio ajándékkal készült Laura számára: meghívta magához vacsorázni, hálából, amiért a lány hajlandó fuvarozni őt.

-Jaj, istenem, Fifi! Egy újabb hazugságot kell kitalálnom otthon, hogy miért maradok ki este.

-Van egy ötletem: mondd azt, hogy a barátnőiddel találkoztok, és egész éjjel beszélgetni akartok.

-Egész éjjel?

-Azt hitted, hazaengedlek tízkor?

Péntek este Laura teljes harci díszben indult el Fabrizióhoz. Megfogadta a srác tanácsát: bevetette a csajos este-tippet. Mire odaért Fabrizióhoz, a lakásban olyan illatok terjengtek, mint egy olasz étteremben. A konyha ugyan tele volt mosatlan edényekkel, de a tűzhelyen fövő kaja egész bizalomgerjesztően nézett ki.

-Jó, hogy itt vagy – fogadta Fabrizio a lányt, kezében a paradicsomos fakanállal. –Mindjárt kész a kaja.

-Micsoda illatok! – a lány behunyta a szemét, és beleszagolt a levegőbe.

-Mielőtt megkérdeznéd, nem lasagnát csinálok. Attól egy életre elment a kedvem a múltkor. Bolognai spagettit eszünk ma este.

-Azt imádom!

-Talán nem rontom el. Bár, azt tudok csinálni… - Fabrizio megkavarta a mártást. –Oké, ez most még egy kicsit fő, addig bontsuk ki a bort!

-Le akarsz itatni?

-Nem, de nem árt, ha jó hangulatban telik az este.

Fabrizio kibontotta a bort, és töltött a lány poharába.

-Ne, ne annyit! – szólt rá Laura. –A fejembe száll.

-Dehogyis!

Miután megitták a bort, Fabrizio tálalta a vacsorát. Laura épphogy megkóstolta, egyből elcsodálkozott, milyen jól főz a srác.

-Úristen… - mondta Laura teli szájjal. –Ez nagyon jó!

-Köszi – vigyorgott Fabrizio. –Mindent beleadtam. A bolognai legalább megy. Hú, anyám! Ez tényleg nagyon ott van! – mondta ő is, amikor megkóstolta.

-Hmmm, istenem! Még életemben nem ettem ilyen jót!

-Meg kéne kóstolnod a mamma főztjét, azon el lehet élvezni!

-Bakker, honnan tudsz ilyen jól főzni? A múltkori lasagna után nem gondoltam volna.

-Az egy tévedés volt. Egyébként tudok én, ha akarok.

-Anyukádtól tanultad?

-Aha, ha úgy vesszük. Mikor 16 voltam, a család összeült, és eldöntötték, hogy nagykorúsítanak, és fiú létemre tanuljak meg főzni. Apám szerint ideje, hogy legalább egy kétszemélyes vajaskenyeret el tudjak készíteni. Elküldtek bevásárolni, aztán, uzsgyi a konyhába! Összeállítottam a vasárnapi menüt: hideg gyümölcsleves, borjúfrikandó és piskótatorta.

-Hűha! Gondolom, jóllakott a család.

-Hát… Azért akadtak apró hibák… A gyümölcs hideg volt, levet is eresztett ugyan, de mivel mást nem tettem bele, ezért ehetetlen volt. A vén marhahúsnak kár volt ilyen szép nevet adni, pláne miután odaégettem… Viszont volt annyi eszem, hogy a piskótatortát a cukrászdából hozattam!

-Legalább ennyi jutott a családnak… - mondta Laura, pukkadozva a nevetéstől. Gyorsan ivott egy korty bort, nehogy félrenyeljen a nagy nevetésben.

-A tejszínhab, amit rátettem, savanyú volt…

-Ó, anyám! – tört ki a nevetés ismét Laurából. –Ezt jól megcsináltad!

-De a Bonzo kutyám, az nem volt válogatós, mindent megevett. Csak szegényke már elpusztult.

-Az ebéd után?

-Nem, rá egy pár évre. De ami mázli volt, az az, hogy volt a közelben egy vendéglő. Így a család nem maradt éhen.

-Ez tényleg mázli – Laura ivott még egy kortyot a borból. –Még szerencse, hogy azóta kikupálódtál. Vannak még ilyen sztorijaid?

-Hajjaj! Az első mosás se semmi…

-Meséld el!

-Oké, de csak akkor, ha szedsz még a spagettiből.

Laura gyorsan szedett még egy adagot, pedig úgy érezte, kipukkad. Várakozóan nézett Fabrizióra.

-Szóval, én elég naiv voltam az elején. Azt hittem, hogy mivel van mosógépünk, egyszerű lesz. Ruha be, gép bekapcs… de hát víz nélkül nem az igazi… Apám figyelmeztetésére tettem bele vizet, mert ugye ez vízzel is működik, míg apám…

-Fifi!

-Jól van, na, de ha ez az igazság… - sóhajtott Fabrizio. –A húgom, Gabriela legszebb blúzával kezdtem, belehajítottam a gépbe, de minden ellenem volt: a kerék bekapta a fodrokat, és úgy fejtette le a zsabókat, mint kombájn a kukoricát. A hugi persze üvöltött, anyám átkozódott, mintha valami kocsmában lett volna a gyerekszobája. Persze, én nem értettem az egész cirkuszt, hisz úgyis csipkével akarták szegni a függönyt, én meg ingyen szállítottam az alapanyagot…

-Szép vagy, mondhatom… - mosolygott Laura.

-Apám persze nem bírta az izgalmakat, és öblített… Az ötödik literrel. A végén úgy elázott, hogy nagyapám szárítgatta, hogy magához térjen. A család idegileg teljesen kikészült, főleg miután a teregetésnél leszakadt a kötél, és innentől… Szóval, ismétlés a mosástól…

-Nem tudom, ezek után rád merjem-e bízni akármelyik ruhámat is, mosásra…

-Nyugi, a következő mosásnál már felfedeztem a sarkon lévő mosodát. Na, meg, azóta azért megtanultam mosni.

-Akkor jó.

Vacsora után még beszélgettek, anekdotáztak, de Fabrizio egyre jobban kívánta Laurát. A lány ezt észre is vette, de nem volt benne biztos, hogy helyesen tenné-e, ha lefeküdne a sráccal. Végül megoldódott a helyzet…

Fabrizio megcsókolta Laurát, majd felállt az asztaltól, ölbe kapta a lányt, és bevitte a hálószobájába. Végigfektette az ágyon, és nagyon lassan kigombolta Laura blúzát. Végigcsókolta a lányt a nyakától a köldökéig, aztán visszafelé is, miközben a combját simogatta. Laura behunyta a szemét, és teljesen átadta magát a srácnak. Közben ő is csókolgatta Fabriziót, és óvatosan lehúzta róla az ingét. Ezután lekerült róla a blúza, majd a szoknyája is, és már csak alsóneműben feküdt az ágyon, ugyanúgy, mint Fabrizio. A srác végigfutatta nyelvét a lány combjának belső részén, majd mikor látta, hogy a lány mennyire élvezi, megismételte. Ezután az egész testét végigcsókolta, lassan, lentről felfelé haladva, majd mikor elérte a lány melleit, ott elidőzött egy kicsit…

Laura úgy érezte, ez most teljesen másmilyen, mint eddig volt. Komolyan szerelmesnek érezte magát. Szíve egyre hevesebben vert, légzése is egyre gyorsult. Fabrizo ugyanezt érezte, és remélte, hogy ezen az éjszakán ki tudja mutatni a lánynak, mennyire szereti. Mert ez a kapcsolat már nem csak a testiségről szólt. Több volt annál…

Fabrizio finoman simogatta Laura testét, majd mikor a lány ösztönösen szétnyitotta combjait, kihasználta az alkalmat, és ismét magáévá tette Laurát. Először csak lassan, majd egyre erősebben, míg végül a lány reszketve, hevesen dobogó szívvel adta oda magát neki. Mindketten tudták, hogy ez volt az első szerelmes szeretkezésük, és ezt meg kell ismételni…

Ezután egész éjszaka szeretkeztek, alig hagytak közte szüneteket. Laura végül mégis úgy döntött, hogy nem marad ott reggelig. Hajnali fél háromkor felöltözött, és egy búcsúcsókkal hazament. Otthon nagy csönd fogadta, a lakás is sötét volt. Nicolas már aludt.

Laura letette a táskáját az előszobában. Majd mikor meglátta a saját képét a tükörben, elkezdett zokogni. Lám, mit tett ma éjszaka ismét! Pont ő, aki annyira hitt a hűségben!