-Nem úgy volt, hogy én megyek hozzád? – kérdezte Fabrizio Ariane-tól.

-Gondoltam, megleplek. Ha hamarabb találkozunk, több időt tudunk együtt tölteni.

Laura erre öklendezést tettetett. Utálta ezt a csajt, és meg se próbálta leplezni ellenszenvét.

-Laura, és ti hogy vagytok? – fordult másik „csaja” felé Fabrizio.

-Kösz, jól. Rosa aludt délelőtt, de sajnos nem sokat, mert ez a… - majdnem mondott valami csúnyát, de inkább lenyelte. -Ariane becsengetett és felébresztette.

-Előfordul az ilyesmi – mondta halkan Fabrizio.

-De ne az én gyerekemmel forduljon elő ilyesmi! Így meg főleg nem örülök, hogy a csajod ébresztette fel!

-Fabrizio! Légy szíves állítsd már le ezt a kis… A volt nődet.

-Lányok, ne kezdjétek már megint! Nem volt elég a múltkor?

-Amíg nem jöttél haza, sértegetett engem! És ronda dolgokat mondott rólam! – kiabált Ariane.

-Nem tudom, ki kezdte… - vonogatta a vállát Laura.

-Az oviban szoktak így viselkedni. Tiszta dedó, komolyan mondom! Az lesz a vége, hogy bezárlak titeket egy szobába, és meglátjuk, mire mentek egymással.

-Megtépem! – válaszolt Ariane.

-Én meg kicsinállak, cafka! – tette hozzá Laura.

-Na, jó, akkor inkább ne próbálkozzunk ezzel… - Fabrizio megpuszilta Rosát, és a kezébe nyomott egy pici plüssmacit. –Tessék, ezt most vettem neked.

-Fabrizio! Te macit vettél neki? – nézett a srácra Ariane. –Nekem nem hoztál valamit?

-Ja, de. Magamat – Fabrizio odalépett Ariane-hoz és megcsókolta. Laura csak nézte őket, majd inkább elfordult.

-Köszi, ez a legszebb ajándék… - mosolygott Ariane, majd lopva Laurára pillantott. A lány csípőre tett kézzel nézte az ölelkező párt, majd mikor látta, hogy Ariane ránéz, felmutatta a középső ujját. –Fabrizio! – visított fel Ariane. –Már megint nem láttad, mit művelt Laura!

-Miért, mit művelt? – sóhajtott fel a srác fáradtan.

-Beintett nekem!

-Én? – nézett ártatlanul Laura.

-Igen, te, kisanyám!

-Én biztosan nem. Valamit félreérthettél.

-Ne játszd a hülyét, Laura! Még egy beszólás, vagy beintés, vagy tudom is én mi, és nagyon megbánod!

-Hé, hé, hé! – állt közéjük Fabrizio. –Most már elég legyen! Egy ideig még elviselhető, de…

-Na, jó! Idefigyelj, Fifi! – lépett közelebb Laura. –Elegem van abból, hogy állandóan ennek a dögnek adsz igazat! Nem én kezdtem a gyűlölködést, ő az, aki állandóan szurkálódik! Amíg nem voltál itthon, akkor is ronda dolgokat szólt be nekem! És nem csak engem utál, hanem Rosát is!

-Ez igaz? – nézett rá Ariane-ra Fabrizio.

-Dehogyis! Mindent csak ez a kis hülye tyúk talált ki!

-Hülye tyúk a nénikéd!

-Látod, most is ő ugrik nekem…

-Te vagy az, aki felheccel!

-Tudjátok mit, lányok? Szerintem ti kölcsönösen piszkáljátok egymást, és nincs olyan, hogy ki a gonoszabb. De nekem semmi kedvem bébiszitykót játszani, és rendet teremteni két veszekedő kislány között.

-Ó, istenem, Fabrizio! – sóhajtott fel Laura, és kiment a nappaliba. –Hogy te mennyire jó ember vagy…

Fabrizio és Ariane is kimentek Laura után.

-Most baj az, hogy nem értek egyet veletek?

-Nem, dehogyis…

-Inkább válassz! – fordult felé Ariane. –Laura vagy én?

-Jaj, Ariane… Ez olyan gyerekes…

-Ő vagy én?

-Mindkettőtöket szeretlek…

-Ez már régen rossz! – kiabálta Ariane. –Engem kellett volna választanod!

-És miért nem engem?! – szólt közbe Laura. –Nekem gyerekem van tőle! Egy gyönyörű kislány! Nem nőhet fel apa nélkül!

-Ha Fabrizio ragaszkodik hozzá, akkor majd megszerezzük Rosát! Elpereljük tőled!

-Meg ne próbáld! – kiabálta Laura. –Ha meg mered tenni, kikaparom a szemedet!

-Pedig jó lenne, igaz, Fabrizio? – Ariane megfogta Fabrizio karját.

-Ez szemétség… - mondta a srác. Teljes mértékben Laura mellett állt, és úgy érezte, kezd benne megérni a döntés, kit válasszon.

-Különben is, hogy nevelnél fel egy gyereket, ribanc? – folytatta Laura. Hiszen még a látványától is hisztirohamot kapsz! Gyűlölöd a gyerekeket!

-Megoldanánk.

-Te szemét kur…

-Laura! – szólt rá a lányra Fabrizio. Ariane elmosolyodott.

-Te csak ne szólj egy szót se! – förmedt rá a srácra Laura. –Még mindig azon hezitálsz, kit válasszál?! Azt hittem, elég egyértelművé vált számodra az éjszaka, kivel maradj!

-Laura, kérlek… - próbálta csitítani Fabrizio. De már késő volt. Ariane meghallotta.

-Milyen éjszaka…? Mit… Mit műveltetek…?

-Semmit…

Ariane odarohant Laurához, és megnézte közelebbről.

-Milyen a nyakad…?! A rohadt életbe… - Ariane megragadta és jól megrángatta Laurát. –Neked ki van szíva a nyakad!

-Neeem…

-De igen! Te… Te ribanc! – Ariane meglökte Laurát. Fabrizio gyorsan elhúzta onnan Ariane-t. –Te meg a másik! Te szemét gazember!

-Ariane, kérlek, nyugodj meg… - Fabrizio átölelte Ariane-t.

-Hogy nyugodjak meg, te rohadék?! Megcsaltál! Ráadásul ezzel a kis cafkával!

-Nem cafka! Ő a gyerekem anyja!

-Nem érdekel! Akkor is lefeküdtél vele!

-Nem jelentett semmit!

-MI VAN???!!! – tört ki Laura. –Mi az, hogy nem jelentett semmit?!

-Nem úgy értettem…

-Ezért szakítottam veled! Mert hazudtál! – Laura az arca elé kapta kezét. –Istenem, mennyire utállak!

-Laura!

A lány bement a hálószobába, és kihozta Rosát, majd letette a szőnyegre játszani. Fabrizio odalépett Laurához, és magához húzta.

-Igazából nagyon is sokat jelentett számomra… - súgta a fülébe. –De Ariane előtt hogy mondjam el?

-Elmondhatnád, hogy ez volt életed legjobb dugása! – kiabálta Laura.

-Csss! – Fabrizio megpróbálta elhallgattatni a lányt, de nem sikerült.

-Ezt a csajt meg kidobhatnád végre a bánatba! Hogyhogy eddig még nem tetted meg?!

-Ne ilyen hangosan, az ég szerelmére – Fabrizio még mindig megpróbált halkan beszélni. –Mégis hogy mondhatnám meg neki, hogy vége?

-Mondjuk: „Húzz a képből, ribanc!”

-Hallgass már el, Laura! – tört ki Ariane is. –Mi a jó francért sértegetsz engem?!

-Mert te is sértegetsz engem!

-Te kezdted! Nem tehetek róla, hogy szebb és csinosabb vagyok nálad, és ezért Fabrizio lecserélt téged! Bizonyára a hisztijeid is teljesen kikészítették!

-Pofa be, vagy kitépem a hajad!

Fabrizio erre elkapta Laura karját, és behúzta a konyhába. Közben Ariane mellett haladtak el, úgyhogy Laura nem tudta megállni, hogy ne szóljon be a lánynak…

-Kurva…

Ariane felkiáltott.

-Fabrizio!!! Hallottad, mit mondott ez a liba?! Hallottad?!

-Miért, mit mondott?

-Kurvának nevezett!

Fabrizio ránézett Laurára, aki ártatlanul pislogott rá vissza („Én aztán nem…”). Még erősebben megragadta a lány karját, és bevitte a konyhába. Az ajtót becsukta, hogy ne hallatszódjon ki, miről beszélnek.

-Most meg miért hoztál be ide?!

-Azért, mert kezd egy kicsit elszaladni veled a ló!

-Miért nem az ostoba nődet cibálod be ide? Vagy őt inkább gumiszobába kéne zárni?

-Csak egy dolgot kérek: ne legyetek olyanok, mint a dedósok! Viselkedjetek már felnőtt nőként!

-Csokis muffint? – tartott egy tálat Fabrizio elé Laura.

-Nem kérek, kösz. Szeretném, ha megígérnéd.

-Mit?

-Amit az előbb kértem.

-Majd ha Ariane is megígéri.

-Laura!

-Mondtam.

Laura visszament a nappaliba, ahol hihetetlen látvány tárult a szeme elé. Ariane éppen Rosa plüssmaciját tette fel a polcra. A kislány sírt, Ariane pedig csak megvetően nézett rá.

-Te mit művelsz?! – förmedt rá Laura.

-A kölyköd megrágta a rúzsomat! Muszáj volt megbüntetnem!

Laura ránézett Rosára, akinek az arca tiszta piros volt, a szája környékén pedig elmaszatolódott rúzsfoltok voltak.

-Uramisten! Te meg mi a fenének hagyod szanaszét a cuccaidat?!

-Csak elővettem a rúzsomat, a gyerek meg kivette a kezemből! Nem túl jólnevelt…

-Fifi, megmosdatnád, légyszi? – Laura Fabrizio kezébe nyomta Rosát. –Én addig megbeszélek egy pár dolgot Ariane-nal.

-Ó, nem, nem hagylak titeket kettesben.

-Láttad, mit csinált a nőd?! Elvette Rosától a maciját! Azt, amit tőled kapott! És föltette a polcra, hogy Rosa ne érje el!

-Atyaisten… - nézett fel Fabrizio. –Hát ott aztán biztos, hogy nem éri el…

Ekkor a kislány hirtelen köhögni kezdett. Laura odarohant Fabrizióhoz, és kikapta a kezéből Rosát. Kinyitotta a száját, és beledugta az ujját. Jól sejtette. A kislány leharapott egy darabot a rúzsból… Laura percekig szenvedett vele, mire sikerült kiszednie a rúzsdarabot Rosa szájából. Aztán letette a kislányt a szőnyegre, és gyilkos pillantást vetett Ariane-ra.

-Most mi van?

-Ez is miattad van, te repedtsarkú! Majdnem megfulladt a gyerek!

-Laura, hagyd abba! – szólt közbe Fabrizio. –Nem történt semmi, úgyhogy nincs szükség a vagdalkozásra!

-Te ne csitítgass engem, inkább válassz végre! – mondta határozottan Laura. –Nem igaz, hogy ennyi ideig tökölsz!

-Annyira nehéz!

-Nehéz?! Hiszen itt a gyereked! Na, meg a múlt éjszaka, de arról Ariane előtt nem szabad beszélni…

-Ha még egy szót szólsz az éjszakáról, eltöröm a sípcsontodat! – kiabálta villámló szemmel Ariane.

-Ariane, ne kiabálj, légy szíves… - mondta halkan Fabrizio. –Nem tudok dönteni, sajnálom…

Ekkor Rosa, a földön ülve, felemelte kis fejét, nagy szemeivel Fabrizióra nézett, és kimondta azt a szót, ami minden pasit elgyengít: -Apa…

-Ó, szent ég… - Fabrizio nem jutott szóhoz. –Rosa…

-Látod? – mosolyodott el Laura. –Egy család vagyunk…

-Fúj, undorító! – szólt közbe Ariane. –Megszólal ez a kis majom, és mindenki egyből odavan érte!

Laura odarohant Ariane-hoz, és egy hatalmas pofont lekevert neki.

-Hülye ribanc! Hogy merészelsz ilyet mondani a lányomról?!

-Fabrizio! Láttad, hogy megpofozott?!

-Láttam.

-És? Semmit nem teszel?

-Ariane, menj el, légy szíves.

-Tessék?

-Menj el, kérlek.

Ariane szótlanul felkapta a táskáját, és elrohant. Az ajtó hangosan becsapódott mögötte. Laura a szája elé kapta kezét, és elkezdett sírni.