-Az a kiscsaj még ma este meglesz.

-Egy húszasba, hogy nem fog veled leállni.

-Tartom – Patrick kitöltötte a maradék sört a poharába, majd egy hajtásra megitta. –Egyébként egy cseppet sem félek. Tudom, milyen vagyok…

-Hát, azt én is tudom… - nevetett Pierre.

-Majd meglátod, hogy egyből a karjaimba fog omlani – Patrick kigombolt két gombot az inge nyakán, majd végigsimított a haján. –De ha vesztesz, tényleg behajtom rajtad azt a húszast. Ja, és a következő kört is te fizeted… Csak figyelj!

Patrick olyan gyorsan lavírozgatott a zsúfolt diszkóban, amilyen gyorsan csak tudott. Minél hamarabb annak a szép, szőke lánynak a közelébe akart kerülni. A „célpont” erről mit sem sejtett… Ő csak mosolyogva állt a pultnál, kezében egy pohár koktéllal, csípőjét a zene ritmusára ringatva.

-Csinooos… - nézte Patrick ezeket a csábító mozdulatokat. Arrébb tolt egy vonagló srácot, és odalépett a szőke lány mellé. Most látta csak, mennyire fiatal és bájos. Nagy, zöld szemei voltak, rövid szőke haja kicsit tépett fazonúra volt vágva (igazi fodrászati remekmű); ő maga pedig meglehetősen alacsony volt, Patricknak épphogy a válláig ért. De ezt a srác egyáltalán nem bánta, sőt, ahogy odaért a lány mellé, meg is jegyezte: -Kis picike, de tündéri!

-Parancsolsz? – nézett rá a lány.

-Istenem, ezek a szemek! Gyönyörű!

-Te hozzám beszélsz?

-Hát, persze! – Patrick egészen közel állt a lányhoz. –Rajtad kívül nincs itt más gyönyörű lány.

-Kösz – a lány elfordult tőle, és a terem másik végébe kezdett tekintgetni, mintha várt volna valakit. Közben megitta a koktélját is.

-Rendeljek neked még egyet? – kérdezte készségesen Patrick.

-Csak ha ki is fizeted – mosolygott a lány bájosan.

-Oké – Patrick elvette a lánytól a poharát, és letette a pultra. –Még egy ugyanilyet kérünk! – szólt a csaposnak. –Nekem pedig egy tequilát. Köszi!

-Húha! Tequila? Jól bírod – nézett rá ámuldozva a lány.

-Volt szerencsém belerázódni. Egyébként Patrick vagyok – fogta meg a lány kezét a srác.

-Julie – viszonozta a lány is a kézfogást. De Patrick nem engedte el a lány kezét, továbbra is tenyerében tartotta azt az apró, karcsú kis kezet. Csak nézte, nézte, aztán ajkához emelte és finoman megcsókolta.

-Még életemben nem csókoltam ilyen bársonyos és illatos kezecskét.

-Pedig biztos sok volt…

-Á, nem…

-Valóban? Pedig én nem hiszem, hogy te olyan monogám típus lennél…

-Jó, oké, lelepleztél. Tényleg sok volt, de te vagy az első, akinél igazán megdobbant a szívem! Érzed, ugye? – Patrick a mellkasára tette Julie kezét.

-Hát, tényleg dobog. De az lenne baj, ha nem így lenne, nem igaz?

-De – ekkor Patrick hirtelen magához rántotta Julie-t, és megcsókolta. A lány gyorsan arrébb ugrott.

-Ez meg mi volt?!

-Azt hittem, minden oké. Nézd, még a koktél is megjött – Patrick odatolta az italt a lány elé.

-Bocs, de nem vagyok egyedül.

-Miért, hol a haverod?

-Nem a haverommal vagyok, hanem a bátyámmal. Ő pedig nemsokára visszajön, csak egy kis dolga akadt.

-Akkor szépen megvárjuk, aztán megyünk egyet csörögni. Irtó jó zenét játszanak, nem?

-De igen, csak sajnos nem megyek táncolni – kérette magát Julie.

-Miért is?

-Mert… Mert… Mert csak.

-Talán nem vagyok szimpi?

-Dehogyis…

-Akkor meg? A következő szám igazi simulós lesz.

-Honnan tudod?

-Onnan, hogy én kértem. Jössz?

-Mondtam, hogy nem. A bátyámat várom.

Patrick óvatosan átölelte a lányt, de az most nem húzódott el.

-Nézd csak, már jön is! – mutatott a terem végébe.

-Ő a bátyád? – nézett nagyot Patrick.

-Aha.

A közeledő srác magas volt, vékony és izmos. Neki is volt egy kis szakállkája, akárcsak Patricknak, de az ő arcán teljesen másként mutatott. Egy kicsit macsóssá változtatta a srácot.

-De jó, hogy visszajöttél, Dam – üdvözölte Julie a bátyját. –Legalább bemutathatom neked Patrickot. Patrick, ő a bátyám, Damien.

-Üv, Patrick – Damien megveregette Patrick vállát, majd húgához fordult. –Figyu, Juju! Ha kiédelegtétek magatokat, akkor majd szeretnék veled beszélni.

-Fontos?

-Annyira nem. De nem árt, ha megdumáljuk.

-Nem választom ki megint, hogy melyik nyakkendődet vedd föl.

-Nyugi már, nem erről van szó.

-Jó, majd később dumálunk. Csövi!

Azzal Julie hagyta, hogy Patrick a táncparkettre húzza, és teljesen hozzásimulva adta át magát a zenének. Nem nagyon tiltakozott akkor sem, amikor Patrick nemes egyszerűséggel már nem is a derekát, hanem a fenekét simogatta. A szám végére már nem is táncoltak, inkább hevesen csókolóztak.

-Hé, Julie… - suttogta Patrick két csók között. –Nem megyünk ki a mosdóba? Ott mást is tudnánk csinálni…

-Te komolyan egy WC-ben akarod lezavarni az első szexünket? Ennyire te se lehetsz türelmetlen!

-Oké, akkor hozzád vagy hozzám?

-Várj, először még táncoljunk egy kicsit! Pont most jön a Le Jerk! Ezt imádom! Nyolcvanas évek rulez!

Patrick nem tehetett mást, megforgatta Julie-t erre a számra is. Úgy érezte, ennél jobbat még soha, senkivel nem táncolt. Ezután a lány ott marasztalta még egy számra, aztán még egyre… Végül egy óra tánc után fáradtan huppantak le Pierre mellé – aki időközben két lányt is felszedett!

-Hát te meg? Ki ez a két csini csaj? – képedt el Patrick.

-A szőkét Céciliának hívják, a barnát pedig Hélene-nek. Lányok, ő a haverom, Patrick. Ez a szép leányzó pedig…

-Julie-nek hívnak.

-Szia – köszönt neki a barna hajú lány, Hélene. –Gondolom, te vagy Patrick barátnője.

-Nem… tudom… - nézett rá Patrickra Julie.

-Igen, ő az új barátnőm – húzta ki magát büszkén Patrick. –Pierre, egy tequilát kérek, a hölgyeknek pedig… Mit kértek?

-Én egy martinit, sok jéggel – mondta Hélene.

-Én pedig egy bailey’s-t – mosolygott Cécilia.

-Julie? – ölelte át Patrick újdonsült barátnőjét.

-Én is egy tequilát kérek – Julie megcsókolta Patrickot, majd rámosolygott közeledő bátyjára.

-Na, végre, hogy megtaláltalak titeket! – ült le melléjük Damien. –Úgy eltűntetek!

-Csak táncoltunk. De jó, hogy itt vagy! ismerkedj meg az új barátaimmal: Pierre, Cécilia és Hélene. Srácok, ő a tesóm, Damien.

-Sziasztok! – mosolygott Damien, miközben már Céciliával szemezett. A lány kihívóan mosolygott, majd az asztal alatt lábát hozzányomta Damien-éhoz.

-Szia. Te kérsz valamit inni? – kérdezte Pierre. –Csak, mert ezt a kört én fizetem.

-Aha, egy sört, köszi.

Pierre odament a pulthoz, rendelni, a többiek pedig addig ott maradtak az asztalnál. Jóformán csak hárman voltak ott, hiszen Julie és Patrick annyira belefeledkeztek a csókolózásba, hogy a külvilágról tudomást se vettek. Lélekben valahol máshol jártak.

A buli után mindenki másfelé indult – volna. De úgy gondolták, hogy ennek az újonnan kötött barátságnak nem szabad ilyen hamar megszakadnia. Így hát mindannyian egy helyre mentek: Patrick és Pierre közösen bérelt lakásába.

Az este hátralévő részét játékkal töltötték, mégpedig üvegezéssel. A földön ülve, felváltva mindenki megpörgette az üveget, és aki felé fordult az üveg szája, azt az éppen aktuális pörgetőnek meg kellett csókolnia. Ez a játék azonban egy idő után unalmassá vált, ugyanis valami „véletlen” folytán állandóan Patrick és Julie pörgettek, és mindig ők csókolóztak…

-Ez nem ér! Elrontjátok a játékot! – fakadt ki tettetett felháborodással Cécilia.

-Így van! Ha már ennyire nem bírtok magatokkal, inkább menjetek szobára… - tette hozzá Pierre.

-Jó ötlet – vigyorgott Patrick.

-Nekem van egy jobb ötletem – szólalt meg Damien. –Játsszuk azt, hogy aki felé fordul az üveg szája, az elmesél magáról valami meghökkentő dolgot. Én kezdem a pörgetést!

A többiek belementek a játékba. Még nem sejtették, hogy ezek után azt fogják kívánni, bár sose találkoztak volna.

-Cécilia, te vagy az első – mondta Damien. –Az üveg téged választott. Mesélj valamit.

-Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet-e.

-Muszáj, már nem visszakozhatsz.

-Hát jó. Amit mesélni fogok, az már nagyon régen történt.

-Mikor? – kérdezte Pierre.

-Három éve, talán. Vagy négy.

-Halljuk!

-17 éves voltam. Az akkori barátom fotós volt, és… Rávett, hogy csináljunk néhány erotikusabb képet. Belementem a dologba. Aztán egyre többet és többet fotóztunk, míg végül… Talán ti is ki tudjátok találni, mi történt. Lényegében pornózni kezdtem. Aztán mikor szakítottam a barátommal, elégettem az összes képet.

-És ő?

-Ő is. Még a negatívokat se tartottuk meg, nehogy baj legyen belőle.

-Érdekes… - mondta Damien.

-De nagyon szeretném, ha ez sose derülne ki. Csak ti tudjátok, senki más. Ebből simán rendőrségi ügy is lehetne. Esküdjetek meg, hogy nem adjátok tovább!

-Oké, eskü. Akkor most pörgess te!

Az üveg szája ezúttal Pierre felé fordult.

-Biztosan hallani akarjátok?

-Naná!

-De utána ne ájuldozzatok, meg ne utáljatok meg. Bár, lehet, hogy az lenne a legreálisabb…

-Hadd halljuk! Mit csináltál? – kérdezte türelmetlenül Patrick.

-Mikor megkaptam a jogsimat, elkötöttem apám kocsiját egy estére. Alaposan megnyomtam a gázpedált, száguldottam végig az úton. Késő éjszaka volt már, azt hittem, semmi baj nem lehet. Aztán… egy pillanatra nem figyeltem. Az egyik kanyarban egy ember lépett az útra, és én már nem tudtam megállni…

-Te elütöttél egy embert??? – kérdezte döbbenten Hélene.

-Igen… De nem is ez a legrosszabb. Azóta is beleőrülök, ha csak rágondolok… Mivel még nagyon fiatal voltam, először fel se fogtam, mi történt. Aztán persze nagyon megrémültem, és egyszerűen… továbbhajtottam. Meg se néztem, mi történt vele…

-Cserbenhagyásos gázolás… Uramisten…! – szörnyedt el Julie.

-Néha még ma is magam előtt látom azt a pillanatot… - Pierre lehajtotta a fejét. –De azt ugye tudjátok, hogy ezt se kéne nagyon terjeszteni. A rendőrség le is csukhatna.

-Egy szót se szólunk.

Pierre megpörgette az üveget, ami Hélene-nél állt meg.

-Oké, akkor csak röviden. Néhány éve nem volt pénzem – kezdett bele a lány. –Gyors meggazdagodásra vágytam, bármit elvállaltam. Go - go táncos lettem egy bárban, aztán… Jött a többi is… Amire nem vagyok nagyon büszke…

-Csak nem… csak nem te is… szóval… - Julie nem bírta folytatni. Ahogy Hélene szemeibe nézett, tudta, hogy nem téved.

-Igen, én is kiálltam az utcasarokra… - Hélene elsírta magát.

-Ó, szent ég! – Julie átölelte a lányt, és megsimogatta a hátát.

-Szerencsére nem csináltam sokáig, csak egy fél évig. De annyira megundorodtam magamtól, hogy legszívesebben elbujdostam volna a világból. Teljesen depressziós lettem, még az öngyilkosságot is megpróbáltam. Borzasztó időszak volt!

-Természetesen nem adjuk tovább senkinek! A rendőrségnek meg pláne nem!

Az üveg szája ezúttal Patrick felé fordult. A srác csak halványan elmosolyodott, majd lazán nekidőlt a fotel lábának.

-Egyszerű a dolog. Egy kicsit kijátszottam az adóhatóságot. Elsikkasztottam egy millát.

-Egy millát?! Te normális vagy?!

-Jó helyen dolgoztam, és volt pénz dögivel. Csak egy kicsit segítettem a főnökömnek… De egy szót se senkinek!

-Oké… - Julie csak nézett maga elé. Valahol már sejtette, hogy ő lesz a következő.

-Drága kis Julie! – mosolyodott el Patrick. –Rajtad a sor! Lássuk, milyen mocskos dolgot követett el ez a kis angyal!

-Nem olyan lényeges…

-Meséld el a főnöködet… - szólt közbe Damien. –Az biztos érdekelni fog mindenkit.

-Mi történt a főnököddel? – kérdezték a többiek.

-Az, hogy… Kirúgattam. Ő volt az osztályvezető annál a cégnél, ahol dolgoztam.

-Te már dolgoztál valahol? – döbbent meg Patrick. –Hány éves vagy?

-Huszonkettő.

-Az igen! – Patrick legszívesebben leteperte volna Julie-t, de inkább nem tette. Lesz még rá alkalma az éjszaka…

-Bemószeroltam a nagyfőnöknél – folytatta a lány. –Azt állítottam, hogy folyamatosan zaklat és… és mocskos ajánlatokat tesz nekem. Még aznap kirúgták. Engem pedig előléptettek.

-És… volt ennek valami visszhangja? Úgy értem, nem akart rajtad bosszút állni a fickó?

-Nem tudom. Én nem vettem észre semmit.

-És, valld be őszintén, az előléptetésért csináltad?

-Hát… Végül is… Igen – tört meg a lány. –Tudom, szemét húzás volt, de… Megérte.

-Gondolom, ez is titkos – mondta Patrick.

-Persze! Nem szeretném, ha kiderülne! Hiszen akkor annyi az ártatlan kislány imidzsemnek.

-Viszont ebben az esetben a rendőrség nem igazán jelent veszélyt.

-Anno a rendőrök is kihallgatták a volt főnökömet a zaklatás vádja miatt. Én egy jó kis drámát adtam elő, még sírtam is, csak hogy nekem higgyenek. Ha kiderülne, hogy csak játék volt, tuti, hogy ismét előásnák ezt a régi ügyet! Szóval lakat a szátokon, ugye?

-Természetesen. Damien, már csak te maradtál ki a szórásból – fordult a srác felé Patrick. –Te mivel tudsz überelni minket?

-Én tudom. Vagyis csak sejtem… - mondta Julie.

-Igen, hugicám, jól sejted. Az az este örökké emlékezetes lesz számomra…

-Mi történt?

-Összeverekedtem valakivel… Egy nagyon jó barátommal.

-Miattam – suttogta Julie.

-Igen. Ez a „barátom” szemet vetett Julie-re, és egy ideig jártak is. Aztán… Nagyon csúnyán elbánt a húgommal. Megcsalta, és ezzel megalázta nagyon sok ember előtt. Iszonyatosan megharagudtam a srácra, és mikor egy szemernyi megbánást se láttam benne… sőt, egyenesen a szemembe röhögött… Szóval, akkor elszakadt a cérna. Egyszerűen elborult az agyam, és baromira megvertem…

-Ennyi?

-Nem. Sajnos… Nem voltam eléggé körültekintő, és olyan helyre is ütöttem, ahova nem lett volna szabad. A srác maradandó károsodást szenvedett, fél szemére megvakult, a hallása is csökkent értékű lett, és az agyában is elpattant egy ér.

-Jesszusom! – kiáltott fel Hélene. –És ezt hogy úsztad meg? Úgy értem, nem jelentett fel?

-Nem, mert… Lefizettük. Julie meg én.

-Nem, Damien, csak te! – szólt közbe Julie. –Az én pénzemet csak elcsórtad, és hozzáadtad a tiédhez.

-Az mindegy. A lényeg, hogy azóta hallgatunk, mint a sír. Ti vagytok az elsők, akiknek ezt elmondtam. Elmondtuk.

-Nem adjuk tovább senkinek – nyugtatták meg a többiek.

-Oké, akkor itt és most tegyük le a nagy esküt: soha, senki nem mond el senkinek semmit arról, amit itt hallott – mondta Pierre. -Ezek a titkok továbbra is titkok maradnak, és ha bárki bármit is elmond valakinek, az ugyanúgy bajba fog kerülni, mint a többiek. Ezek a titkok mind rendőrségi-gyanús ügyek, tehát ha akár egy is kiderül közülük, az nagyon nagy katasztrófát fog okozni! Egy lavina fog elindulni, amit már nem lehet megállítani. Minket most már ezek a titkok fognak összetartani, és remélem, ez a barátság soha nem fog megszakadni. Szóval, kezet rá, hogy mindenki hallgat, mint a sír!

A hat fiatal egybe tette a kezét, és egyszerre emelték azt fel, megesküdve, hogy nem szólnak egy szót se.

Ezután a csapat nagy része hazament, csak Pierre, Patrick és Julie maradtak a lakásban. Patrick és Julie végre bezárkózhattak Patrick szobájába, és ott… Igen, végre egymáséi lehettek – sőt, egész éjszaka mást se csináltak… Eszükbe se jutott, hogy ezzel esetleg zavarhatják a szomszéd szobában táborozó Pierre-t – aki éppen Hélene-nel beszélt telefonon. Julie és Patrick egészen reggelig folytatták, de… Ezt majd a következő részben.