-Atyavilág! Hány csajod volt eddig, hogy ennyire tökélyre fejlesztetted ezt a tudományodat?

-Volt egy pár. De ha a partner jó, akkor minden jó… - Patrick megcsókolta Julie-t, aki mosolyogva ölelte át a srácot.

-Ez édes volt. Imádom, ha dicsérnek.

-Hát, ezután az éjszaka után rosszat nem is tudnék rólad mondani. Még hogy ártatlan kislány…!

-Melletted nem tudok az lenni.

-Na, meg nem is hiszem, hogy egyáltalán az vagy. Aki ilyen csúnyán kirúgatja a felettesét…

-Te csak ne szólj egy szót se! Mennyit is sikkasztottál? Egy millát?

-Oké, fifti-fifti. De szerintem túl sok a duma… Inkább a tettek mezejére kéne lépnünk, nem?

Mire Julie válaszolhatott volna, Patrick már cselekedett is. Ajkát a lány mellére tapasztotta, és onnan csúsztatta egyre lejjebb… Julie elmosolyodott, és már most úgy érezte, hogy neki vége van, a srác mindörökre a birtokába vette.

-Hééé… Ne siessünk annyira… - Julie-nek eléggé nehezére esett ezt kimondani, de nem akart annyira könnyűvérűnek tűnni.

-Már késő, angyalka – Patrick nem hagyta, hogy Julie felkeljen, visszanyomta a párnára és folytatta onnan, ahol abbahagyta. Végül már a lány se ellenkezett annyira, és észre se vették, hogy elrepült az éjszaka.

Julie hajnali négykor úgy gondolta, haza kéne mennie. Csendben felkelt és elkezdett öltözködni. De Patrick csak úgy tett, mintha aludna, igazából azonban fent volt.

-Hát te meg hová mész? – ült fel az ágyban.

-Haza. Mondtam, hogy nem maradok itt reggelig.

-Dehogy mész haza! Sőt, ha itt maradsz, reggel sütök neked palacsintát…

-Csábítóan hangzik… - mosolygott Julie.

A lány az ágy mellett állt, de még csak félig volt felöltözve. Nadrágját még be se gombolta, a felsőjét se vette még fel. Patrick odamászott az ágy szélére, és megfogta a lány derekát. Aztán finoman csókolgatni kezdte a hasát, majd feljebb haladt, Julie melleinek irányába. A melltartó pántját óvatosan lehúzta a lány válláról, és kezét is egy kicsit arrébb csúsztatta…

-Na, jó… Azt hiszem, mégse kéne mennem… - Julie engedett a csábításnak, és ismét az ágyban találta magát, Patrick karjaiban.

-Na, hogy sikerült az éjszakátok Julie-vel? – kérdezte Pierre, kilépve a szobájából. Patrick éppen a konyhapultot támasztotta, kezében egy nagy bögre kávéval.

-Jól.

-Értem… - Pierre bement a fürdőszobába. Egy nagy sikoltás hallatszott, majd Pierre, kicsit elvörösödve, sietve távozott is onnan.

-Oké, nagyon jól… - vigyorgott Patrick.

-Nem úgy volt, hogy… hogy nem marad itt egész éjszaka? – kérdezte Pierre.

-Másként alakult. Apropó: sütnél pár palacsintát?

-Miért?

-Mert megígértem Juju-nak.

-Süssél te!

-Jaj, Pierre, ne csináld már ezt! Segíts egy kicsit a haverodnak.

-És te mit adsz érte cserébe?

-Egy ölelést.

-A szülinapomra is azt kaptam tőled…

-Jó, akkor… Majd kitalálom! Légyszi!

-Na, jó, de ez az utolsó!

-Köszi!

-Egyébként rohadtul hangosak voltatok Julie-vel. Alig tudtam elaludni – mondta Pierre, miközben előszedte a palacsintasütéshez szükséges dolgokat.

-Miért nem használtál füldugót? Az néha segít.

-Szerintem most az se segített volna. Az ágy egyben van még?

-Igen, de jó, hogy mondod: az egyik rugó, azt hiszem, beadta a kulcsot.

-Mi van?!

-Jól van már, csak poén volt! – nevetett Patrick.

-Amúgy nem lepődnék meg túlságosan… Amit az éjszaka levágtatok… Eszméletlen volt!

-Nekem mondod…? – vigyorgott Patrick. Öntött magának még egy fél bögre kávét, és Julie-nek is, aki időközben kimerészkedett a fürdőszobából.

-Bocsi, Pierre, hogy így rád ijesztettem – szabadkozott a lány.

-Semmi baj. Szerintem inkább fordítva történt. Én voltam az, aki rád ijesztett. Nem számítottam rá, hogy találkozni fogok valakivel a fürdőben.

-Gyere, Julie, öntöttem neked is kávét – Patrick megfogta a lány kezét, és odahúzta maga mellé. Aztán átölelte, és megcsókolta. Pierre kezdte egy kicsit kényelmetlenül érezni magát.

-Azt hiszem… Azt hiszem, elmegyek egy kicsit sétálni… - mondta végül. Nem akart útban lenni, meg egyébként is: találkozni akart Hélene-nel.

A turbékoló pár észre se vette, hogy Pierre lelépett, folytatták tovább a csókolózást. Pierre-nek nem is kellett messzire mennie, ugyanis a ház előtt összefutott Hélene-nel - a lány is éppen hozzá igyekezett. Ezután együtt folytatták útjukat, és tettek egy nagy kört a környéken.

Nem kellett sok, hogy ők is egymásra találjanak. Aztán egy kedves ismerőssel is összefutottak.

-Hé, Cécilia! – kiabált újdonsült barátjuknak Pierre.

-Sziasztok! – mosolygott a lány is, majd elindult feléjük. –Tök jó, hogy összefutottunk!

-Mi is örülünk.

-Egyébként, Pierre, ti tudtok róla Patrickkal, hogy a házatokban eladó az egyik lakás?

-Nem! De remélem, nem az rockos csávó költözik el a földszintről. Kegyetlenül jó bulikat rendez… - vigyorgott Pierre. –Mi, Patrickkal az ő bulijain töltjük szinte a fél életünket.

-Úgy tudom, a hirdetésben nem földszinti lakás volt írva. Nézd csak! – Cécilia Pierre kezébe nyomta az újságot.

-Lássuk csak… - Pierre gyorsan végigfutotta a hirdetést. –A mindenit! Hiszen ez a felettünk lévő lakás!

-Igen?

Pierre elgondolkodva nézte az újságbeli lakáshirdetéseket, majd hirtelen, mint aki megvilágosodott, felnézett.

-Van egy ötletem!

-És mi?

-Költözzetek ide!

-Ki…? Mi…? Mármint, hogy… Hélene meg én? – kérdezte értetlenül Cécilia.

-Igen, meg Julie! Ti, hárman csajok! Damien-t meg megkérjük, hogy költözzön hozzánk! A csajok fent, a srácok meg lent. Közvetlenül felettünk laknátok… Hű, micsoda bulikat rendezünk majd!

-Én… nem is tudom… Még meg kell kérdeznünk Julie-t is… Meg az se biztos, hogy Hélene belemegy a dologba, igaz?

-Én örülnék neki – mondta Hélene. –És szerintem Julie is, bár… Lehet, hogy ő inkább nálatok fog táborozni… - mosolygott a lány.

-Igen, Patrick biztosan ott marasztalja majd mindig…

-Mindenesetre menjünk el hozzátok, és beszéljük meg! Hívjuk fel Dam-et is – javasolta Hélene.

-Ezt majd én lerendezem! – sietett a válasszal Cécilia. –Szívesen felhívom!

-Okééé… - mosolygott Hélene.

Miután sikerült felhívni Damient, mindannyian elmentek Pierre és Patrick lakásába, megbeszélni a részleteket. Mondjuk, Julie-t és Patrickot kicsit nehéz volt kirángatni a hálószobából, de végül megoldották. A lány egyszerűen odáig volt az ötletért, hogy a Patrick feletti lakásban lakjon, úgyhogy egyértelműen igen volt a válasza. Damien is beleegyezett, hogy a másik két sráchoz költözzön, úgyhogy ez az akadály is elhárult.

Miután a három lány beszélt a lakás tulajdonosával, és kiderült, hogy megkapják a lakást, óriási bulit csaptak. A költözést két hét múlva ejtették meg, de addigra már teljesen úgy jártak ott ki-be, mintha már ténylegesen ott laknának.

A szobákat könnyen elosztották, ugyanis Julie közölte, hogy neki nincs szüksége külön szobára, mivel az éjszakákat úgyis Patricknál fogja tölteni, szóval… Hélene és Cécilia ezt megértették és támogatták – így mindkettejüknek külön szobája lehetett. A fiúk is megegyeztek abban, kinek hol a helye, de Patrick egy dolgot kért: ha kiakasztja a gimis korában kapott cowboy kalapját a kilincsre, akkor a másik két srác ne nagyon zavarja… - tudják, hogy akkor akciózik…

Ez pedig gyakorlatilag minden éjszaka így történt. Viszont Pierre és Damien se vesztegette az idejét. Hiszen immár két csinos lány lakik felettük, akikkel nagyon szeretnének még közelebbről megismerkedni…