|
10. rész
Csibebaba 2007.12.17. 20:15
 -
-Hol vagyok?
-Itthon, drágám. Semmi baj.
-Mi történt… velem? – Julie megpróbált felülni, de fájdalom nyilallt a hátába. Gyorsan visszafeküdt.
-Egy kocsi majdnem elütött. Illetve, valószínűleg egy kicsit neked is ment – Cécilia öntött egy pohár gyümölcslevet Julie-nek. –Egy járókelő csöngetett fel, hogy mi történt. Isteni szerencse, hogy pont hozzánk csengetett be.
-Én csak a kocsi fényszórójára emlékszem… Aztán elestem…
-Most már nyugodj meg, nem lesz semmi baj, itthon vagy.
-De annyira félek! – sírta el magát Julie. –Akárki is ez a fickó, mindenképpen meg akar engem ölni! De miért?!
-Nem tudom. De ma este Hélene-t is megtámadták, amikor jött hazafelé. Egy volt kuncsaftja. Elkapta egy sötét utcában.
-Uramisten! És mi van ha… Nem, az nem lehet. Akkor engem honnan ismerne?
-Te is arra gondolsz, hogy esetleg ez a pasi fenyeget minket? – kérdezte Cécilia. –Szerintem nem… Vagyis nem tudom… Az még oké, hogy Hélene dolgait tudja, de… A miénket, többiekét, honnan tudná?
-Nem tudom, nem tudom… - Julie lehajtotta a fejét a párnára. –Én már semmit nem értek ebből az egész ügyből. Rémes!
-Tudod, már én se értek semmit. Komolyan kezdek félni most már én is. El akart ütni téged… Jesszusom! Vajon mire vetemedik legközelebb?
-Bele se merek gondolni! – szipogta Julie. –Amúgy a többiek hol vannak?
-A fiúk lakásában. Éppen veszekednek.
-Min?
-Hát, hogy… Hogy oldják meg a védelmedet…
-Az én védelmemet?
-Igen. De legalábbis addig, amíg lábadozol.
-Nincs rá szükségem! Komolyan! Ha ki akar nyírni, úgyis megtalálja az alkalmat. Lehet, hogy a lábadozásom ideje alatt nem is fog jelentkezni. Vagy megöl titeket is.
-Pedig ezt már eldöntöttük, hogy ez alatt a pár nap, vagy hét alatt valaki mindig melletted lesz.
-Oké – sóhajtott fel Julie. Aztán eszébe jutott még valami. –Patrick is? – kérdezte halkan.
-Igen, Juju, ő is – bólintott Cécilia.
-Ó, szűzanyám… - Julie átfordult a másik oldalára, és többet nem szólalt meg. Úgy tett, mintha elaludt volna, de Cécilia hallotta a szuszogásán, hogy még fent van.
Pedig ezt a nem kívánt őrséget képtelenség volt elkerülni. A barátok beosztották, ki melyik nap fog vigyázni Julie-re. Hétfőn Hélene, kedden Pierre, szerdán Damien, csütörtökön Cécilia, pénteken pedig Patrick. Julie nem akart vele kettesben maradni, mert tartott tőle, hogy valami olyan dolog fog történni, amit már nem lehet visszacsinálni…
Patrick péntek reggel kilenckor „szolgálatba állt”, és kint, a nappaliban elfoglalta őrhelyét. Mire Julie felébredt, és kijött a szobájából, a srác elaludt… Julie megállt a szoba ajtajában, majd mikor meglátta, hogy Patrick a kanapén alszik, jó erősen bevágta az ajtót.
-Mi… Mi… Mi történt? – ugrott fel Patrick.
-Bocsáss meg, szívecském, csak nem felébresztettelek? – kérdezte tettetett aggódással a lány.
-Á, nem…
-Akkor csinálnál nekem egy kakaót? Köszi.
Julie bevonult a fürdőszobába, és húsz percig ki se jött onnan. Patrick addig megcsinálta a kakaót, aztán leült a konyhaasztalhoz. A lány is leült mellé, és szótlanul kortyolgatta a kért italt. „Nem szólok hozzá – gondolta. –Majd csak megunja, és elmegy.” De ez sajnos nem jött össze. Patrick nagyon kitartónak tűnt, és ő is szótlanul nézte a lányt.
-Nem kell ennyire bámulnod, nem fogok semmi rosszat csinálni… - mondta neki Julie.
-Azt soha nem tudni.
-Ne szuggerálj már! Tudod, milyen idegesítő?!
-Muszáj itt lennem, és vigyáznom rád. Nekem sincs hozzá sok kedvem, elhiheted.
-Teszek rá – vont vállat Julie, majd felállt, és a konyhapulthoz lépett. Elkezdett magának reggelit csinálni. Patrick hátradőlt a széken, és kedvtelve nézegette a lányt.
-Még mindig nagyon csini vagy…
-És akkor mi van? Úgyse állok le megint veled.
-Ki mondta, hogy én ezt akarom? Csak ahogy rád néztem, rájöttem, mit szerettem rajtad annyira.
-Igen, a testemet.
-Pontosabban a fenekedet.
-Köszönöm, hogy elmondtad. Most már jól fogok aludni… - mondta gúnyosan Julie.
-Igen, velem.
-MI VAN?! – a lány hajszálhíján leejtett egy tányért. Megfordult és kerekre nyílt szemekkel nézett Patrickra. Kezében egy kést tartott, aminek hegye éppen a srác felé nézett.
-Tedd már le azt a kést! Ki akarsz nyírni, vagy mi? – rémüldözött Patrick.
-Mondd még egyszer!
-Mit? Azt, hogy „ki akarsz nyírni, vagy…”
-Nem! Amit előtte mondtál!
-Ja, hogy azt… - vigyorgott a srác. –Miért, te talán nem örülnél neki?
-Hát ezt eltaláltad.
-Jaj, Juju, ne játszd már a szende szűzet! Mi ketten nagyon jók vagyunk együtt, és ezt te is tudod. Olyan klasszul összepasszolunk…
-A múltkor mégis azzal a másik csajjal „passzoltál össze”…
-Milyen másik csajjal?
-Akit a szakításunk estéjén kettyintettél.
-Hát, nem kettyintettem, mert… Mindegy…
-Miért is nem?
-Mert… Jaj, olyan fontos ez?
-Igen, fontos! Mert itt rólunk van szó! Rólad meg rólam!
-Rólunk??? Olyan jól hangzik ez a szó…
-Szóval, mit csináltál vele? Vagyis, mit nem csináltál…
-Azért nem történt meg, mert… Jól van, de ne röhögj ki! Szóval… Túl részeg voltam, és… Nem tudtam, na!
-Ja, hogy volt egy kis problémád ott lent…? – kuncogott Julie. –Hát, apám, ez tényleg gáz…
-Én is tudom! Hiperciki volt. Még szerencse, hogy az este felére nem emlékszem…
-Tudod, Patou, nem véletlenül dobtalak ki – váltott témát a lány. -És te se úgy tűntél, mint aki nagyon szeretné megmenteni ezt a kapcsolatot.
-De azóta rájöttem, hogy hibáztam, és szeretném, ha tiszta lappal indulnánk!
-Tudom, mire megy ki a játék. Meg akarsz dönteni. De bocs, nem fog menni.
-Dehogyis! Nagyon bánt, amiket mondtam neked, és…
-Az a dolog a viselkedésemről… Hogy is mondtad? Gyerekes? Mindegy. Szerintem, egy kicsit túloztál.
-Bocs.
-Úgy értem, amikor arról volt szó, hogy minél hamarabb ágyba vigyél, akkor nem voltam hozzád képest gyerek? Akkor felnőttesen viselkedtem?
-Tudod, hogy ez más helyzet…
-Nem! Ez ugyanúgy ide tartozik! – Julie leült Patrick mellé az asztalhoz. –Te idősebb vagy nálam… Mennyivel is?
-Nem mindegy?
-Nem. Szóval?
-Öhm… Te hány éves is vagy? Huszonkettő?
-Igen.
-Ó, egek… Sikerült megrontanom téged…
-Patrick!
-Jól van már, na… Harmincegy vagyok.
-Oké.
-Ez nem is zavar téged?
-Nem.
-Akkor jó. Kezdjük újra! – lelkesedett be Patrick. –Sokkal megértőbb és normálisabb leszek, mint eddig! Esküszöm, hogy mindig hinni fogok neked, akármilyen abszurd dolgot is állítasz! Segíteni fogok neked mindenben, és futni is elmegyek veled rendszeresen! Szóval, melyik a te szobád? – ugrott föl a székről a srác.
-Hé, hé, hé! – Julie visszahúzta Patrickot. –Ez mind szép és jó, de honnan tudjam, hogy igaz is? Nem hiszem, hogy mindezt be fogod tartani…
-Egy kapcsolatban a bizalom a lényeg, nem? Hát bízz bennem, drága! – Patrick megfogta Julie kezét, és felhúzta a székről. Aztán olyan szenvedélyesen megcsókolta, hogy a lány térdei beleremegtek.
-A jobb oldali az enyém… - suttogta elpirulva Julie.
-Oké, gyerünk!
Hát, Julie egész nap biztonságban volt… Patrick egy percre sem engedte el, a napot az ágyban töltötték. És igen, a lány ettől tartott… Hogy valami olyan fog történni, aminek nem kéne… De most már teljesen mindegy, ami megtörtént, az megtörtént. Sőt, most úgy tűnik, ismét összejöttek… A többiek nagyon fognak örülni…
-Arról volt szó, hogy vigyázol rá, erre te lefekszel vele?! – fakadt ki Pierre.
-És akkor mi van? – vont vállat Patrick. –Elvégre jártunk, nem?
-Akkor se kellett volna! Ő már a múlt számodra, nem ezt mondtad?
-Talán fáj neked, hogy jól éreztem magam?
-Nekem aztán nem, de Jujunak fájni fog, ha megcsalod.
-Nem fogom megcsalni!
-Jobban ismernélek, mint te magadat? Minden nőt megdugsz, aki az utadba kerül!
-Hé, ez nem igaz! – csattant fel Patrick. –Vagyis ezután már nem így lesz… - módosította iménti felszólalását. –Julie kell nekem, más nem.
-Majd emlékeztetlek erre a fogadalmadra, ha azon gondolkodsz, hogy tussolhatnád el a félrelépésedet…
-Kösz, hogy így mellettem állsz! Nekem ilyen barát nem kell! – Patrick bevonult a szobájába, és hangosan bevágta maga mögött az ajtót.
Közben a lányok éppen Julie-t faggatták a napjáról.
-És most akkor… Ti most komolyan… Együtt vagytok megint? – kérdezte mosolyogva Hélene.
-Úgy tűnik… Nagyon klassz kis napunk volt… - nevetgélt Julie.
-Gondolom, egész nap élveztétek egymás társaságát… - jegyezte meg Cécilia.
-Abszolút. Most éppen repülni tudnék! – Julie hátradőlt a kanapén, és ábrándozva emelte tekintetét a mennyezet felé. –Annyira boldog vagyok!
-Hát, aki egy napig folyamatosan a szerelmével… öhm… Mit is csináltatok? – kérdezte Hélene, majd elnevette magát.
-Az nem publikus… - intette le Julie.
-És most már megbocsátottál neki, ugye? – fogta meg Julie kezét Cécilia.
-Mondjuk. Nagyon aranyos volt. Még azt is megígérte, hogy mindig eljön velem futni!
-Hajjaj! Akkor nagyon akar valamit ez a srác! – mondta Hélene.
-Amit meg is fog kapni – mosolygott Julie. –De ne haragudjatok, most randim van! – azzal a lány kiment az erkélyre.
-Randi? Az erkélyen? – csodálkozott Cécilia, de aztán rájött, mi folyik itt.
-Gyere le! – hallották odakintről Patrick hangját.
-Nem megyek! Gyere föl te! – kiabált vissza Julie.
-Lusta vagyok!
-Akkor valószínűleg máshoz is…
-Nem! Légyszi, gyere leee!!!
-De csak egy órára!
Julie természetesen kicsit tovább maradt egy óránál… És ez különösen jól jött annak az embernek, aki őket figyelte a szemben lévő ház padlásteréből, és aki eltökélte magában, hogy tönkre teszi ezt a lányt, és megkeseríti az életét. A drága kis Juju nem lehet boldog!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
