|
17. rész
Csibebaba 2008.01.04. 16:49
 -
Most egy kicsit hagyjuk félbe a történetet, és tekintsünk vissza a régi időkre! Milyen is volt hőseink sorsa, mielőtt találkoztak? Mit csináltak? Kivel, hogyan és hol éltek? Hiszen egyelőre csak életük egy-egy érdekes mozzanatát ismerjük, de a miérteket és a hogyanokat nem.
Kezdjük a sort Céciliával, akiről eddig mindösszesen annyit tudunk, hogy 17 évesen erotikus képeket készített róla az akkori barátja, és most emiatt nagyon nagy bajba került. De vajon hogy került sor erre a fotózásra? A szülei mit szóltak hozzá? Vagy egyáltalán nem is tudtak róla, kivel jár a lányuk?
Cécilia egy kis faluban La Boccában született, a szülei rendes emberek voltak. Édesapja orvos, édesanyja pedig könyvelő. Testvére nem született, szülei egyetlen szeme fénye volt. Ő pedig élvezte is ezt a figyelmet – legalábbis addig, amíg nem lépett tinédzserkorba. Ekkor már kezdte egy kicsit irritálni, hogy szülei folyton óvták mindentől, sehova nem engedték el, és iskolába is édesapja vitte el kocsival. Egyszóval, semmi szabadságot nem adtak neki. Egyébként ez a kis falu is olyan volt, mint általában a kis települések: mindenki tudott mindenkiről mindent. Cécilia rettentően utálta, hogy egyszerűen nem léphetett ki úgy az ajtón, hogy valaki ne mesélt volna neki valami szaftos pletykát. Ez eddig még oké is lett volna, de amikor saját magáról hallott egy utálatos pletykát, akkor betelt a pohár.
Mikor középiskolás lett, kollégiumba költözött a szomszédos Cannes-ba, és csak hétvégeken járt haza (volt, amikor akkor se). A szülei persze naponta hívogatták, merre jár, mit csinál, hogy érzi magát. Ilyenkor mindig a jól bevált szöveget mondta: „nagyon jól érzi magát, remek a társaság, de természetesen nagyon-nagyon hiányoznak a szülei. Hétvégén megpróbál hazamenni, de ha sokat kell tanulnia, akkor sajnos bent kell maradnia.”. Persze, ez utóbbi egyre gyakoribbá vált…
17 évesen ismerkedett meg a nála négy évvel idősebb Christophe nevű sráccal, aki fotósként dolgozott. Nem telt hosszú időbe, hogy összejöjjenek… Cécilia számára igazi nagy szerelem volt, bár nem Chritophe volt az első srác az életében. Otthon azonban nem mutatta be, sőt, még csak nem is mesélt róla. Tudta, hogy szülei úgyis óvnák tőle, és valami úton-módon elvennék őt tőle. Így hát titokban találkozgattak Cannes-ban, és Cécilia még ritkábban járt haza.
Aztán eljött annak a bizonyos fotózásnak a napja… Cécilia valóban nem ellenkezett, Christophe-nak nem volt nehéz dolga rávenni a lányt. Először rendes fényképeket készítettek, mint egy divatfotózáson, de aztán Christophe-nak jobb ötlete támadt. Egyre gyorsabban kattingatta a fényképezőt, míg végül 150 képet csináltak. Cécilia erről sem mesélt otthon. A dolgok felgyorsultak, és végül másról sem szóltak a randik, mint a fotózásról.
Azonban mikor Christophe rá akarta venni a lányt egy videó készítésére is, Cécilia nemet mondott, és ez már a kapcsolatuk végét jelentette. A srácnak különben is ki kellett mennie Angliába, mert egy neves divatcégtől kapott felkérést, mint fotós. Cécilia ezután egyetemre ment, Párizsba, és kivett egy kis lakást néhány évfolyamtársával közösen. A fényképeket, amik készültek róla, természetesen elégette. Néhány hónappal később találkozott Christophe-fal, aki épp akkor ért haza Angliából. A srác is tűzbe dobta a képeket, sőt, a negatívokat is, mivel még azok is nála voltak.
Ezután nem találkoztak többet, de azért nem felejtették el egymást. Cécilia továbbra is rendesen járt az egyetemre, szüleivel is többet találkozott. Aztán egy nap barátnőjével, Hélene-nel elmentek szórakozni, és a buliban megismerkedtek négy másik fiatallal, akik közül leginkább Damien volt rá nagy hatással. És innentől már tudjátok is a történetet…
Damien Caenben született, elsőszülött gyerekként. Négy évvel később született húga, Julie, akiről majd később írok. Sokáig ő volt szülei kedvence, állandóan vele foglalkoztak. Amikor megszületett Julie is, ő egy kicsit háttérbe szorult. Ezt elég nehezen viselte, sokszor próbálta magára vonni szülei figyelmét – nagyobb korában zűrös dolgaival, állandó sulis balhéival. Az iskolában nem igazán remekelt, inkább a szürke középréteghez tartozott. Az osztály hangadójává vált, és élvezte, hogy mindenki felnéz rá. Hogy szüleit bosszantsa, még a haját is megnövesztette, egészen a válláig ért.
Sajnos sokszor gúnyt űzött másokból is, legfőképp húgából, akivel egy iskolába jártak. Julie kezdte megutálni bátyját, és egyre jobban eltávolodtak egymástól. Később azonban, gimis korukban, ismét feléledt a testvéri szeretet – együtt jártak bulizni, segítettek egymásnak az új (baráti és szerelmi) kapcsolatok kialakításában. Damien, mivel négy évvel idősebb volt, hamarabb végezte el a gimit húgánál. Tanulmányi eredményei alapján nem sok jóra számított, így hát beállt dolgozni egy barátja apjának cégéhez. Két évvel később mégis megpróbálkozott az egyetemmel, és második nekifutásra fel is vették.
Innentől kezdve nagyon sok dolga volt. Fontolgatta, hogy abba kéne hagynia a munkát, de egyszerűen nem tudta, hogy mondja meg a barátja apjának, akivel nagyon jó viszonyban volt. Végül a sors (ha kegyetlenül is), de a segítségére sietett. Ekkor történt ugyanis az a dolog, amit Damien legszívesebben kitörölt volna az emlékezetéből. Barátja (akinek az apjánál dolgozott) csúnyán becsapta Julie-t., és ezt Damien egyszerűen nem tudta megemészteni. Szerette húgát (akkor már…), és mindenképpen meg akarta bosszulni. Egyik este átment hozzá, hogy megbeszéljék ezt a dolgot. A „barát” nem izgatta magát túlságosan, lazán végigdőlt a kanapén, feltette a lábát és rágyújtott. Damien kiabált vele, elhordta mindennek, és megkérte, hogy beszélje meg Julie-vel ezt a dolgot, és esetleg kérjen tőle bocsánatot.
A srác azonban csak nevetett, és azt mondta, hogy már nem szereti Julie-t, és soha se szerette. Csak egy kis szórakozást keresett, de ennyi elég volt, most már új lányok után kell néznie. Mikor Damien ezt végighallgatta, hirtelen nem tudta, mit tegyen. Annyira dühös volt, hogy nem is gondolkodott. Egyszerűen nekiesett a barátjának, és ütötte, ahol csak érte. A srác már több sebből vérzett, és már mozdulni is alig bírt, mikor Damien végre észhez tért, és rájött, mekkora bajt csinált.
Ezután természetesen a barátja apja kirúgta, és soha többet nem akarta látni. Hiába tudta, hogy fia volt a hibás, nem érdekelte. Megfenyegette Damien-t, hogy feljelenti a rendőrségen, de a srác ismert egy kiutat: a pénzt. Tudta, hogy barátja apja imádja ezt a hasznos holmit, így összeszedte az összes pénzét, amit megspórolt, hozzáadott még egy keveset húga pénzéből is, és átutalta egykori főnökének. Ezzel sikerült elhallgattatnia a férfit, és egykori barátját is. Úgy tűnt, le van tudva a múlt, és már csak a lelkiismeretével kell megküzdenie, de a zsaroló feltűnésével rémálma tűnt újjáéledni…
És ezen még Céciliával való kapcsolata se tudott enyhíteni, barátai pedig még úgyse tudtak neki segíteni. Majd a jövő eldönti, mi lesz ennek az ügynek a következménye.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
