|
18. rész
Csibebaba 2008.01.06. 16:28
 -
Folytassuk a visszatekintést a következő pár, Julie és Patrick életével. Nekik is érdekes dolgaik voltak, míg nem találkoztak – sőt, utána még több érdekes mozzanat következett be életükben…
Julie, mint már tudjuk, Damien négy évvel fiatalabb húga. Az első perctől fogva tudta, hogy mióta megszületett, a szülei többet foglalkoznak vele, mint bátyjával. Csak azért tetszett ez neki, mert imádta bosszantani Damient. Mindent elkövetett, hogy bármilyen módon keresztbe tegyen testvérének, néha már-már gonosznak is mondták barátnői. Ő azonban ezt nem bánta. Kedvenc bosszantási módszerei közé tartozott, amikor rányitogatott bátyjára a… „nem éppen alkalmas” pillanatokban… Vagy például mikor rajtakapta, hogy füves cigit szív a haverjaival… Vagy amikor látványosan kiutálta Damien egyik barátnőjét, csak azért, mert neki nem volt szimpatikus a lány…
Nagyon értett ahhoz, hogy bűvölje el az embereket: mindenkit dicsérgetett (pl. „Jaj, de csinosnak tetszik ma lenni, Dupanel néni! Csak nem fodrásznál tetszett lenni?”. Vagy: „Jaj, de gyönyörű gyerekek! Csupa bűbáj mind a kettő!” – holott két ronda gyerekről volt szó…). A szüleiknél is mindig hízelkedett, és felvette az ártatlan kislány imidzsét. De ha nem látták, akkor egyből kibújt a valódi énje…
Egyszóval nagyon rafkós lány volt már tinédzserkorában is. Aztán gimis korában kezdett megenyhülni bátyja iránt, és segítettek egymásnak sok mindenben. Miután Damien elvégezte a gimit, Julie egy kicsit magára maradt a suliban. De nem aggódott túlságosan maga miatt, feltalálta magát. Sok barátot szerzett, és bulikba járt. Kezdett igazi nővé válni, és ez nem csak a külsőségekben, de a viselkedésében is megmutatkozott. Tekergette aranyszőke, hullámos tincseit, nézett szépen alulról felfelé, bűbájosan mosolygott, nevetett minden hülyeségen, és ő is ugyanolyan hülyeségeket beszélt…
A fiúk is kezdtek felfigyelni rá, és ő élvezte ezt a figyelmet. Damien nem igazán nézte jó szemmel, hogy húga ennyit pasizik és bulizik, de nem tudott mit tenni (arról meg végképp nem merte megkérdezni a lányt, hogy mikor veszítette el a szüzességét. Elvileg megkérdezhette volna, hiszen testvérek voltak, de ez azért mégse olyan dolog, amiről csak úgy kifaggatja az ember a húgát…). Julie pedig nagyon ügyes volt, ha arról volt szó, hogyan tudna titokban meglógni – nem egyszer az ablakon mászott ki, és lelépett a barátjához vagy a diszkóba.
18 éves volt, épphogy nagykorúvá vált, amikor megismerkedett Damien haverjával, akinek az apjánál dolgozott Damien. Első pillantásra megtetszett neki a srác, és úgy tűnt, ő se közömbös Éricnek (így hívták a srácot). Elképesztő gyorsasággal (néhány óra alatt) összejöttek, és utána több hónapig együtt is jártak. Aztán a srác kezdte megunni Julie-t, és egyre kevesebbet találkozott vele. A lány továbbra is hívogatta, és egyszerűen nem tudta elfogadni, hogy Éric már nem kíváncsi rá. Egyik nap úgy döntött, átmegy hozzá. És ekkor… eltört benne valami… Barátját rajtakapta egy másik lánnyal, és ráadásul semmi megbánást nem látott a srácon. sírva hazarohant, és nem nyitott ajtót senkinek. Csak Éricnek, aki meglátogatta, és kimagyarázta magát valahogy. Az volt a baj, hogy Julie rettentően szerelmes volt, így elhitte a srác minden szavát.
Két héttel később azonban mindennek vége szakadt. Egy buliba voltak hivatalosak, ahol rengetegen voltak. A srác már az este elején eltűnt, és csak hajnali kettő óra körül került elő – három másik lány társaságában. Részeg volt, és egyáltalán nem érdekelte, mi van Julie-vel, aki állítólag a barátnője volt. A lányokkal körülvéve, fennhangon közölte Julie-vel, hogy részéről ennyi volt a kapcsolatuk, már nem szereti és soha nem is szerette. „Ja, most már lekophatsz!” – fejezte be monológját. A lány megszédült, aztán sírva fakadt. Hazarohant, és mindent elmesélt Damien-nak. Bátyja mindenképpen meg akarta torolni a húgát ért sérelmeket, és… De ezt már ti is tudjátok, mi történt.
Julie ezután elég nehezen szedte össze magát. A gimit sikeresen elvégezte, és utána dolgozni ment. Egy ideig gondolkodott a zenei pályán is, mivel szép hangja volt és zongorázni is jól tudott, de végül mégis egy nagy multicégnél helyezkedett el titkárnőként. Már itt is megmutatkozott, mennyire céltudatos és határozott, de mégse tudott előrébb lépni a ranglétrán. Úgy gondolta, csak egy módszer van arra, hogy kilépjen a titkárnői posztból: valakit ki kell rúgatnia. Az osztályvezető Monsieur Barriere állása tökéletesen megfelelt neki.
Ahogy ezt okosan kitalálta, másnap már kész tervvel ment be a munkahelyére. Megvárta, míg egy-két óra eltelik a munkaidőből, majd gyorsan cselekedett. Bezárkózott a mosdóba, és felkészítette magát a nagy mószerolásra. A blúzát kigombolta, és egy kicsit összegyűrte, mintha valaki erőszakkal megpróbálta volna lehúzni róla. A szoknyáját egészen a csípőjéig felszakította, a melltartóját is lejjebb húzta. Aztán a sminkjét is egy kicsit átformálta: a rúzsát elmaszatolta, a szemfestékét is félig-meddig letörölte. A haját egy kicsit összekócolta, és így ment a nagyfőnöke irodájába.
Előadta a nagy halált, sírt, szenvedett. Mindenféle valótlanságot állított az osztályvezetőről, akinek a titkárnőjeként dolgozott. Elmondta, miféle mocskos ajánlatokat tett neki a férfi, hogyan zaklatja; és azt, hogy például most is alig tudott kiszabadulni főnöke karmai közül. Ha nem rohan el, talán a férfi meg is erőszakolta volna! Csak nézzen rá…
Ezután természetesen behívatták Monsieur Barriere-t, aki letagadta az egészet. De Julie határozottan állította a saját maga kreált valótlanságokat, és nem engedett az „igazából”. Ennek eredményeként kirúgták Monsieur Barriere-t, Julie pedig megkapta a hőn áhított állást. Tudta, hogy szemét húzás volt, de örült, hogy végre előrébb léphetett a ranglétrán. És persze, ideje volt már új pasi után nézni, ami nemsokára meg is oldódott: Patrick személyében…
Patrick, a nagy nőcsábász, Julie szívszerelme Marseille-ben született, negyedik gyerekként. Ő volt a legkisebb, így mindenki őt babusgatta. Ezt egy idő után megelégelte, és mindenképpen a maga útját akarta járni. Muzikális gyerek volt, énekelt és többféle hangszeren is játszott: zongora, gitár, szintetizátor… Sőt, néha pánsípon is alkotott… Egyszóval bármi jöhetett. Általános iskolában nem igazán tűnt ki, de a gimiben már a suli kemény magjához tartozott. Ő volt az a típus, aki mindenkit ismer, és akit mindenki ismer. Minden módon ki akart tűnni a tömegből: ő is megnövesztette a haját, fülbevalót lövetett a fülébe, saját együttest alapított, bulizott, és csajozott ezerrel. Ezt a tulajdonságát még most se sikerült levetkőznie, pedig 31 évesen azért ideje lenne már megkomolyodnia… (Főleg, hogy itt van neki Julie, aki hajlandó lenne őt elfogadni így, ahogy van.)
A gimit közepes átlaggal végezte el, de nem is szándékozott továbbtanulni. Iskola után három évig együttesével turnézott, aztán valami rendes munka után nézett. Így ismerkedett meg azzal a főnökével, akivel, néhány évvel később, egy millió eurót sikkasztottak el (illetve, akkoriban még frank volt a hivatalos pénznem). A főnöke meglátta Patrickban a partnert, és egy kis rábeszéléssel sikerült rávennie a sikkasztásra.
A könyvelőnek nem szóltak erről a dologról, és az adóhatóság se vett észre semmit. Ők viszont jól jártak, hiszen így sokkal több pénz ütötte a markukat. Azóta nem is szóltak senkinek a dologról, és Patrick is csak a barátainak mondta el. Remélte, hogy erre sose derül fény; valahogy nem volt kedve börtönbe kerülni… De ha ez a zsaroló őt is kipécézi magának (márpedig erre valószínűleg már nem kell sokat várni – hiszen eddig csak ő maradt ki a szórásból), akkor nagyon nagy bajba fog kerülni…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
