|
20. rész
Csibebaba 2008.01.11. 17:08
 -
A kis múltbéli kitekintés után térjünk vissza napjainkba, és nézzük meg, mi történt hőseinkkel! Amikor otthagytuk őket, éppen az őket zsaroló férfi lakásából tértek haza, és némán, gyertyák által kommunikálva adták tudtára a fickónak, hogy ne húzzon újat velük.
Ezután nem sokat aludtak, mert muszáj volt haditervet készíteniük. Persze, hajnal tájban már nagyon fáradtak voltak (Patrick szerint már kb. az agyhalál közeli állapotban fetrengtek…), és félig már aludtak. És természetesen, ismét nem értettek egyet…
-Szerintem szálljunk rá, és fenyegessük meg, hogy feljelentjük! – javasolta Julie.
-Hogyne! Aztán kiderülnének a mi kis piszkos dolgaink is, és a végén minket csuknának le! – torkollta le Damien a húgát. –Hogy lehetnek ekkora agyas ötleteid, hugi?
-Jól van már, én legalább gondolkodok! Nem úgy, mint egyesek…
-Szerintem várjunk még egy kicsit, hogy mit lép a házkutatásunkra – mondta Cécilia szemeit dörzsölve. –Az is lehet, hogy egy kicsit magába száll, és rájön, hogy nem félünk tőle. Így pedig semmi értelme minket fenyegetni, nem?
-Hát, ez azért így nem teljesen igaz… - válaszolt rá Julie. –Én ugyanis félek tőle.
-Te még a saját árnyékodtól is félsz… - jegyezte meg Patrick. –Úgyhogy a te véleményedre nem adunk.
-De a tiédre se. Tök szkeptikus vagy ezzel a dologgal kapcsolatban. És aki nem hisz nekünk, annak arrivederci.
-Már nem vagyok szkeptikus, bár tény, hogy engem egyelőre még nem szívatott be.
-Biztos szimpi vagy neki – mondta viccesen Pierre.
-Na, ebből is látszik, hogy a fickó nem normális… - legyintett Julie.
-Szerintem vissza kéne mennünk a lakásába – mondta elgondolkodva Hélene. –Akkor hátha találnánk valamit, amiből rájöhetnénk, ki is ő.
-Én oda vissza nem megyek! – kiabált közbe Julie. –Baromi ijesztő volt! Tök nagy sötétség a folyosón, idegbeteg, rohangáló gyerekek, lesifotók és kitépett naplólapok… Nincs az a pénz, amiért én visszamennék oda!
-Teljesen egyetértek veled, Juju – mondta Cécilia is. –Veszélyes oda visszamenni. Sajnálom, de én is nemet mondok.
-Nekem mindegy – vonta meg a vállát Pierre. –Egyszer élünk.
-Ahogy a többség dönt… - mondta Damien. –Valahogy hajnalban nem vagyok túl aktív agyilag.
-Nem mintha egyébként az lennél… - jegyezte meg halkan Julie.
-Patou, te hogy döntesz? – nézett rá Hélene a srácra. Patrick már a szőnyegen feküdt, és úgy tűnt, már alszik. –Patou… Patou!
-Mi van? – ült föl hirtelen Patrick.
-Te mit gondolsz?
-Ja… Hát… Szerintem még nem menjünk vissza. Várjunk egy kicsit.
-De mire? – fakadt ki Hélene. –Annyira bosszantó, hogy itt, rajtam kívül, mindenki várni akar! Könyörgöm, mégis meddig akartok várni? Szerintem már annyira édes mindegy, hogy mit csinálnunk. Ott voltunk a lakásában, mégse jutott eszébe senkinek, hogy keressünk valamit, amiből rájöhetnénk, ki ez a fickó.
-Nyugi már, Hélene. Ha akarod, elmegyünk veled megint, de azért ne rögtön holnap állítsunk már be hozzá – mondta Damien halkan.
-Pedig jobb minél hamarabb, mert ki tudja, mire vetemedik még ez az ember!
-Szerintem meg várjuk meg, mit lép erre. Lehet, hogy egy kicsit berezelt attól, hogy ennyire nem tartunk tőle – vont vállat Patrick.
-Na, megszólalt az ész… - Julie nem bírta ki, hogy ne szóljon be valamit.
-Mert van, aki itt van agyilag, van, aki meg nem annyira… - válaszolt rá Patrick.
-Te csak hallgassál, és inkább feküdj le aludni. Az a neked való, hidd el – folytatta a lány a vitát.
-Oké, lehet, hogy igazad van – azzal Patrick végigfeküdt a szőnyegen. –Van valami ebben a hanyattfekvésben… - mondta, majd hirtelen, mint aki máris rájött a fetrengés értelmére, felkiáltott: -Jé, mennyi rágógumi van az asztal aljára ragasztva!
-MICSODA?! – ugrott föl Cécilia.
-Állj! Kanyarodjunk vissza a témához! – Hélene visszahúzta Céciliát a kanapéra. –Szóval, miben egyezzünk meg?
-Abban, hogy aludjunk… - ásított Pierre.
-Várjunk pár napot – Julie is végigdőlt a kanapén.
-Szerintem is várjunk – tette hozzá Damien.
-Szerintem játsszunk Activity-t! – szólt közbe Patrick.
-Jó. Ha annyira akarod, elmutogatok neked valamit, de abban nem lesz köszönet – morogta Julie álmosan.
-Csak fel akartam dobni egy kicsit a társaságot, de ha nem, hát nem – mondta kedvetlenül Patrick. –Bocs, hogy élek.
-Oké, én holnap visszamegyek. Ha nem akartok, ne gyertek velem – jelentette ki Hélene. –Kész, passz. Téma lezárva.
-Ne már, Hélene! Ez annyira nem vall rád! Mi van a csapatszellemmel, meg az összetartással?
-Azt már ti elcsesztétek.
-Jól van, oké! – ugrott föl Damien. –Akkor menjünk át most, hátha elkap minket, és jól megagyal!
-Hát te hülye vagy! – nézett Hélene a srácra. –Most ezen felszívtad magad?!
-Hagyjátok már abba, rossz titeket hallgatni! – vágott közbe Cécilia.
-Így igaz! – helyeselt Patrick is. –Inkább hallgassatok az én filozófiámra. Szerintem semmi értelme vitatkozni, mert a vita csak újabb vitát szül. Aztán annyira belegabalyodunk, hogy a végén mindenki összeveszik mindenkivel. Igen… Ebben az ügyben pedig tényleg a „többség dönt, egység nyal”- verziónak kéne érvényesülnie, mert itt azért a testi épségünkről van szó. Tudjátok, lassan járj, tovább érsz… Én is lassan haladok, de biztosan. Illetve, csak az a biztos, hogy lassan… De most már biztosan tudom, hogy minden bizonytalan. Már abban is bizonytalan vagyok, ami halálbiztos… - úgy tűnt, Patrick elvesztette a fonalat. –Ti ezt észrevettétek már?
-És te észrevetted, hogy még mindig beszélsz? – kérdezte Julie unott hangon.
-Jó, akkor tegyük át ezt a beszélgetést holnapra – adta meg magát végül Hélene. –Akkor már sokkal pihentebbek leszünk, jobban tudunk koncentrálni.
-Apropó, Hélene! A holnapról jut eszembe – tért magához Julie. –Szerinted ráér a kollégád, a cuki Daniel? – kérdezte a lány mosolyogva.
-Nem tudom. Miért?
-Annyira egyedül érzem magam… Kéne egy pasi. És Daniel annyira helyes! – pirult el a lány.
-Igen, és annyira meleg… - tette hozzá Hélene. Patrick felröhögött.
-Ez komoly? – kérdezte Julie csalódottan. –Pedig annyira jó segge van!
-Hát, ez sajnos nem enyhít a tényen, hogy totál buzi – vigyorgott Patrick. –Lehet, hogy nekem több esélyem lenne nála, mint neked.
-Nem baj, akkor majd keresek mást – vont vállat Julie. –De azért kár ezért a Danielért. Baromi jó pasi.
Ezután megállapodtak abban, hogy elmennek aludni, mert már mindenki bóbiskolt. Másnap pedig nehéz napjuk lesz.
Reggel sajnos ugyanúgy korán kellett kelniük, mint minden egyéb napon. Hélene munkába menet, alaposan megnézte magának a szemközti házat, és eltökélte magában, hogy ha senki nem megy vele, ő akkor is visszamegy oda. Lesz, ami lesz.
Julie, ígéretéhez híven, bepasizott. Sikerült felszednie a cégénél dolgozó mindenes fiút, Roland-t. Még aznap este találkoztak, majd ezek a randik sűrűsödtek. Cécilia megmondta Julie-nek, hogy addig semmi gond, amíg nem viszi föl a srácot a lakásukba. Ugyanis ha felmennek, és egészen véletlenül ő is ott enyeleg Damien-nal, akkor nagyon nagy bajok lesznek… (Cécilia, bár nem mondta, Patrickra is gondolt ezzel az üggyel kapcsolatban. Nem lenne jó, ha a srác meglátná Julie-t egy másik pasival – igaz, hogy ő is csajozott, de hát… ők akkor is egymásnak vannak rendelve!)
Pedig eljött ennek is a napja. Julie egyik este fel-alá rohangált a lakásban, mint a mérgezett egér. Ruhái szétszórva, sminkcuccokat Céciliától lejmolt, és percenként az órát nézte.
-Juju! Nyugodj meg egy percre, kérlek! – állította meg a lányt Cécilia. –Ne rohangálj annyit!
-De hát sietnem kell! Tíz perc múlva találkozom Roland-nal!
-Majd megvár. Nem fontos másodpercre pontosan odaérned.
-De igen! Moziba megyünk, és nem akarom, hogy miattam késsük le a filmet.
Ezután Julie eltűnt a szobájában, és bezárkózott. Közben Patrick is meglátogatta őket – és megitta a maradék narancslevüket.
-Szia, Patou! – jött ki Cécilia a fürdőszobából. –Hát te?
-Unatkozom.
-Nincs ma randid?
-Ma nincs. De lehet, hogy elmegyek valahova. Talán moziba. Biztos adnak valami jó filmet.
-NE! – kiáltott fel Cécilia. –Úgy értem… Ne menj moziba. Nem lesz ma semmi jó film – „Még csak az kéne, hogy összefusson Julie-vel és Roland-nal!”
-Hát, te ezt meg honnan tudod?
-Csak úgy… - motyogta a lány. –Megnéznéd nekem, légyszi, hogy Pierre otthon van-e?
-Nincs otthon, ezt így is tudom.
-De biztos? Nem néznéd meg nekem mégis? – Cécilia mindenképpen el akarta távolítani Patrickot a lakásból.
-Cec, mi bajod van? Olyan furcsa vagy.
Ekkor Julie – mit sem sejtve – kijött a szobájából egy rövid, sötét szürke, mélyen dekoltált, csipkebetétes ruhában. Hozzá egy fekete tűsarkú cipőt vett fel, és egy rövid, fekete kabátkát.
-Hé, Cec, kösz a… - ekkor hirtelen meglátta Patrickot, aki szájtátva nézte a ruháját (vagy inkább a dekoltázsát?), és egyszerűen nem tudta befejezni a mondatot. Elhúzta a száját és felsóhajtott. -… a sminkcuccokat. Te meg mi a francot keresel itt?
-Hű, de kimenős cucc! – mondta Patrick döbbenten.
-Igen, randim lesz.
-Kivel? Buzi Bercivel? – kérdezte a srác vigyorogva, de szemeit még mindig a lány dekoltázsán felejtette.
-Nem, valaki mással. De most már becsukhatod a szádat, és a melleim bámulását is abbahagyhatod.
-Nem akarom…
-Akkor én megyek. Szia Cécilia!
Julie felvette a táskáját, és elment. Patrick csak bámult utána, és a száját továbbra se csukta be. Egyszerűen úgy felejtette. Aztán felpattant, és ő is elrohant.
-Hová mész? – kiabált utána Cécilia.
-Muszáj felcsípnem valakit!
Julie az utca végén összefutott Hélene-nel is, aki éppen hazafelé tartott.
-Szia, Juju! Hű, de csini vagy!
-Köszi! – mosolygott a lány.
-Randid lesz?
-Aha! Roland-nal, tudod, a mindenesünkkel!
-Szerintem totál rád fog kattanni, ha meglát ebben a szerelésben.
-Igen, Patou is… - Julie egy kicsit elpirult. Örült, hogy már sötét van, mert így Hélene nem láthatta, hogy elvörösödött. –Mielőtt eljöttem, volt köztünk egy kis szemezés…
-Úristen! És védekeztetek? – kérdezte Hélene, elkapva Julie karját.
-De hülye vagy! – nevetett fel a lány. –Patou csak nyálcsorgatva bámulta a mellemet, de semmi egyéb.
-Majd legközelebb…
-Á, nem lesz legközelebb. Ez már egy halott ügy. Én többet nem kezdek vele, az biztos. Na jó, én megyek! Szia!
Julie elrohant, Hélene pedig ment tovább hazafelé. Nem sejtették, hogy eközben valaki figyeli őket. Ez a valaki is ott volt az utcában, de jól elrejtőzött, hogy a lányok ne láthassák meg. mikor Julie és Hélene elváltak, a férfi gondolkodott rajta, hogy melyiküket kövesse – kezét pisztolyára csúsztatta, és végül Julie után indult.
Már félig elő is húzta pisztolyát, mikor a lány összetalálkozott egy fiatal sráccal, akinek puszit adott, majd együtt folytatták útjukat. A férfi visszatette pisztolyát, és utat változtatott. Akkor Hélene-t követi. Nem is baj – gondolta. Julie maradjon csak a végére. Majd ha egyedül lesz, majd akkor elkapja.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
