|
22. rész
Csibebaba 2008.01.15. 20:34
 -
-Mi csak… Mi nem akartunk… - dadogta Cécilia.
-Késő bánat, kislány. Előbb tetszett volna gondolkodni…
-Kérem, engedjen el minket – kérte Damien a férfit. –Nem csináltunk semmit.
-Azon kívül, hogy betörtetek a lakásomba. Mondjátok, ti hogy gondoltátok ezt? Mit képzeltek magatokról, hogy csak úgy betörtök más ember lakásába, és kutakodni kezdetek?! – a férfi továbbra sem engedte le a pisztolyát, de még mindig sötétben állt, így a két fiatal nem láthatta az arcát.
-De hát… Nem is láttunk semmit! – Cécilia már a sírás küszöbén volt. –Azt se tudjuk, ki maga!
-Az nem is baj.
-De maga se egy ártatlan bárány! – vágott vissza Damien. –Magának miért lenne joga ahhoz, hogy fenyegessen minket, mindenféle leveleket küldözgessen nekünk, és ellopja a személyes dolgainkat?!
-Ja, a kis Julie naplója! – nevetett a férfi. –Az más.
-Miért más? Maga is ugyanúgy betört hozzánk, és…
-Na, most már elég, fiatalúr! – a férfi a plafonba lőtt figyelmeztetésképpen. –Azonnal tűnjetek el, amíg szépen mondom, különben a következő golyó a tiétek lesz!
Damien és Cécilia jobbnak látta, ha minél gyorsabban lelépnek, mielőtt a férfi még jobban megharagszik, és esetleg tényleg beléjük ereszt néhány golyót. Egészen hazáig futottak, és csak otthon tudtak megnyugodni. Viszont az éjszakájuk már fuccsba ment: egy szemhunyást se aludtak egész éjjel. Viszont egyelőre senkinek nem tudták elmesélni kalandjukat, mert mire hazaértek, már mindenki aludt. Úgy döntöttek, másnap reggel egyből ezzel indítanak.
-Ezt meg hogy értitek, hogy rajtakapott titeket?! – szörnyedt el Hélene.
-Úgy, ahogy mondjuk! Éppen a cuccai között turkáltunk, amikor belépett és ránk fogott egy pisztolyt! – Cécilia még most is nagyon fel volt dúlva.
-Azt hiszem, mondani se kell, hogy ezek után senki nem fog odamenni – mondta Julie. –Én legalábbis biztos, hogy nem.
-Szerintem is veszélyes – tette hozzá Pierre. –Hélene, ne akarj mindenáron kutatni utána, kérlek. Féltelek.
-Nyugi már! Nem lesz semmi baj – mondta Hélene nyugodt hangon.
-Te komolyan oda akarsz menni?! – hűlt el Damien. –Mondd, te nem hallottad, mit mondtunk Ceccel? Ennek a fickónak fegyvere van, és nem fél használni!
-Nem érdekel. Akkor kinyír, és legalább megszabadultok tőlem – vont vállat Hélene.
-Hát te nem vagy észnél! Nem engedem, hogy elmenj oda! – jelentette ki Pierre.
-Ha annyira féltesz, akkor gyere velem te is!
-Nem… nem is tudom… Nem akarok kinyiffanni.
-Majd vigyázunk egymásra, és nagyon óvatosak leszünk.
-Azért erre még aludjunk egyet, jó?
Végül még jó párat aludtak rá… Talán négy nap is eltelt, míg végre történt valami. És ez a négy nap elég volt arra is, hogy Julie és Patrick között is történjen valami…
A srác ismét a lánylakásban töltötte unalmas óráit, amikor Julie hazaérkezett. Természetesen Patrickon kívül senki más nem volt otthon… A srác pont az ajtóval szemben ült, és kitartóan nézte azt. Julie elgondolkodva, a postaládában talált leveleket nézegetve lépett a lakásba. Majd felnézett, és ugrott egyet ijedtében.
-Ááá, úristen!
-Szia, Juju.
-Te meg mi a frászt keresel itt? – Julie érezte, hogy a szíve mindjárt kiugrik, úgy megijedt. –Mostanában folyton itt lógsz.
-Zavar?
-Igen, zavar – a lány levette a kabátját, majd a leveleket lazán a konyhapultra dobta. –Mióta szakítottunk, nem szívesen vagyok veled kettesben. Ez érthető, nem?
-Ezzel én is így vagyok. De mivel egy a baráti körünk, legalább az ő kedvükért viseljük el egymást.
-Jó. Most elmegyek zuhanyozni, úgyhogy felőlem maradhatsz, nem fogsz zavarni. De aztán szevasz.
-Egyedül zuhanyzol?
-Nem, az édi kis sárga gumikacsámmal – mondta gúnyosan a lány. –Egyébként tudom, mire megy ki a játék. De mielőtt megkérdeznéd: nem kell segítség.
-Nem is mennék – vont vállat Patrick. –Túltettem magam rajtad.
Julie erre már nem válaszolt, inkább bevonult a fürdőszobába. Remélte, hogy mire kimegy, Patrickot már nem találja ott. A srác valóban el akart menni, de végül annyira lekötötte a csobogó víz zaja, hogy inkább maradt.
Julie egy kicsit meglepődött, amikor zuhanyzás után, vizes hajjal, törölközőben kilépve a fürdőből még mindig ott találta Patrickot, de végül nem foglalkozott vele túlságosan. Úgy tett, mintha nem venné észre, hogy bámulja őt a srác. Csak lazán elvonult mellette, elővett a hűtőből egy kis doboz tejberizst, majd leült az asztalhoz. Patrick egyből leült vele szemben, és nagyon erősen elkezdte őt szuggerálni.
-Most mi van? – kérdezte Julie tele szájjal.
-Semmi – Patrick továbbra is kitartóan bámulta. Csak a vak nem látta, mit néz…
-Talán zavar, hogy törölközőben vagyok? – a lány tudta, hogy ez az oka a srác különös, révedező tekintetének, de gondolta, azért rákérdez.
-Nem… Dehogyis… - nyelt egyet a srác.
-Akkor jó. Már azt hittem, ez a baj – Julie egy újabb kanállal evett a tejberizsből. Közben észrevette, hogy Patrick tekintete lejjebb vándorolt, és egyre zavartabban pislog.
-Ugyan… Engem nem… nem zavar… - sóhajtott fel Patrick. –Tejberizst eszel? – kérdezte, csak hogy elterelje a témát.
-Aha.
-De az hizlal, nem?
-Leszarom. Ezután még eszek egy csokis fánkot is, aztán egy hatalmas bögre tejet iszok. Nem érdekel, hogy el fogok hízni.
Julie felállt az asztaltól, hogy kivegye a tejet a hűtőből. Ahogy lehajolt a hűtő ajtajának a legaljához, Patrick óvatosan félrehajtotta a fejét, és alaposan megnézte magának a lány fenekét.
-Ugye most nem a fenekemet bámulod? – kérdezte Julie.
-Nem… - Patrick egyre lejjebb hajtotta a fejét, majd a siker érdekében még egy kicsit oldalra is dőlt. Egyre lejjebb hajolt, aztán egyszer csak bumm! Székestül felborult…
-Te mit csinálsz? – fordult meg a lány. –Ugye tudtam, hogy a törölközőm alá próbáltál meg belesni!
-Á, hagyjál már! Mondtam, hogy egyáltalán nem izgat az, hogy törölközőben vagy! – Patrick feltápászkodott, és óvatosan megdörzsölte a fájós oldalát.
-Akkor miért borultál fel?
-Nyújtózkodtam…
Julie csak megcsóválta a fejét, és visszaült a sráccal szemben lévő székre. Továbbra is a tejberizst ette, és közben szemmel tartotta Patrickot.
-Tudod, Patou, engem nagyon zavarna, ha ez a… szóval, hogy törölközőben vagyok, ez baj lenne számodra.
-Mondtam már, hogy nem érdekel. Abszolút immunis vagyok.
-Ó, akkor jó! Mivel bugyi sincs rajtam, így…
-Oké, te most szórakozol velem?! – ugrott föl Patrick. Ez már több volt annál, amit képes lett volna elviselni.
-Tudtam, hogy izgat a dolog – mondta kajánul a lány. Úgy érezte, sikerül elégtételt vennie Patrickon. Akármennyire is kívánja őt a srác, csak azért se fog neki engedni.
-Inkább váltsunk témát, jó? – sóhajtott fel Patrick, és visszaült a helyére. Nem igaz, hogy nem képes uralkodni magán!
-Kérsz te is tejberizst?
-Nem. De lenne egy ajánlatom.
-Nosza.
-Kezdjük újra! Szeretnék veled megint járni.
-Na, mi van? Rájöttél, hogy már a világon az összes nőt megdugtad, és most kezded elölről? – kérdezte Julie két falat tejberizs között.
-Ne légy cinikus, Juju. Tudhatnád, mennyire bánt a szakításunk.
-Hát, eddig nem úgy viselkedtél.
-Te se. Ez a Roland… Ne haragudj, de enyhén felbosszantott!
-Jaj, Patou, kérlek! Ne játszd már a féltékeny hősszerelmest! – Julie elővette a fánkot, és öntött egy bögre tejet magának. –Nem áll jól.
-Engem akkor is baromira irritált a múltkor, amikor idehoztad.
-Ja, igen, amikor kukkoltál minket.
-Az csak véletlen volt, de ebbe most ne menjünk bele. Nyissunk új fejezetet a kapcsolatunkban, és kezdjük elölről.
-Szerinted milyen érzés volt nekem, amikor láttalak csőrözni azzal a csajjal a sípályán? – kérdezte Julie.
-Sajnálom… Az a csaj semmit nem jelentett számomra…
-Hát, nekem igen. Miatta ért véget a kapcsolatunk.
Julie megitta a maradék tejet a bögréjéből, majd elővett egy testápolót. Óvatosan nyomott belőle a tenyerébe, és elkezdte bekenni magát. Ott helyben, Patrick előtt. Lábát feltette a székre, és nagyon lassan kenegette. Tudta, hogy a srác vagy lelécel, vagy beleőrül – és Julie éppen ezt akarta elérni. Patrick csak nagyokat nyelve nézte a lányt, de nem mozdult. Julie, mikor látta, hogy sehogy se tudja eltávolítani onnan Patrickot, új módszerhez folyamodott…
-Patou… - szólalt meg kedves hangon. –Bekennéd a hátam, légyszi? – nyújtotta a srác felé a testápolós flakont.
-Ahha… - Patrick nagy levegőt vett, és lassan elkezdte kenegetni Julie hátát. Igen, pontosan ettől tartott… Hogy a lány majd flörtölni kezd vele, és ő elgyengül… Kezét akaratlanul is a lány derekára csúsztatta, aki erre egy kicsit összerándult.
-Csak a hátamat… - szólt a srácnak figyelmeztetően.
-Bocs – Patrick azonban egyszerűen nem tudott uralkodni magán.
Egyre finomabban kenegette a lány hátát, aki nem tudta nem észrevenni, mit akar Patrick. A testápolózás lassan kezdett erotikussá válni, főleg mikor Patrick már Julie nyakát csókolgatta, és már régen nem a lány hátát kenegette a krémmel…
Ekkor azonban Julie-ben megmozdult valami, amitől még ő maga is megijedt. Gyorsan felugrott, és megigazította a törölközőjét.
-Azonnal menj el innen! – kiabálta.
-De miért?
-Nem hallottad?! Tűnj el!
-Nem csináltam semmi rosszat!
-Mi van, még mindig itt vagy?! – hátrált a szobájába Julie.
-Még nem válaszoltál a kérdésemre! – Patrick óvatosan elindult Julie felé.
-Miféle kérdésedre?
-Hát, hogy… Járunk megint?
-Soha! Na, nesze a válaszom! – kiáltotta a lány, és bevágta a szoba ajtaját.
Patrick csak megcsóválta a fejét, és kiment a lakásból. Most már hátha nem lesz lent senki. Ideje lenne… Ezt a Julie-ügyet meg későbbre hagyja.
Közben azonban Pierre és Damien nem tétlenkedett. Úgy gondolták, hogy mivel ők a maradék társaság férfitagjai (mármint, úgy „maradék társaság”, ha Julie-t és Patrickot nem számítjuk – ők valahogy mindig kiestek a számításból), nekik kéne cselekedniük.
Mivel tudták a zsaroló lakcímét, felhívták a tudakozót, hogy megtudják, kinek a nevén van a lakás.
-Aha… értem… - Pierre gyorsan jegyzetelt. –Tehát… Monsieur Bouchardeau… Megkérdezhetném esetleg a számát is? Igen, köszönöm… Várok.
-Na, hogy megy? – kérdezte Damien fojtott hangon.
-Jól. Most keresi a számát… Igen, igen, itt vagyok! – szólt bele megint Pierre a kagylóba. -Monsieur Bouchardeau titkosította a számát? Ó, hát az kár… Na, mindegy. Azért köszönöm szépen a segítségét!
Miután letette a telefont, a két srác erősen gondolkodóba esett.
-Jó cifra neve van – jegyezte meg Damien. –Ki se tudom mondani.
-Nem is az a lényeg. Hanem az, hogy ki a fene ez a B-betűs ürge?
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
