|
30. rész
Csibebaba 2008.02.02. 17:37
 -
-Pierre! – rontott be Patrick barátjához. –Ments meg!
-Miért? Mi történt?
-Julie gyereket akar!!! – tört ki Patrick, majd eltűnt a bárszekrény ajtaja mögött, hogy aztán egy üveg tequilával emelkedjen fel.
Pierre csak nézett, majd eszméletlenül röhögni kezdett. Patrick szótlanul nézte, majd kifakadt.
-Jól van, könnyebb a más nyomorán röhögni! – mondta, majd meghúzta az üveget.
-Bocs, de… de ez baromi jó! – röhögött továbbra is Pierre. –Így megszívni, öregem!
-Kösz a nagy együttérzést…
-Ne haragudj, de szerintem kellett már neked egy ekkora „csapás”. Legalább most megtudod, milyen egy nővel komolyabb kapcsolatba kerülni… Mármint járni valakivel.
-Tudom, milyen az – vont vállat Patrick.
-Aha, persze. Mennyi ideig is tartott a leghosszabb kapcsolatod?
-Két hétig. De a csaj hibája volt, hogy szakítottunk!
-Miért? Mert nem tudta neked elnézni, hogy lefeküdtél a nővérével?
-Hagyjuk – legyintett Patrick. –Most inkább a Julie-témát segíts nekem átgondolni.
-Mit kell ezen gondolkodni? Ez egy jel a sorstól, hogy ideje lenne végre megkomolyodnod 31 évesen. Csinálj neki egy kisbabát.
-Hogy mi van?!
-Jaj, ne rémüldözz már! – vigyorgott Pierre. –Előbb-utóbb úgyis megtörtént volna.
-Hát, kösz a segítséget! – válaszolt Patrick feldúltan. –Én még abszolút nem akarok gyereket! És megnősülni se akarok!
-Miért, azt is kérte?
-Aha… Ne merj röhögni! – szólt rá barátjára Patrick, amikor látta, hogy Pierre már nagyon vigyorog.
-Oké, oké… Tudod, ez azt jelenti egyébként, hogy Juju megbízik benned.
-Képzelem…
-Miért? Ha nem bízna benned, akkor nem akarna neked gyereket szülni! Becsüld meg ezt a lányt, mert ritka az ilyen.
-De azért jobb lenne várni még pár évet.
-Feltéve, ha még együtt lesztek…
-Miért ne lennénk? – kérdezte Patrick, de hangja bizonytalan volt.
-Ezt most komolyan kérdezted? – csóválta a fejét Pierre. –Te maga vagy a komoly, többéves kapcsolatok mestere…
-Jó, nem kéne azért gúnyolódni.
-Beszéld meg ezt Julie-vel.
-Vele nem lehet beszélni, mert fanatikusan fel akarja csináltatni magát, és azt akarja, hogy vegyem feleségül!
-Akkor próbálj meg kompromisszumot kötni vele! Kérj haladékot! Egy kapcsolatban úgyse lehet mindent olyan bumm-bele módon csinálni. Ezekhez a dolgokhoz pedig tényleg idő kell.
-Látod, ezt mondom én is. De képtelenség beszélni vele erről! Komolyan, már szégyelltem magam, amiért én más véleményen vagyok, mint ő!
-Ha gondolod, én is mondok neki pár dolgot az érdekedben, de az intézkedések nagy része a te dolgod.
-Hahó! Van itthon valaki? – nyitott be Damien a lányok lakásába. –Hahóóó!
-Szia, Dam! Jaj, de jó, hogy itt vagy! – rohant ki Cécilia a szobájából. Aztán meglátta a volt barátját, Christophe-ot, és… -Christophe!!! – visította, és a srác nyakába ugrott. –Jesszusom, de rég láttalak! Mi van veled?
-Megvagyok, köszi…
-Úristen, de megváltoztál… - Cécilia kicsit hátrébb állt, és alaposan megnézte magának a srácot. –De jól nézel ki!
-Hát, kösz… Igyekszem…
Damien kezdte magát kicsit kényelmetlenül érezni. Nem elég, hogy szakítottak Céciliával, de a lány most elkezd itt jópofizni az exével – pont előtte! Na nem, ezt nem nézi végig!
-Asszem, én leléptem – mondta kicsit dühösen.
-Jó – úgy tűnt, Christophe egyáltalán nem bánja.
-Ne! Maradj még egy kicsit – kérte Cécilia.
-Szerintem itt rám semmi szükség. Élvezzétek csak nyugodtan egymás társaságát – mondta Damien epésen.
-Ne csináld már, Dam! – szaladt utána Cécilia, de a srác már otthagyta őket. –A francba!
-Mi a baj?
-Semmi, csak… épp most szakítottunk, és… Á, mindegy!
-Micsoda? Ti jártatok?
-Aha.
-Nem is mondta.
-Gondolom, nem akarta rögtön ezzel kezdeni az ismeretséget, hogy közös pontokat keressen kettőtök életében… Mármint engem, ugyebár.
-Te is megváltoztál – váltott témát Christophe. –Még szebb lettél.
-Kösz – mosolyodott el a lány.
-És egyébként hogy vagy? Mit csinálsz mostanában?
-Hát, egyetemre járok… Itt lakok két barátnőmmel, az alattunk lévő lakásban pedig három srác lakik, ők is a haverjaink. Egyébként Dam is alattunk lakik.
-És így, hatan szoktatok eljárni szórakozni, meg ilyenek?
-Aha, főleg azért, mert a társaság három szerelmespárból áll. Vagyis, most már csak egy van. Hú, basszus, már csak egy? – tette föl magának a kérdést Cécilia.
-Komolyan?
-Igen, de eddig három volt.
-Ejha! Ti, csajok, elosztottátok a pasikat egymás között?
-Úgy is mondhatjuk. De most már csak Hélene és Pierre tartott ki egymás mellett. Julie és Patrick már többször szakítottak, most is éppen fasírtban vannak. Bár, Juju azt mondta, hogy megbeszélték, hogy barátok lesznek, de én nem hiszek benne. És mi meg most Dam-mel… - sóhajtott fel a lány. –Nehéz az élet! De mindegy. És mi szél hozott erre?
-Csak gondoltam, meglátogatlak.
-Christophe… Te nem szoktál csak úgy meglátogatni valakit. Ki vele, mi a baj?
-Aggódtam a képek miatt… Tudod, amikor felhívtál, hogy valaki megszerezte őket. Remélem, nem hitted azt, hogy én küldtem neked! Soha nem zsarolnálak téged!
-Persze, tudom. De nagyon megijedtem, és igazából nem azért hívtalak téged, hogy gyanúsítgassalak, hanem azért, mert nem tudtam, kihez fordulhatnék.
-Oké, örülök, hogy megbízol bennem. Ha bármiben segíthetek, tudod a számom.
-Igen, köszönöm. Remélem, hamarosan megoldódik ez a helyzet.
-Én is remélem. De szerintem most már lassan mennem kéne, mert hívott valami kis csaj, hogy csináljak róla néhány dögös fotót a portfóliójához.
-Rendben, menj csak. Majd találkozunk még.
-Te meg, csajszi, békülj ki Damien-nal. Rendes srác ő, csak most kicsit felhúzta az orrát valamin. Jók vagytok együtt, erre gondolj.
Cécilia lekísérte Christophe-ot a ház elé, majd két puszival elváltak. A srác fogott egy taxit, Cécilia pedig még sokáig nézett a távolodó autó után. Miután a kocsi egyetlen apró ponttá zsugorodott a távolban, a lány visszament a lakásba. Az ajtó nyitva volt, pedig ő bezárta. Minden bizonnyal valamelyik lakótársa ért haza időközben, pedig ő nem is látta.
Bement a lakásba, és akkor hirtelen mozgolódást látott az erkélyen. Közelebb ment, és meglátta Hélene-t és Damien-t, amint odakint beszélgetnek. Integetni akart nekik, de ekkor hirtelen megmerevedett, és valami hideg futott végig rajta. Damien egyszerűen elkapta Hélene-t, és megcsókolta. A lány annyira meglepődött, hogy nem húzódott el.
Cécilia azon kapta magát, hogy ösztönösen hátrálni kezd, és elkezd az ajtó felé rohanni. Ahogy kinyitotta, a folyosón újabb csókolózó párba botlott, ami szintén nagy sokkot jelentett számára: Julie és Patrick volt szenvedélyesen egymás szájában… Céciliának elakadt a lélegzete.
-Azt hiszem, ajtót nyitottam a sötét múltra…! – nyögte ki végül, amire a párocska is felfigyelt.
-Ó, jaj… - dadogta Julie. –Ezt nem kellett volna…
-De nem ám! – mondta Cécilia.
-Figyu, Cec, megmagyarázzuk… - lépett közelebb Patrick.
-Oké, figyelj, nem érdekel! – Cécilia arrébb tolta a srácot. –Gondolom, újra összejöttetek, de van most egy sokkal fontosabb ügy is, ami most izgat!
-Micsoda? – kérdezte Julie.
-Csak nézd meg, mit művel a bátyád és a barátnőnk az erkélyen, és rájössz! – zokogta Cécilia, és elrohant.
Eközben Damien rájött, hogy mit tett, és lesütött szemmel kért bocsánatot Hélene-től.
-Annyira hülye voltam! Sajnálom…
-Ezt nem mondjuk el senkinek, oké? – Hélene is egy kicsit furán érezte magát.
-Oké.
-Szerintem… Szerintem nagyon gyorsan felejtsük el egymást, és ne csináljunk többet ilyet. Ez nem helyes.
-Nem… Annyira bánom, hogy ezt tettem! Csak annyira kiborultam Cec miatt, hogy azt se tudtam, ki vagyok…
-Megértem… Nagyon fájó egy szakítás, főleg, ha így szeretitek egymást.
-Én… nem is akarok rá gondolni. Majd valamikor… azért szeretnék vele beszélni erről…
-Teljes mértékben támogatlak.
Másnap reggel Julie ment le a postáért. Ahogy válogatta a leveleket és reklámújságokat, észrevett egy levelet, amit neki címeztek. Felment, és egyből kibontotta a borítékot, mert rossz érzése volt.
És a megérzése sajnos nem tévedett:
„Kedves Julie!
Eddig nagyon kegyes volt hozzád a sors, de mostantól fogva ez megváltozik. Nem fogok lemondani arról, hogy valaha megbosszuljam rajtad azt, amit elkövettél ellenem. Minden lépésedet figyelni fogom, és bárhová is mész, én a nyomodban leszek, hogy a megfelelő pillanatban lecsaphassak rád. Bárhol is leszel, én megtalállak, és amíg csak élek, neked addig nem lehet nyugtod. Legközelebb sikerülni fog a merénylet, megöllek téged!”
Julie ezután esett csak igazán pánikba!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
