|
31. rész
Csibebaba 2008.02.08. 19:30
 -
Julie rettenetesen félni kezdett, de nem akarta, hogy ezt a többiek észrevegyék rajta. Először még azon is gondolkodott, hogy egyáltalán elmondja-e barátainak a levelet. Végül úgy döntött, hogy elmondja – először is Patricknak.
Amikor legközelebb, este, találkoztak, a srác elhívta Julie-t sétálni. A lány egész úton nem hozakodott elő a témával, de amikor hazafelé menet betértek egy salátabárba kajálni, nem tudta tovább magában tartani a dolgot.
-Patou…
-Igen?
-El kell mondanom valamit… - Julie szomorúan nézett a csirkés salátába, amit rendelt. A villáját elgondolkozva forgatta benne, miközben elkezdte magában fogalmazni, hogy is mondja el ezt a szörnyűséget. –Én ma… ma reggel kaptam egy levelet.
-Nocsak! És kitől?
-A titokzatos zsarolónktól… - Julie felsóhajtott, és letette a villáját. Rá se bírt nézni a salátájára.
Patrick szájában megállt a falat, egyszerűen nem tudta lenyelni.
-Megfenyegetett – folytatta a lány, mikor látta, hogy barátja egy szót se tud kinyögni. –Azt írta… Azt írta, hogy… hogy mindenhova követni fog, és… és nem menekülhetek előle… Meg azt is írta, hogy… hogy egyszer úgyis meg fog ölni… Meg akar rajtam bosszulni valamit…
-De mit? – Patricknak végre sikerült lenyelnie a falatot, és most aggódva nézett a lányra.
-Azt nem írta. Ha hazamegyünk, megmutatom neked is a levelet, ha gondolod.
-Oké – a srác próbált nyugodtnak tűnni, de legbelül nagyon elkezdte félteni Julie-t. Most érezte igazán, hogy a lány már többet jelent számára puszta hálótársnál.
-De ne aggódj… Én nem félek – Julie viszonylag higgadtan beszélt, nem akarta, hogy gyávának tűnjön. Mintha nem is fogta volna fel, milyen veszélyes helyzetbe került. –Lehet, hogy csak fenyegetőzik.
-Én azért ezt nem merném ilyen biztosra kijelenteni azok után, amit eddig művelt… - Patrick hangjában aggodalom csengett.
-Figyelj… Nem szeretném, ha mindenki gyávának gondolna… Nem félek tőle, és kész.
-Juju… - Patrick finoman megfogta a lány kezét. –Előttem nem kell eltitkolnod, hogy félsz. Megértelek.
-De én… nem félek… - suttogta Julie. –Tényleg… - ezt a szót szinte már csak magának mondta, mintegy bizonygatásként, hogy igazat mond.
-Hát jó, te tudod – vont vállat Patrick. –Én mindenesetre azt javaslom, hogy ne mászkálj túl sokat egyedül.
Az elkövetkező időben nem sok jele volt annak, hogy ez a „kedves” idegen valamit tényleg készülne Julie ellen tenni. Viszont a hat barát kicsit kétfelé oszlott, ugyanis Cécilia és Hélene elég csúnyán összevesztek… A társaságból azonban senki nem vállalkozott arra, hogy kibékítse őket. Attól tartottak, ha kiállnak az egyik mellett, akkor a másik fog megorrolni rájuk. Damien pedig külön élvezte, hogy felette vitatkoznak – tudta, hogy Hélene semmit nem érez iránta, de Cécilia igen, és ez azt jelenti, hogy féltékeny…
Pierre azonban nem tekintett ilyen derűsen erre a dologra. Hiszen Hélene az ő barátnője! Akkor miért csókolózott Damien-nal?! Ezek után a srácra is megharagudott, és csak a három lépés távolságot tartva beszélgetett vele. Ilyen hangulatban telt el a karácsony is, majd eljött a szilveszter, amikor is úgy döntöttek, hogy elmennek arra a szórakozóhelyre, ahol anno megismerkedtek. Szilveszteri bulit rendeztek azon a helyen, és ők mindenképpen szerettek volna egy nagyot bulizni.
Julie és Patrick Damien-nak még mindig nem mondta el, hogy együtt vannak, a többiek pedig teljesen mással voltak elfoglalva. Ők ketten ismét kiszorultak a társaságból, de csak azért, mert ők nem keveredtek bele a szerelmi három-négy, vagy ki tudja már, hány szögbe. Inkább a saját kis magánéletüket építgették, főleg azután, hogy a gyerek-témát is sikerült megbeszélniük.
Szilveszter estére úgy, ahogy lenyugodtak egy kissé a kedélyek, bár Cécilia szívében még mindig tüske volt ez a csók. Damien-nal természetesen beszélt erről, de valahogy nem tudott olyan könnyen megbocsátani neki. Hélene-t pedig egyszerűen megutálta, és fújt rá. Képzelhetitek, mennyi kedve volt elmenni bulizni… De hát nem akart otthon maradni egyedül, pont szilveszterkor, úgyhogy inkább elment barátaival szórakozni.
31-én este, mind a hatan együtt mentek el a Resto du coeur nevű szórakozóhelyre, ahol annak idején megismerkedtek. A hely már tele volt emberekkel, alig tudták magukat bepréselni. Az üvöltő zenét már messziről hallották, a fények is messzire ellátszottak.
Ahogy beértek, kerestek egy üres asztalt, oda letelepedtek, majd Pierre és Hélene elmentek rendelni valami italt.
-Jöttök táncolni? – kérdezte Cécilia Julie-t és Patrickot.
-Aha… - válaszolt mosolyogva Julie.
-Én még nem – mondta Patrick. Julie erre lebiggyesztette a száját, és nagy szemekkel ránézett. –Még megvárom, mit hoz Pierre és Hélene.
-Le akarsz részegedni?
-Szilveszter van…
-Naaa! – Julie kicsit összeráncolta a szemöldökét.
-Hadd maradjon, ha akar – szólt közbe Damien. –Különben is, miért érdekel az téged, hogy lerészegedik-e? Legalább be tud csajozni.
Na, Julie most legszívesebben kifakadt volna, hogy Patrick az övé, és ha valamilyen kis luvnya akár egy icipicit is szépen néz rá, ő megmutatja, mire képes a frissen manikűrözött körmeivel! De inkább hallgatott, és elment Céciliával táncolni.
Patrick ottmaradt Damien-nal, és azon morfondírozott, vajon elmondja-e a srácnak, hogy ismét a húgával kavar. Itt volt rá a lehetőség. Mire rászánta volna magát, megjelent Pierre és Hélene az összes itallal, amit rendeltek.
-Tessék, srácok, ez a kezdő adag – mondta Pierre, letéve a kínálatot az asztalra.
-Ejha! Köszi.
-A két csaj hová tűnt? – kérdezte Pierre.
-Elmentek rázni egyet.
-És ti?
-Mi a piára vártunk – vigyorgott Patrick. –Majd csatlakozunk mi is hozzájuk. De hát fiatal még az este, még csak fél tíz van. Több mint két óra van még az óévből.
-Tiszta dőzsölés… - tette hozzá Damien, majd belekortyolt a sörbe.
-Nem akarsz kibékülni Ceccel? – kérdezte Pierre, miközben leült barátai mellé.
-Ő veszett össze velem, nem fordítva. Csak az a gáz, hogy Hélene-t is megutálta.
-Mindegy, nem vészes – legyintett Hélene. –Majd megbeszélem ezt vele. Az a lényeg, hogy Pierre megértette – mosolygott rá barátjára.
-Hát, nehezen emésztettem meg, de… Mindegy.
-Na, srácok, remélem, nem haragszotok meg, de asszem, én léptem. Megnézem, hogy denszelnek a csajok. Ne várjatok vissza egyhamar. Megforgatom őket egy kicsit – azzal Patrick felállt a székéről, és otthagyta barátait.
Már messziről kiszúrta a két lányt, akik éppen két helyes sráccal beszélgettek. Valami féltékenységfélét érzett, főleg mikor meglátta, hogy Julie milyen szépen rámosolyog az egyikre… És ez a mosoly az a jellegzetes, „fel akarom szedni ezt a pasit”- mosolya volt, amit nem egyszer Patricknál is bevetett már.
Patrick nagy levegőt vett, és elindult barátai felé. Ahogy odaért melléjük, egyből megfogta Julie fenekét, magához húzta a lányt, és olyan szenvedélyesen megcsókolta, hogy Julie beleremegett.
-Bocs, hogy csak így belerondítottam a csevejbe – mondta Patrick kárörvendőn. –De gondoltam, megforgatom Julie-t, a barátnőmet.
Julie kicsit kínosan érezte magát, de nem szólt egy szót se. Cécilia viszont észnél volt.
-Jaj, srácok, hadd mutassam be a haverunkat, Patrickot. Ő tényleg Julie-vel jár, de még elég friss ez a kapcsolat, úgyhogy Juju még nem igazán szokta meg. De hát nem volt ez igazi, flört, ugye? – nevetett rá az egyik srácra, aki Julie-t próbálta meg befűzni néhány perce.
-Jaaa, nem… - válaszolta.
-Akkor jó – szólt közbe Patrick is. –Tudod, haver, félő, hogy kipotyogott volna az összes fogad, ha szemet vetsz a barátnőmre. De így minden oké! Na csá! – azzal Patrick kézen fogta Julie-t, és behúzta a táncparkettre.
-Ez meg mi volt? – kérdezte Julie, mikor jó távol kerültek Céciliától és a srácoktól.
-Féltékenységi jelenet. Örülhetsz.
-De nem örülök! Megpróbáltam ismerkedni, de neked muszáj volt odajönnöd és beledumálni!
-Csak nem akartam, hogy egy ilyen nyállovag lecsapjon a kezemről. Baj?
-Nem, dehogyis… Csak egy kicsit hirtelen jöttél.
-Ha akár egy perccel is később megyek, a csávó közelebbről is megtanulmányozott volna téged…
-Jaj, Patou! – sóhajtott fel Julie, miközben szorosan hozzásimulva Patrickhoz táncolt. –Miért nem bízol bennem?
-Megbízok benned. De szerintem most már ejtsük ezt a témát. Gyere, menjünk oda a többiekhez. Pierre és Hélene már hoztak piát.
Ahogy vége lett a számnak, amire táncoltak, visszamentek barátaikhoz. Illetve, már csak Damien ült ott, mert a másik két fiatal elment táncolni. Patrick egy hajtásra megitta a tequiláját, majd csillogó szemmel nézte Julie-t, aki szintén belekortyolt a koktéljába. Mivel Damien is ott volt, nem „rosszalkodhattak” igazán…
Cécilia elég sokáig eltűnt, csak néha látták feltűnni az egyik sráccal, akivel az előbb beszélgetett. Damien is elment felcsípni egy lányt, miközben Pierre és Hélene már visszaértek. Az idő nagyon gyorsan telt, az italok is egyre jobban fogytak. Fél tizenegykor Julie kiment a szórakozóhely elé elszívni egy cigit, egyedül. Meg se fordult a fejében, hogy valami baj érheti. Az ital, a zene és a szilveszteri mámor hatására teljesen elfeledkezett a levélről, amit kapott. Fel se fogta, milyen veszélyes neki most egyedül.
Ekkor előkerült Cécilia is, aki csatlakozott barátnőjéhez, bár ő nem cigizett. Leült Julie mellé a lépcsőre, és egy ideig csendben nézte a füstfelhőt.
-Tetszik a felsőd – mondta Julie-nek. A lány egy spagettipántos, kékeslila felsőt viselt, aminek az aljára egy csillogó brosst tűzött.
-Köszi – mosolygott Julie. –Nemrég vettem. Egyszerűen beleszerettem, és nem tudtam otthagyni a boltban.
-Hát, egy ilyen gyönyörűséget én se hagytam volna ott. De mondd csak, Juju! – váltott témát hirtelen Cécilia. -Te tudod, hogy a cigaretta káros az egészségre? – kérdezte óvatosan.
-Persze.
-És… azt is tudod, ugye, hogy a terhes nőknek tilos dohányozni?
-Igen, tudom.
-De… Azoknak se ajánlják, akik kisbabát szeretnének, mert csökkenti a teherbeesés esélyét.
-Tudom.
-Mondd, te tényleg nem érted??? – nézett rá döbbenten Cécilia.
-De igen. Majd… majd abbahagyom – mondta Julie bizonytalanul.
-És mikor? Ha babát szeretnétek Patou-val, akkor minél előbb le kell tenned a cigit.
-Patou is cigizik.
-Na, hát neki se éppen a legjobb… Hiszen ő adja a… a lényeget… - mondta Cécilia.
-Oké, majd mondom neki. Egyébként megbeszéltük, hogy még várunk a gyerekvállalással.
-Ja, akkor jó. Egyébként helyesen döntöttetek. Először szokjátok meg jobban egymást, aztán jöhetnek a komolyabb dolgok.
-Patou még nem tudja, hogy már nem szedem a fogamzásgátlót – mondta Julie mosolyogva.
-Tessék? – Cécilia teljesen elképedt.
-Jól hallottad. A kezembe vettem az irányítást. Ha Patou-ra várok, akkor még negyvenévesen se lesz gyerekem.
-Te képes vagy átverni őt?!
-Nem verem át, csak… - Julie lázasan kutatott a fejében valami magyarázat után. –Csak… nélküle döntöttem valamiről. Ennyi.
-De könyörgöm, egy ekkora dologról?! – fakadt ki Cécilia.
-Majd ha már terhes leszek, akkor már nem visszakozhat. Ez ilyen egyszerű.
-Uramisten… Félelmetes vagy – csóválta a fejét Cécilia.
-Inkább te mesélj már! Mi volt azzal a sráccal, akivel olyan klasszul táncoltatok?
-Hát… Aranyos srác. De nekem nagyon hiányzik Dam. Én… őt szeretem.
-Akkor békülj ki vele.
-Ez nem ilyen egyszerű. Csókolózott Hélene-nel. Ez azért egy kicsit szíven ütött. Csalódtam benne. Pláne, hogy akkor csinálta ezt, amikor beszélni akartam vele kettőnkről.
-Ne akard, hogy megértsem a bátyám észjárását. Ez sose volt az erősségem. Talán csak fel akarta hívni magára a figyelmedet – találgatott Julie. –Vagy… nem is tudom. De az biztos, hogy nem Hélene kell neki. Bocsáss már meg Dam-nek! – simogatta meg Cécilia karját Julie.
-Majd meglátjuk. De Hélene-re azért haragszom. A szemét cafka! – Cécilia arca kipirosodott, ahogy ezt kimondta.
-Na na na! – csitította Julie. –Azért őt meg főleg nem kéne utálnod, mert nem ő mászott rá Dam-re! Azért ezt gondold át.
-Na jó, ha ennyire véded őket, hát akkor…
-Most akkor rám is megharagszol?
-Nem, bocsi. Csak annyira feldühít ez az emlék!
-Gyere, menjünk vissza. Egy kicsit hideg van. Mindjárt tizenegy óra van. Már csak egy óra, és itt az újév.
Miután visszamentek, Cécilia megkereste az előző srácot, és elhívta táncolni. Közben Damien is felszedett egy nagyon csinos lányt, úgyhogy ő vele táncolt. Hélene és Pierre pedig szintén a táncparketten voltak, csak szegény Patrick volt egyedül, várva az ő partnerét.
Julie megjelent, mosolyogva felhúzta Patrickot a székről, és berángatta a táncparkettre. És innentől kezdődött igazán a buli! A pár szinte az összes számot imádta, amit lejátszottak, és mindegyikre teljes erőbedobással tomboltak.
Mindegy volt, hogy régi vagy új, jöhetett bármi: Falco-tól a Vienna calling és a Rock me Amadeus; Eros Ramazotti és Ricky Martin duettje, a Non siamo soli; Shakira Hips don’t lie c. száma; Haddaway-től a What is love? ; Scatman John-tól a Scatman; aztán az Everybody dance now; Thierry Hazard Le Jerk-je; Elvis Presley-től a Jailhouse rock; Irene Cara-tól a Fame; az Aqua egyik leghíresebb száma, a Dr. Jones; aztán jött még az O-Zone Dragostea din tei c. slágere is, amire Patrick úgy tombolt, hogy majdnem leesett a fejéről az időközben beszerzett csillogó cilinder.
Közben a többiek elfáradtak, és otthagyták a táncparkettet. Julie és Patrick viszont nem fáradtak el: ők is beálltak a vonatozó táncolók közé, és úgy szelték át keresztbe-kasul a parkettet.
-Most egy kicsit pihenjünk, de aztán mi is visszamehetünk táncolni, ha gondolod – mondta Damien a partnerének, miután leültek.
-Oké. Iszonyat jó zenét játszanak, és imádok táncolni.
-Úgy látom, mindenki nagyon jól érzi magát – nézett rá Damien a táncoló emberekre, akik között felfedezte húgát és Patrickot is.
-Aha. Tényleg, Dam, az ott a húgod? – kérdezte a lány, rámutatva Julie-re, akit éppen ebben a pillanatban kapott a nyakába Patrick.
-Nem… Fogalmam sincs, ki az. Nem ismerem őket… - mondta Damien, majd gyorsan másfelé nézett.
A tömeg időközben kört alkotott, és csak egyetlen pár táncolt középen… Na, vajon kik? Barátaik is odamentek kíváncsiskodni, és teljesen elhűltek… Látszott, hogy Julie és Patrick már túl vannak egy-két alkoholos italon. És még csak most jött a lényeg, a countryzene egyik gyöngyszeme, a Cotton Eyed Joe. A tömeg sikítozni kezdett, örömujjongásban tört ki, és egy nagy kört alkotva elkezdtek country-t táncolni. Hőseink is beálltak, mind a hatan, sőt a táncolók közül valaki még egy cowboy kalapot is dobott Julie-nek. A szám közben néha ismét csak a kedvenc táncospár riszálta magát a kör közepén, de ez a tánc mindenkié volt.
Éjfélkor ők voltak az a szerencsés pár, akik a diszkó emelvényén táncolhattak, amikor véget ért az óév. Kiválaszthattak egy számot, amire táncolni szerettek volna, így ők a Macarenát választották, aminek a koreográfiáját már hibátlanul elő tudták adni (de már inkább az volt a szégyen, ha valaki nem tudta). Aztán éjfélkor elhallgatott a zene, és mindenki egy-egy pohár pezsgővel a kezében hangosan visszaszámolt.
Öt… négy… három… kettő… egy… BUÉK!!! Mindenki, aki a szerelmével volt, megcsókolta a párját, és így tettek hőseink is. Hélene és Pierre; Damien azzal a lánnyal, akit felszedett; Cécilia, aki mindezt szerencsére nem látta, szintén rácuppant újdonsült barátjára; és természetesen Julie és Patrick se tudta megállni… Csakhogy ők az emelvényen voltak, így mindenki láthatta őket – és Damien is meglátta ezt a hosszú és szenvedélyes csókot… Aztán tátott szájjal próbált észhez térni.
De nem volt rá ideje, hogy nagyon kérdezősködjön, ugyanis a húga és Patrick hirtelen felszívódott, és sehol nem találták őket. Mikor a lány, aki vele volt, elment a mosdóba, Damien-nak alkalma nyílt beszélgetni Céciliával, aki akkor huppant le mellé az asztalukhoz.
-Jól érzed magad? – kérdezte a lánytól, aki megpróbálta úgy inni a koktélját, hogy közben ne kelljen ránéznie Damien-ra.
-Aha. Tök ari sráccal ismerkedtem meg. Rogernek hívják.
-Értem. Az én csajomat pedig Joséphine-nek. Aranyos lány, és jó vele csókolózni – tette hozzá.
-Ó, igazán? És vele jobb, mint velem vagy Hélene-nel? – kérdezte gonoszul Cécilia.
-Jaj, Cec! Most muszáj ezt?
-Nem, nem muszáj. De a múltkor se volt muszáj lesmárolnod Hélene-t.
-Mondd, nem tudnál végre leakadni erről a témáról? – Damien kezdett kicsit dühös lenni, mint mindig, amikor emlékeztetik rá, hogy milyen hülyeséget követett el a múltban.
-De, igen. Megyek inkább táncolni Rogerrel, azzal többet érek – Cécilia durcásan felhúzta az orrát, és ígéretéhez híven tényleg eltűnt a tömegben. Damien csak nézett utána, majd vállat vont, és visszatért a söréhez. Lesz még alkalma bőven, hogy kibékítse a lányt. De a szilveszter estéjét nem fogja ezzel elrontani.
Ekkor hirtelen sikítozást és üdvrivalgásokat hallott. Elindult egy nagy csoportosulás felé, ami a diszkó táncgépét vette körül. Egyszerre mindig egy-egy pár indulhatott ezen a táncgépen, külön-külön pályán, két képernyővel, ami az utánozandó tánclépéseket és mozdulatokat mutatta. A zenét maximális hangerőre állították, és mire Damien átfurakodott a tömegen, el is indult a jó kis ritmusos buliszám, a Soul Control Chocolate c. száma. Aztán meglátta az éppen táncikáló párt… A húgát és a barátját… Ugyan ki más vetemedett volna erre?
A tömeg lelkesen biztatta mindkettőjüket, főleg Pierre ordibált Patricknak, Hélene pedig Julie-nek. A pár nagyon keményen versenyzett, meg akarták mutatni egymásnak, hogy melyikük az ügyesebb. A szám végén mindketten kimerülten borultak egymás nyakába, és a verseny döntetlen lett. Ezután ők is leültek néhány percre az asztalukhoz, hogy aztán újult erővel vessék bele magukat a szilveszteri forgatagba.
Pont jól időzítettek: épp akkor tűntek el ismét a tömegben, amikor Damien elindult volna feléjük. Ezután már csak ismét az emelvényen láthatta őket a „szigorú báty”, amikor a Barbie Girl c. örökérvényű nyári slágert énekelték teljes átéléssel. És a végén ismét csókolóztak, mit sem törődve a rájuk szegeződő tekintetekkel.
Aztán megint néhány bulis szám következett, amikre már a parketten táncoltak: Moonlight shadow, Do you love me? , Madonna Material girl c. dala, aztán a Baby got back! , és egy olyan klassz, bulis dal, aminek senki nem tudta az előadóját, se a címét (bevallom, én se tudom…), de mindenki lelkesen énekelte a refrénjét: „Ameeericanooos!” Véleményem szerint ez lehet a címe, de hogy ki az előadója…
Mikor kellően elfáradtak az éneklésben és a táncban, Julie és Patrick elvonultak a diszkó mögötti sikátorba csókolózni, és „élvezni egymás társaságát”. Ezalatt a többiek is eltűntek valamerre, de a pár nem foglalkozott velük. Körülbelül tíz perc eltelte után egy sikolyt hallottak, majd hidegrázós csendet. Julie-n végigfutott a hideg, és hirtelen kitisztult az elméje.
Kirohant a sikátorból, és az utca fényénél meglátta Hélene-t, amint a földön fekszik, és nagy szemekkel nézi a kezét, amiről csöpögött a vér. Aztán a nyakához kapott, és érezte, hogy közvetlenül a válla és a nyaka találkozásánál nyílt seb tátong…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
