34. rész
Csibebaba 2008.02.23. 17:26
-
-Julie! JULIE!!! – rázta Hélene a lányt, de az nem válaszolt. Ájult volt, halántékából vékony csíkban csorgott a vér. Tenyerét keresztül-kasul vágások borították, és ömlött belőle a vér. Arca mintha egy kicsit megdagadt volna, de egyébként nem tűnt vészesnek.
-Mi történt? – rohant be Cécilia is. –Ó, te jó ég! Julie! – sikoltott fel, amikor meglátta barátnőjét a földön fekve.
-Szólj Patricknak! Gyorsan! Hívd ide! – fordult Cécilia felé Hélene, ölében tartva Julie fejét.
-Oké! – Cécilia megfordult, és elrohant. Már csak az ajtó csapódását lehetett hallani.
-Julie… Térj már magadhoz… - ébresztgette a lányt Hélene. –Mi történt? Ki tette ezt veled?
Julie szeme megrebbent, és mintha a kezét is megmozdította volna. Aztán valami halk, sóhajtásszerű hangot adott ki magából.
-Julie? Hallasz engem? – Hélene óvatosan elsimította Julie szőke fürtjeit az arcából. A lány ébredezni látszott. –Jaj, istenem… - Hélene finoman felemelte Julie sebes tenyerét. –Ki tehette ezt veled?
-Ő volt az… - suttogta Julie.
-Ó, istenem! Hát végre magadhoz tértél! – Hélene megkönnyebbülten elmosolyodott. –Kiről beszélsz, Juju?
-A pasi… Aki figyel minket… Meg akar ölni…
-Csss! Ne beszélj többet!
-Nem… Csak… Csak engem akar… - mondta Julie alig hallhatóan.
-Ezt meg hogy érted?
-Most is… meg akart ölni…
Ekkor hirtelen ajtócsapódás hallatszott, és Patrick viharzott be a szobába, nyomában Céciliával. A háttérzajokból ítélve a másik két fiú is futólépésben megérkezett.
JULIE! – Patrick azonnal letérdelt a lány mellé. –Uramisten, mi történt veled? Csupa vér vagy!
Julie, ahogy meglátta szerelmét, egyből keserves sírásra fakadt. Könnyei megállíthatatlanul ömlöttek, és ahogy megpróbálta őket letörölni, arcát is összemaszatolta a véres kezével (amit eddig még senkinek nem jutott eszébe leápolni).
-Jaj, jól van, jól van, ne sírj! – Patrick szorosan magához ölelte Julie-t, aki hangosan zokogott, válla rázkódott a sírástól. Olyan erősen bújt hozzá Patrickhoz, hogy majdnem megfojtotta szegény srácot.
-Én… Annyira jó, hogy itt vagy! – sírta a lány. –Soha… Soha ne hagyj el!
-Szerintem hagyjuk magukra őket… - mondta halkan Hélene a többieknek. Azzal megfordultak, és óvatosan becsukták az ajtót.
Patrick felsegítette Julie-t, mikor úgy tűnt, a lány kezd egy kissé megnyugodni, és lefektette az ágyra. Ő is leült Julie mellé, és várakozón nézett rá, hátha elmeséli, mi történt.
-Patou… - szipogta a lány.
-Igen?
-Ő volt az… Aki fenyeget minket… Meg akart ölni…
-Ne gondolj most erre – Patrick megsimogatta Julie haját, aki lehunyta a szemét erre a gyengéd mozdulatra. –Mindjárt hozok valami kötszert, és bekötözöm a kezedet…
-NE! – sikoltotta a lány, majd újra zokogni kezdett. –Ne hagyj magamra, kérlek! Az ablakon mászott be… Le akart szúrni… Egy… Egy tőr volt nála…
-És azzal megvágott, ugye? – Patrick a szeme sarkából vetett egy pillantást a lány sebes kezére, ami még mindig csupa vér volt.
-Védekeztem… Megmarkoltam a tőrt…
-Szentisten! A pengéjét???
-Igen…
-De hát… Hogy akart leszúrni?
-Bemászott az ablakon… - kezdett bele Julie. Felült az ágyon, lábait is felhúzta. –Legalábbis gondolom… Biztosra nem tudom, mert már aludtam. Arra ébredtem, hogy valaki motoszkál a szobában. A szememet kinyitottam, de ő ezt nem látta, mert sötét volt. Éreztem, hogy ott van mellettem, hallottam a lélegzését. Aztán a beszűrődő holdfényben valami fényeset láttam megcsillanni, majd hirtelen azt vettem észre, hogy ez a fényes valami felém suhan…
Julie nyelt egyet, szemei furcsán csillogtak. Patrick kicsit közelebb ült hozzá.
-És aztán?
-Aztán… Aztán én arrébb dobtam magam. A tőr – ekkor már rájöttem, hogy mi az a fényes – a párnámat érte. A fickó meglepődött, és én, kihasználva ezt a pillanatot, gyorsan feltérdeltem az ágyon. És akkor újra lecsapott… - Julie egy kicsit megremegett. –Én teljesen ösztönösen cselekedtem. Egyszerűen elkaptam a tőrt, és hagytam, hogy belevágjon a tenyerembe. Iszonyatosan fájt… - a lány már suttogott.
-Istenem…
-Ő meglepődött, és megpróbálta kirángatni a fegyverét a kezemből. Én nem engedtem el, de ahogy rángatta, egyre jobban összevagdosta a kezemet… - Julie felsóhajtott. –Aztán a másik, szabad kezét felém lendítette, de még idejében elkaptam, nem tudta megmarkolni a hajamat. Legalábbis gondolom, hogy azt akarta. Ezután egy ideig így viaskodtunk, némán, aztán… - Julie összeráncolta a homlokát, mintha nagyon nagy erőfeszítésébe került volna felidézni a fél órával azelőtti eseményeket. –Aztán kirántotta a kezét, és… Megütött… Nagyon erősen… Borzalmas volt… - a lány ráhajtotta a fejét felhúzott lábára. –Ekkor… Leestem az ágyról…
-És ekkor ütötted be a fejedet? – kérdezte Patrick halkan.
-Igen… - bólintott Julie. –Szabályosan lerepültem az ágyról, akkorát kaptam… Nekiestem a kisszekrénynek – mutatott az említett bútordarab felé. –És bevertem a fejemet. Már szinte meg se éreztem, mert a kezem sokkal jobban fájt. Ezután… mintha valaki a nevemet kiabálta volna, de… nagyon messzinek tűnt ez a hang… A fickó odajött hozzám, és egészen közel állt meg mellettem. Szerintem megint rám akart támadni… De ekkor… hirtelen… eltűnt… - Julie tanácstalanul széttárta a kezét. Bal tenyere nagyon véres volt, de nem engedte, hogy Patrick kimenjen kötszerért, mert még mindig félt az egyedülléttől. –Én meg elájultam.
Patrick csak némán nézte a lányt, majd finoman megcsókolta. Aztán az ajtóhoz lépett, és kiszólt a többieknek:
-Srácok! Valaki tudna behozni kötszert és fertőtlenítőt? Rémes, hogy eddig ez még senkinek nem jutott eszébe!
Cécilia berohant a fürdőszobába, majd a kért dolgokat kihozta és Patrick kezébe nyomta.
-Bemehetünk mi is? – kérdezte a lány.
-Egyelőre még ne. Még egy kicsit hadd legyünk kettesben. Szerintem ma éjszakára itt maradok vele – tette hozzá kicsit halkabban.
-Oké – bólintottak rá a többiek.
Patrick tényleg Julie mellett maradt az éjszaka hátralévő részében, és éberen vigyázta a lány álmát. Reggel, mikor Julie felébredt, elmosolyodott, ahogy ránézett a srácra. A keze továbbra is fájt, de örült, hogy legalább életben van.
Tudta, hogy mostantól kezdve abszolút nem tehet úgy, mintha semmi se történt volna. Vigyáznia kell magára, és persze a többiekre is – azok után, amit ellenük is megkísérelt ez az elmebeteg. Óvatosan megpróbálta behajlítani a tenyerét, de fájdalom nyilallt bele, úgyhogy inkább lemondott a mozgatásáról.
Patrick az éjszaka folyamán, amíg ébren volt és nézte Julie-t, ahogy alszik, nagy elhatározásra jutott. Mindenképpen meg akarta védeni a lányt, és úgy gondolta, hogy azzal, amit kitalált, ez lehetséges. Ötletét a délelőtt folyamán elő is terjesztette a társaság fiú tagjainak.
-Srácok, nagy döntést hoztam – állt eléjük.
-Nocsak! Végre hajlandó vagy lenyugodni, és csak minden második nőt leteperni, aki szembe jön veled? – kérdezte ironikusan Pierre.
-Ne légy hülye. Julie-ről van szó.
-Feleségül veszed? – szólt közbe Damien.
-Egyéb nagyszerű ötletek??? – Patricknak kezdett elfogyni a türelme.
-Oké, bocs. Mondjad.
-Szóval… - Patrick homlokráncolva nézett barátaira, akik a továbbiakban bűnbánóan befogták a szájukat. –Kitaláltam valamit, ami talán egy megoldás lehet arra, hogy Julie-t ne érje több támadás.
-Igazán? És mi az?
-Arra gondoltam, hogy… mivel a lányok nem elég erősek… kevésbé tudják megvédeni magukat és egymást… szóval… öhm… Valamelyikünknek össze kéne költöznie Julie-vel, és így jobban meg tudnánk védeni.
A másik két srác csak némán bámulta Patrickot, várták a folytatást.
-Tehát… Ki akar összeköltözni Jujuval? – tette fel a nagy kérdést Patrick, majd meg se várva, hogy a srácok egyáltalán kinyissák a szájukat, ő maga válaszolt is. –Senki? Jó, akkor én vállalom!
-Nem is volt időnk válaszolni… - mondta Damien.
-Az nem lényeg – intette le Patrick. –Ez eldöntött tény, hogy én költözök össze vele. De ő ezt még nem tudja. Szeretném megvédeni őt.
-Jaj, Patouuu, ez olyan romantikuuus!!! – Pierre színpadiasan a szívére szorította a kezét, majd nevetni kezdett. –Tudod, ez kicsit vicces lesz! Te, a nagy kalandor, aki két hétnél tovább még senkivel nem volt képes együtt maradni… Egy nővel költözöl össze! Ezt megnézem…
-Ja, én is kíváncsi leszek rá… - tette hozzá Damien is.
-Na, nem is vártam mást, srácok… - sóhajtott fel Patrick. –Miért nem tudjátok elfogadni, hogy egyszer én is felnőhetek?
-Mert ismerünk… De ha költözni akarsz, akkor nosza, rajta! Reméljük, hogy tényleg Julie az igazi számodra.
-Na, megyek. Azt hiszem, nem árt vele is közölni ezt a dolgot.
Nagy csalódására a lány elég nehéz eset volt, és nem igazán esett le neki a dolog… Persze, lehet, hogy azért, mert a srác eléggé nyakatekerten kezdett bele a mondókájába.
Julie éppen a nappaliban ült a kanapén, és a Cosmopolitan legújabb számát olvasgatta, amikor Patrick bevonult a lakásba, és lehuppant a lány mellé.
-Mit olvasol?
-Cosmót.
-És azon belül?
-18 éven felüli dolgokat… - mosolygott a lány.
-Én is megnézhetem? – lelkesedett Patrick.
-Majd meglátod… idővel…
-Szeretnék veled beszélni valamiről.
-Mondjad.
-Tudod, Julie… Én arra gondoltam, hogy mivel volt ez a támadás ellened…
-Aha…
-Szóval… Mi lenne, ha mindig melletted lennék és megvédenélek?
-Ó, az tök jó lenne! – Julie becsukta az újságot, és nagy szemekkel ránézett a srácra. Patrick érezte, hogy sínen van.
-Reméltem, hogy örülni fogsz. És… mi lenne, ha mondjuk… ha mondjuk pár cuccomat is áthoznám ide? Csak, hogy kéznél legyenek…
-Oké, de… Akkor lehet, hogy útban lennének a cuccaid…
-De mi lenne, ha… ha útban lennének a cuccaim? – Patrick magában imádkozott, hogy a lány végre észhez térjen.
-Akkor mindenki, aki itt lakik, baromi mérges lenne…
-De ha én itt laknék, akkor én nem lennék mérges… - újabb kísérlet…
-Jó, de az te vagy. Meg a te dolgaidról van szó. Ilyen helyzetben én is elnéző lennék.
Patrick felsóhajtott. Még tesz egy utolsó kísérletet, és ha Julie-nek akkor se esik le a dolog, akkor megmondja konkrétan.
-Légy egy kicsit elnéző, ha útban lesznek a cuccaim. Lehet, hogy ennek az egésznek jelentősége van… Nem?
-Micsoda? Az, hogy trehány vagy?
-Nem! De gondold végig: ha itt lesznek a cuccaim, akkor annak mi a következménye? Mire utal ez az egész? – kész, vége. Ez az utolsó kísérlet. Ha most se jön rá…
-Arra, hogy te ki-be akarsz járkálni a két lakás között, tönkretéve ezzel a nyugalmunkat!
-Oké, akkor másként fogalmazok: mi lenne, ha összeköltöznénk, és te értenéd, amit mondok?! – bukott ki végre Patrickból.
Julie csak szótlanul nézte a srácot, majd felvisított.
-Ez komoly???
-Igen… - bólintott Patrick.
-Júúúj, de izgiii! – Julie teljesen lázba jött. –Istenem, de szuper!!!
-Egy kicsit tartottam tőle, hogy majd nem mész bele…
-Te hülye vagy?! Egy ilyen baromi jó dolgot visszautasítanék? – képedt el a lány.
-Szóval, mikor költözhetek?
-Bármikor! – Julie átölelte Patrickot, majd mikor meg akarta csókolni, hirtelen eszébe jutott valami. A srác várta a csókot, így egy kicsit csalódott volt, amikor nem kapta meg. –Várj csak… Ha te idejössz, akkor mi lesz Ceccel és Hélene-nel?
-Hát… én arra gondoltam…
-Rakjuk ki őket innen, és vegyük birtokba az egész lakást! – jelentette ki Julie határozottan.
Patrick csak vigyorogva bólogatott, majd közelebb húzta magához a lányt.
-Én is így terveztem…
-De mégse jó… - biggyesztette le a száját Julie. –Nem rakhatjuk ki őket csak úgy a lakásukból. Ez gonoszság lenne. Szegények… Kitúrnánk őket innen azért, hogy kettesben lehessünk… És ha nem lennének itt, akkor csak a miénk lenne a lakás… - gondolkodott szomorúan Julie. –És azt csinálnák, amit csak akarunk… és úgy, ahogy csak akarjuk… és annyiszor, ahányszor csak akarjuk… - a lány hirtelen felkapta a fejét. –Júúúj, ez nagyon tetszik!
-Akkor? Költözhetek?
-Igen.
-Öhm… és ki mondja el Cecnek és Hélene-nek, mi a szitu?
Patrick és Julie néhány másodpercig némán nézték egymást, majd hirtelen, szinte ugyanabban a pillanatban felkiáltottak:
-STIP STOP!
De csak szinte ugyanabban a pillanatban… Julie gyorsabb volt…
-A francba! – roskadt magába Patrick.
Különösebben azonban nem haragudott meg rájuk a két lány, sőt, örültek is neki, hogy kezd komolyabbra fordulni két barátjuk kapcsolata. Cécilia és Hélene tehát leköltözött a fiúk lakásába. Cécilia megkapta Patrick szobáját (nem akart egy szobában lakni Damien-nal), Hélene pedig Pierre szobájában kívánta magát elszállásolni. Így mindenki jól járt.
Az első éjszaka mindenkinek kellemesen telt el. De Julie és Patrick elfelejtették behúzni a függönyt, így a szemben lakó betegesen bosszút állni akaró férfi jól láthatta, hogy Patrick ezen az éjszakán nem hagyta magára a lányt. Szívét valami iszonyatos harag járta át, és végre rájött a megoldásra: először a srácot kell félresöpörni az útból, a lány csak utána jöhet…
|