|
43. rész
Csibebaba 2008.04.14. 20:20
 -
Damien egyszerűen nem tudott napirendre térni afölött, amit Julie-vel beszéltek. Pontosabban, amit nem sikerült megbeszélniük. A lány nagyon szűkszavú volt, de így is sejteni engedte, mi történt: viszonya volt a főnökével. A srác kezdte összerakni a dolgokat. Húga elcsábította a korosodó férfit / hagyta magát elcsábítani, magasabb pozíciót remélve a cégnél. Mikor a férfi nem mutatta jelét, hogy előléptetné a lányt, Julie bosszút esküdött. Kitalálta, hogy a férfi zaklatta őt, erőszakoskodott vele, és ezt adta elő a nagyfőnöknek, kirúgatva ezzel egykori szeretőjét. Persze, mindenkinek csak az eset második felét mesélte el, hogy egy furfangos, körmönfont hazugsággal tönkretette a főnökét. Az előzményekről senki nem tudott.
Damien csak fel-alá járkált a szobájában, tovább tépelődve húga viselt dolgain. Gondolhatta volna! Hiszen ismeri Julie-t, jól tudja, milyen. De erről Patricknak is tudnia kell! Tisztában kell lennie vele, milyen lányt akar feleségül venni. Ha igazán szereti, akkor ez a dolog semmilyen változást nem fog hozni az életükbe. De ahhoz joga van, hogy jövendőbelije őszinte legyen hozzá. Egy jó párkapcsolat az őszinteségre és a bizalomra épül. Csak az a baj, hogy ő nem akar elefánt lenni a porcelánboltban. Julie-nek kell elmondania ezt a dolgot, egyedül neki van hozzá joga. Igen, meg kell várni, amíg a lányt elkapja az őszinteségi roham. Addig viszont csönd.
Eközben egy emelettel fentebb se volt jó hangulat, Julie és Patrick se tudott aludni. Az óra éjjel fél tizenkettőt mutatott, de hőseink még mindig álmatlanul feküdtek egymás mellett. Patrick azon töprengett, hogyan tudná megkérni Julie kezét (úgy, hogy az romantikus és sikeres is legyen), a lány pedig még mindig Damien szavain rágódott. Patricknak hátat fordítva feküdt, az oldalán, és úgy tett, mintha aludna. De ez nem jött be.
-Alszol? – rázta meg a srác.
-Igen! – válaszolta Julie ingerülten. Nem aludt még, az igaz, de olyan fáradt volt, hogy úgy érezte, mintha már tényleg aludna. És Patrick most „felébresztette”.
-Nem is igaz! Te se tudsz aludni.
-Nem. És te?
-Ha nem tűnt volna fel, velem beszélgetsz már egy ideje…
-Gondolatátvitel… - morogta a lány.
-Tessék?
-Semmi. Aludjunk.
-Nem tudok.
-Szar ügy. De most már én se – sóhajtotta Julie.
-Akkor beszélgessünk! – lelkesedett Patrick. Felült az ágyban, és felkapcsolta a kislámpát. Julie-nek bármihez lett volna kedve, csak beszélgetni nem. A lámpa gyér fénye szinte elvakította. Damien szavai pedig még mindig visszhangoztak a fejében. Ugye Patrick nem erről akar vele beszélgetni? Ha igen, akkor csakis Damien-tól tudhatta meg… A szemét!
-És miről? – ásított Julie.
-Kettőnkről.
-Huh… Ahhoz kevés ez az éjszaka…
Patrick arra gondolt, milyen nagy meglepetés lenne, ha most kérné meg Julie kezét. Egy álmatlan éjszakán, a kislámpa fényénél, ásítozva… De aztán elvetette az ötletet. Inkább keres egy alkalmas pillanatot, és akkor. Addig pedig arra törekszik, nehogy Julie megsejtse a szándékát. Ezt pedig most kéne elkezdeni.
-Csak azt szeretném mondani, hogy annyira szeretek veled élni.
-Ez kölcsönös.
-És ez nekem tök jó. Együtt élek valakivel, akit bírok…
-Bírsz??? – nézett rá Julie nagy szemekkel. Hiszen a vacsoránál azt mondta, hogy szereti! Azért van különbség!
-Igen – vont vállat Patrick. –Érzem, hogy tartozok valakihez, de még sincs olyan kötelék, mint egy házasságban.
-És ez így neked jó?! – kérdezte élesen a lány.
-Persze!
-Mondd, te miért vagy ilyen elutasító a házassággal szemben?! Félsz az elkötelezettségtől?!
-Á, nem! – legyintett a srác. –Csak ez így kényelmesebb. Szabadabbnak érzem magam.
-Hah!
-Gondolj bele! Ez az egész milyen jól működik az állatoknál is!
-Mi van?!
-Ők se házasodnak össze, mégis szaporodnak. Például a disznók.
Julie érezte, hogy egyre feljebb megy benne a pumpa. De Patrick nem zavartatta magát, nyugodtan folytatta.
-Egy kan disznó élete során számtalan nősténnyel párosodhat, mindenféle kötöttségek nélkül. És ha valamelyiküktől születnek utódai, akkor se kell leragadnia mellette. Továbbra is annyi nőstényt hághat meg, amennyit szeretne. Érted, miről beszélek?
-Hát nagyon nem! – tört ki Julie.
-A szabadságról! Hogy kötelezettségek nélkül is lehet boldognak lenni!
-És ezt a disznók nemi életéből szűrted le?!
-Hát nem egészen, de ez egy jó példa rá. A kan disznó több nőstényt is kipróbálhat, és mégis szabad marad.
-Akkor keress magadnak egy másik nőstényt, aki ezt elfogadja, és boldogan asszisztál hozzá! Mert hogy én nem, az hót ziher!
Julie kirohant a szobából, és zokogva bezárkózott a fürdőbe. Patrick úgy érezte, talán egy kicsit túllőtt a célon. Ez a disznós példa azért durva volt. De mindegy, majd megbékül. Főleg, ha megkéri a kezét. Kivéve, ha addig elhagyja… Te jó ég! Mi van, ha Julie lelép?! Patrick gyorsan utána ment, de a lány nem engedte be a fürdőszobába.
-Julie! Ne csináld már! Nem gondoltam komolyan!
-Tűnj el!
-Nem tudtam, mit beszélek! Bocsáss meg!
-És miért bocsátanék meg?!
-Mert szükséged van rám!
-Olyan emberre van szükségem, aki szeret! Akihez odabújhatok, aki átölel, aki megbecsül, és nem holmi meghágható nősténynek tart! Aki az éjszaka közepén disznószexről dumál, hát olyanra nincs szükségem!
-Hülye voltam!
-Nem csak voltál, még most is az vagy. Sőt, te is egy disznó vagy, ha már ennél a szép példánál tartunk!
-Ha akarod, százszor is elmondom, hogy hülye vagyok! Csak bocsáss meg, kérlek!
-Oké, kezdheted!
-Na jó… Hülye vagyok. Hülye vagyok. Hülye vagyok. Hülye vagyok…
Miközben ezt ismételgette, fel-alá rohangált a lakásban, minden létező gyertyát összegyűjtve, majd azokat szépen elrendezte a nappaliban, és meggyújtotta őket.
-Hülye vagyok. Hülye vagyok. Hülye vagyok… - egy-két füstölőt is meggyújtott, majd elővett két pezsgőspoharat és egy üveg pezsgőt. A konyhaasztalon álló vázából kivett néhány szál rózsát, letépkedte a szirmait, és elszórta a nappali padlóján. –Hülye vagyok. Hülye vagyok. Hülye vagyok… - a maradék rózsaszálakat szépen lerendezte a vázában, és a nappaliban található kisasztalra helyezte. Aztán elővette a kis bársonydobozkát, benne az egyedi tervezésű gyűrűvel, majd egy kis könyvecskét, amiben egy szép idézetet talált. Gyorsan memorizálta azt a néhány sort, miközben tovább ismételgette a Julie által kívánt két szót: -Hülye vagyok. Hülye vagyok. Hülye vagyok…
Letérdelt a nappali közepére, és úgy mondogatta továbbra is vezeklése szavait. Julie közben számolta az elhangzott mondatokat, és mikor Patrick elérte a százat, kinyitotta a fürdőszobaajtót – és elámult. A lakás gyönyörű volt a gyertyák fényénél, a rózsaszirmokkal, a füstölők illatával… Patrick ott térdelt a virágszirmok között, és dobogó szívvel nézte a lányt. Aztán reszkető hangon elkezdte mondani az idézetet:
-… és fogadom: legigazibb vágyam, hogy sose hagyjalak el… hogy veled végre magammá lehessek… és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek… csak szeretlek!
Julie érezte, hogy szeme megtelik könnyel, és szíve majd’ kiugrik. Patrick nem mondott mást, már csak egy kérdést tett fel:
-Julie… Hozzám jössz feleségül?
-Uramisten… Hát persze! Igen! – Julie Patrick nyakába ugrott, és szerelmesen tapadt az ajkára. Mikor a srác az ujjára húzta a gyűrűt, Julie csendesen könnyezni kezdett. ismét átölelték egymást, és még hosszú időn keresztül így maradtak. Ezután az éjszakájuk olyan szépen és szerelmesen telt, mint még soha.
Ha visszatérünk ismét a lenti lakásba, észrevehetjük, hogy senki nem tud aludni, nem csak Damien (és persze odafönt az újdonsült jegyespár). Cécilia megint az ismeretlen Caroline naplóját olvasgatta, Hélene és Pierre pedig beszélgetett. Damien azonban annyira ébren volt, hogy kiment a nappaliba, és leült a kanapéra elmélkedni.
Körülbelül félórát ülhetett egyedül, mert egyszer csak nyílt az egyik szoba ajtaja, és Cécilia osont ki rajta. Megpróbált halkan átsuhanni a konyhába, de nem sikerült.
-Te se tudsz aludni? – kérdezte Damien.
Cécilia úgy megijedt, hogy elejtette a naplót, amit még mindig a kezében szorongatott. Feltett szándéka volt, hogy egyedül fejti meg ezt a rejtélyt, ami a naplót és a titokzatos Caroline életét övezte – ezért szinte a kis könyvecskével feküdt, kelt…
-Te jó ég, de rám ijesztettél! – kapott a szívéhez a lány.
-Bocs.
-Egyébként tényleg nem tudok aludni. Olvastam.
-Mit?
-Tudod, a naplót, amit annak a fickónak a házából hoztam.
-Caroline-ét?
-Igen.
-És rájöttél valamire?
-Még nem – Cécilia leült Damien mellé a kanapéra. –De hogyhogy te se tudsz aludni? Mert én ugyebár azért, mert túlságosan leköt a napló. Viszont te ezzel nem nagyon foglalkozol…
-Nem, én mással foglalkozom. Például azzal, hogy rájöttem, mennyire mélyre süllyedt a húgom. Az erkölcsei kábé a nullával egyenlőek.
-Miért? Mit csinált? – döbbent meg Cécilia.
-Ma találkoztam a volt főnökével. Tudod, akit anno kirúgatott. A fickó pedig tett egy-két utalást, amiből arra következtettem, hogy esetleg… De mindegy, nem érdekes.
-De igenis érdekes! Mesélj csak!
-Szóval valószínű, hogy Julie és a főnöke között volt valami… - fogta suttogóra a hangját Damien. –Persze, rákérdeztem Julie-nél is erre a dologra ma este, de nem mondta el. Tagadta az egészet. Viszont volt valami a szemében, ami furcsa volt…
-De miért titkolta volna ezt az egészet?
-Fogalmam sincs. Talán szégyellte, hogy hiába kavart a pasival, merthogy nem sikerült elérnie a célját, az előléptetést.
-Ezért csinálta volna? – dőlt hátra a lány a kanapén.
-Persze – bólintott Damien. –Én megpróbáltam rekonstruálni az esetet. Valószínűleg Julie úgy próbált meg előléptetésre szert tenni, hogy kikezdett a főnökével – vagy esetleg csak hagyta, hogy a pasi kikezdjen vele - , és mikor a fickó csak kihasználta, akkor elhatározta, hogy bemártja a nagyfőnöknél. És ekkor vádolta meg zaklatással, és így rúgatta ki.
-Ennyire rafkós lenne? – Cécilia első hallásra nem hitte el az elméletet.
-Naná! Ismerem már egy ideje, mint a rossz pénzt. De, gondolom, ezzel nem nagyon akart dicsekedni.
-De ha tagadta…
-Persze, hogy tagadta! Nem fogja bevallani egyhamar. De este, mikor rákérdeztem, láttam a szemében valami fura csillogást… És az orrát is húzkodta egy kicsit. Mindig ezt csinálja, amikor hazudik. Meg amikor elkezdtem neki mondani, hogy összefutottam a volt főnökével, tök sápadt lett, és olyan volt, mintha hányingere lenne. Még el is fordult tőlem, hogy ne vegyem észre. Hidd el, Cec, itt valami nagyon nem stimmel!
-Elképzelhető… - tűnődött a lány.
Ezután percekig nem szóltak egymáshoz, csak ültek a sötétben. A hold halványan bevilágított a szobába, arcukat is sápadt fénybe vonva.
-A naplóban olvastam egy érdekes részt… - szólalt meg hirtelen Cécilia.
-Igazán? Mit?
-Caroline az egyik bejegyzésében megemlíti, hogy a gróf, aki udvarol neki, civilben egy nagy cégnél dolgozik.
-Milyen cégnél?
-Nem is tudom… Egy… Nagy… Asszem, munkaközvetítő cégnél. De nem vagyok benne biztos.
Damien hirtelen magához tért ettől az információtól. Felült a kanapén, és rábámult Céciliára.
-Munkaközvetítő cégnél?
-Igen.
-És milyen beosztásban?
-Magas. Ő az egyik főnök. De nem a nagyfőnök, mert… Mi van? – nézett rá Damien-ra.
-Julie is egy munkaközvetítő cégnél dolgozik.
-És?
-Mondd, neked még mindig nem esett le?
-Micsoda?
-Gondolkozz már! – rázta meg a lányt Damien.
Cécilia ekkor megvilágosodott.
-Ó te jó ég… Ez lehetséges?
-Talán…
Ezután még úgyse tudtak aludni. Túl sok volt az információ.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
