|
59. rész
Csibebaba 2009.01.18. 19:34
- Másnap reggel Julie nem találta sehol Patrickot, amikor kijött a hálószobából. Arra számított, hogy a srác édesdeden alszik majd a kanapén, ahogy hajnalban letették, de nem így történt. A srác eltűnt. Julie szeméből egyből kiröppent az álom, hiszen ki tudja, mi történt vele.
-Patou! Patou!!! – kiabált a lakásban, benyitva minden helyiségbe. –Patou!!!
-Itt vagyok… - mászott elő a fürdőszobából a srác.
-Jaj, hála az égnek! Azt hittem… Nem is tudom, mit hittem… - ölelte át Julie.
-Rossz pénz nem vész el… De ne haragudj, most vissza kell mennem! – Patrick zöldülő arccal ismét eltűnt a fürdőben, magára zárta az ajtót, de még így is hallatszott, mit csinál…
-Mennyit ittál? – állt az ajtó elé Julie.
-Nem tudom… Nem emlékszem.
-Egyáltalán az estére emlékszel?
-Nem…
-Mondd, hogy voltál képes így kiütni magad? – kérdezte szemrehányóan Julie. –Felnőtt ember létedre!
-Megnősülök…
-És akkor? Attól még nem kell ájultra innod magad.
-Nem is ájultam el.
-De igen.
-Én ilyenre nem emlékszem.
-Persze, hogy nem emlékszel. Kajak részeg voltál. És elájultál. Damien és Pierre hozott haza.
-Na, a megmentőim… Hogy hízzon a májuk…
-Inkább örülhetnél, hogy nem hagytak ott a földön fetrengve. A barátaid.
Patrick kijött a fürdőszobából, arca vizes volt, kezében egy törülközőt tartott. Julie csípőre tett kézzel nézte őt.
-Kijózanodtál? Rókacsalád a vécében?
-Jaj, Julie, ne kínozz már… - Patrick arcát a törülközőjébe temette. –Olyan rohadt világos van itt… Túl nagy a fény.
-Hiszen még el se húztam a függönyt.
-Inkább visszafekszek aludni…
-Aki este legény, az reggel lepény, ugye? – gúnyolódott a lány. –Tessék összeszedni magad!
-Fáradt vagyok…
-Gyere, igyál egy kávét, az jót fog tenni.
-Julie, ne kiabálj már… Szétmegy a fejem… - nyöszörögte a srác, ahogy leült egy szék szélére, fejét megtámasztotta, szemeit pedig alig tudta nyitva tartani.
-Nem is kiabálok.
-De kiabálsz. Olyan hanggal vagy…
-Csak te vagy másnapos. De ne félj, majd magadhoz térsz, ha a srácok megmutatják a pia számlát…
-Mi…? Ők fizettek mindent. Nem olyan szemetek, hogy… hogy…
-Ebben nem állapodtatok meg, hogy ők állják az összes italt. Ez csak a te kis agyadban keletkezett.
-Jó, mindegy… Akkor majd valahogy megdumálom őket – vont vállat végül. –Gyere ide, kicsim… - intett a lánynak. –Ülj ide az ölembe. Olyan régen nem… - Patrick magához húzta Julie-t. Finoman megcsókolta a vállát, kezét a lány csípőjére csúsztatta.
-Patou, nem! – tolta el magától Julie. –Hülye piaszagod van! Előbb fürödj meg, és mosd meg magad kívül-belül. Aztán esetleg.
A srác felsóhajtott, és fejét az asztalra hajtotta. Aztán elaludt…
-Patou, az ég szerelmére! – rázta fel Julie. –Azonnal menj fürdeni!
A srác nagy nehezen feltápászkodott, és elvánszorgott a fürdőszobába. A lány csak megcsóválta a fejét, és leszedte az asztalt.
Azonban épphogy elkezdett mosogatni, csöngettek.
-Nahát! Szia, Cec! Gyere be.
-Remélem, nem zavarok.
-Dehogyis! Gyere csak.
Cécilia óvatosan becsukta az ajtót maga mögött, de nem ment beljebb.
-És… öhm… Hogy vagytok? Hogy aludtatok?
-Köszi, jól. – mosolygott Julie. –Ti is?
-Aha… Patou?
-Ő is. Most éppen a fürdőben van. Elküldtem zuhanyozni.
Cécilia csak hümmögött, de látszott, hogy teljesen máshol jár az esze.
-Figyelj, Julie… Én csak… azért jöttem, hogy elmondjam, mennyire sajnálom, ami történt.
-Köszi, de… Mi történt? – Julie semmit nem értett.
-Hát… Patou… Meg a legénybúcsúja… Annyira szörnyű.
-Ó, ő ilyen. Nem tudom megváltoztatni. Talán majd akkor, amikor megszületik a kisbabánk.
-Jó neki, hogy ilyen elnéző és szuper nőt talált. Mégse becsüli meg… Én kitekerném a nyakát Damien-nak, ha az esküvőnk előtt a legénybúcsúján ezt csinálná…
-Utolsó kicsapongó estéje – vont vállat Julie, miközben egy tányért törölgetett. –Hadd bulizzon. Igyon, amennyi belefér…
-Persze, igyon, de a libidóját azért igazán lehűthetné már…
-Mi… Micsoda? – fordult meg Julie. –Milyen libidó…? Mi van?!
-Jaj, drágám… Te nem tudsz róla? Ó, te jó ég… - Céciliában meghűlt a vér.
-Most már mondd el! Cécilia! – Julie letett mindent a kezéből, mielőtt leejtette volna őket.
-Hát… Nem igazán tudom…
-Cécilia!!!
-Jól van! – Cécilia arcát a tenyerébe temette. –Csak annyit tudok, hogy Patou valami sztriptíztáncosnővel… szóval… lefeküdt vele. Részeg volt… De többet nem tudok! Tényleg!
Julie úgy tűnt, mintha kővé dermedt volna. Aztán felengedni látszott…
-Megölöm!!! – sikoltotta, majd, mint egy őrült, berontott a fürdőszobába. –Te rohadék!
Patricknak ideje se volt arra, hogy felocsúdjon. Julie nekirontott, kitépte a kezéből a zuhanyt, és nekitámadt. Közben a víz szétspriccelt mindenfelé, hatalmas sikoltások hallatszottak, és szegény srác sehová nem tudott kapaszkodni vagy elmenekülni, éppen csak a kezével védte magát.
-Uramisten! Megőrültél, Julie??! – hallotta Cécilia a kiabálást. –Mi ütött beléd?! Azonnal hagyd abba!
-Mit képzelsz magadról, te szemétláda?! Megcsalsz még a legénybúcsún is?!
-Áááá!!! Hagyd abba!
-Hogy lehetsz ennyire… ennyire érzéketlen és bunkó?!
-Julie, nem akartam… Részeg voltam…
-Akkor minden alkalommal, amikor részeg vagy, meg fogsz csalni?! Köszönöm szépen! Ez aztán az életbiztosítás!
-Nem Julie… Figyelj ide…
-Mindig megbocsátok neked! Még hajlandó lennék hozzád is menni! Erre te ennyire becsülsz, hogy mindenféle kis nőcskével félrekefélsz?! És azt képzeled, hogy mindent el fogok nézni neked?! Ne nézz már madárnak!
Közben Cécilia lemenekült a saját lakásukba, és rémülten dőlt neki a csukott ajtónak, mikor végre bent volt. Amint meglátta Damien-t, egyből kibukott belőle:
-Bassza meg!
-Mi történt?
-Azt hiszem… Azt hiszem, sikerült bekavarnom az esküvőnek…
-Milyen esküvőnek?
-Jaj, Dam! Ne értetlenkedj már! Julie és Patou nászának!
-Mit csináltál?
-Véletlenül… kibukott belőlem, hogy Patou a legénybúcsúján azzal a nővel…
-Te elmondtad Julie-nek, hogy Patrick félrekavart???
-Azt hittem, már tudja! Nem én tehetek róla, hogy ti Pierre-rel nem mondtátok el neki…
-Persze, fogjuk ezt is a pasikra! Édes Istenem… - fogta a fejét Damien. –Hogy mondtuk volna el neki? Nem a mi dolgunk!
-De joga van tudni! Most lehet, hogy össze se házasodnak.
-Na, az kéne még! Még egy pasi nem fogja tönkretenni a húgomat, ezt garantálom!
-Mit csinálsz? – kérdezte Cécilia, mikor látta, hogy Damien az ajtó felé indul.
-Elintézem a dolgokat.
Damien következő jelenése a fenti lakásban történt, ahol a páros két tagja egymástól tisztes távolságban ült, a levegő pedig fagyos volt.
-Hallottam, mi történt – vágott bele a közepébe Damien. –Sajnos, ezúttal nincs túl sok időtök a veszekedésekre, ugyanis egy hét múlva esküvő!
-Én hozzá nem megyek! – csattant fel Julie. –Különben is, Dam. Te se vagy egy szent: Lefogadom, hogy tudtál ennek a szemét alaknak a piszkos kis ügyéről azzal a ribanccal!
-Igen, de ez most mellékes…
-Miért az?! Mint a bátyám, igazán elmondhattad volna, mi újság! Ehelyett hagytad, hogy higgyek Mr. Casanova hűségében!
-Na jó, figyeljetek… Erre most nincs idő. Jövő héten összeházasodtok, és…
-Én aztán nem állok oltár elé ezzel! Esküvő lefújva! – kiáltotta hisztérikusan Julie.
-Márpedig akkor is összeházasodtok, ha vénasszonyok potyognak az égből, világos?! – tört ki Damien. –Már épp elég ideje szervezitek ahhoz, hogy ne a végén hasaljon el ez az egész! Jövő szombaton megesküsztök, és punktum! Különben nagyon megverlek titeket! Nem az utolsó percben kell lefújni!
-De lehet így is!
-Csend legyen! – förmedt rá húgára ismét Damien. Patrick meg se szólalt, ami feltűnt jövendőbeli sógorának. –Te meg nem mondasz semmit?! Azt hittem, ennél tökösebb vagy!
-Julie mellett nem merek tökös lenni…
-Bezzeg az a ribanc éreztette veled, hogy tökös vagy, mi?! Akkor menj vissza, és ülj a nyeregbe megint!
-Fejezzétek már be! Elegem van belőletek! – szólt rájuk erélyesen Damien. –Jövő szombaton esküvő, és kész! Ha addig akár csak egyetlen egyszer is össze mertek veszni, vagy megcsaljátok egymást, vagy szétköltöztök, vagy nem szóltok egymáshoz – vagy bármi egyéb módon keresztbe tesztek a közös életeteknek, és ezáltal a szüleitek és barátaitok (no meg persze a saját) boldogságának, én kinyírlak benneteket – közölte mosolyogva a srác. Szemében azonban fenyegetés villant. –Megértettétek?
-Aha… - mondták halkan.
-Akkor jó. Most pedig szépen magatokra hagylak benneteket, és remélem, ez a kis édeskettes nem torkollik vérfürdőbe.
Ebben a pillanatban azonban berontott Cécilia.
-Bocs a zavarásért, de… Eltűnt… Eltűnt Caroline naplója… - a lány a sírás határán volt. –Valaki… valaki ellopta. És… és ezt hagyta itt… - azzal egy levelet vett elő a zsebéből, és Damien felé nyújtotta.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
