Brooke és Matthew az egész éjszakát átbeszélgették. Meg kellett beszélniük a másnapi akciót. Reggel Brooke már nagyon izgatott volt, de azért egy kicsit félt is. Ilyet eddig még csak filmeken látott, és már akkor se vonzotta túlságosan a dolog.

Matthew egy bőröndöt húzott elő az ágy alól. Mikor kinyitotta, Brooke döbbenten vette észre, hogy tele van fegyverekkel.

-Látom, készültél… - mondta a férfinak.

-Igen, muszáj volt. Már tudtam előre, hogy mi lesz. Tessék! – nyújtott a lány felé egy pisztolyt. –Ez a tiéd lesz.

-Mi? Nekem is kell?

-Miért, mit gondoltál? Hogy téged majd gesztenyével fognak dobálni? Ugyanúgy mented az életed, mint én.

-És egyáltalán hogy kell használni? – nézte a kezében lévő pisztolyt Brooke.

-Add csak ide, megmutatom – Matthew kivette a lány kezéből a fegyvert. –Nézd, csak. Először kibiztosítod – így. Aztán célzol, és lősz. Ennyi. Nem túl ördöngös.

-Aha, tényleg nem. De most nem akarom kipróbálni inkább, itt a szobában.

-Hát ne is! Majd élesben. Hidd el, menni fog!

-De Matt, én annyira félek! – tört ki Brooke-ból. –Mi lesz, ha nem sikerül? Vagy meghalunk?

-Nem lesz semmi baj.

-Matt, ez a maffia! Ezek nem válogatnak az eszközökben!

-Ismerem őket elég jól, úgyhogy nem kell nekem bemutatni őket. De bízz bennem! Nem hagyom, hogy bármi bajod essen – Matthew átölelte a lányt, majd biztatóan megcsókolta.

Nem kellett sokáig várni az akcióra. Brooke és Matthew lent beszélgettek a szálloda halljában David-del, amikor Matthew hirtelen megszorította Brooke kezét, jelezve, hogy itt az idő. A recepciónál két fekete ruhás férfi állt, akik még bent sem vették le a napszemüvegüket. David háttal ült a recepciós pultnak, így ő nem vette észre a két férfit. Matthew gyorsan befejezte a beszélgetést azzal, hogy megkérdezte David-től, nem akar-e véletlenül felmenni a szobájába pakolni, mert másnap indulnak haza. David gyanakodva bár, de fölment, és ekkor elszabadult a pokol!

A két férfi észrevette őket, és amikor Matthew és Brooke elindultak a hall másik végébe, a sötét öltönyösök elővették a fegyverüket. Mivel a hall tele volt emberekkel, Matthew nem akart ott nyilvános cirkuszt rendezni, de a két férfi nem volt ilyen toleráns. Fegyverükkel a csillárra céloztak, majd lőttek. A csillár apró darabokra tört, a vendégek pedig sikoltva rohantak a lépcső és a kijárat felé. Matthew-nak még épp sikerült behúznia Brooke-ot egy hatalmas páfrány mögé.

Majd amíg az egyik fegyveres megkötözte a recepcióst, gyorsan elrohantak a liftek irányába. Brooke, mint az őrült, elkezdte nyomogatni a hívógombot, és mikor a két férfi befordult a sarkon, nekik még pont sikerült beugraniuk a liftbe. De pechjükre a két maffiatag is elérte még a liftet, és ők is beszálltak. A fülkében rajtuk kívül volt még egy hét év körüli kisfiú is, aki vidáman fütyörészett. Matthew és Brooke a fülke egyik sarkában állt, a két sötét öltönyös a másik sarokban, és közöttük a kisfiú. Matthew rámosolygott a gyerekre, aki erre kivette a rágót a szájából, és jó hosszúra kinyújtotta. Majd visszatette a szájába, és odalépett az emeletgombokhoz. Megnyomta az összest, majd vigyorogva nyugtázta, hogy az egyik „fekete ruhás bácsi” nagyon ideges lett.

Matthew le nem vette a szemét a két maffiatagról, és egyik kezét végig a pisztolyon tartotta. Szemével jelezte, hogy ha a kisfiúnak bármi baja esik, nagyon megbánják. Felérkeztek a legfelső emeletre. Matthew és Brooke kiszálltak a gyerekkel, és elkísérték a szobájáig. Mikor bezárult az ajtó, a két férfi azonnal üldözőbe vette őket.

Brooke lélekszakadva rohant Matthew mellett, majd dobogó szívvel dőlt neki a falnak, amikor biztonságban érezte magát. Matthew küldte be a takarítószekrénybe, amíg ő elintézi a két fickót. Kintről lövések hallatszottak. Brooke összerezzent, és úgy érezte, a szíve mindjárt kiugrik a helyéről. Jeges rémület lett rajta úrrá. Nem mert megmozdulni. Mi lesz, ha a két férfi kinyitja a szekrény ajtaját, és meglátják? Biztosan megölik – végig ez járt a fejében. Ekkor hirtelen valaki kinyitotta az ajtót. Hátraugrott, és ezzel sikerült levernie a polcról egy doboz súrolószert. Majd amikor meglátta Matthew-t az ajtóban, egy kicsit megkönnyebbült.

-Elintézted őket? – kérdezte a férfitól. Miközben rohantak lefelé a lépcsőn, Brooke megpróbálta eltüntetni a ruhájáról a súrolószer maradványait.

-Igen. De máris van utánpótlás. Ráadásul most már többen vannak.

-A francba!

A következő emeleten letértek a lépcsőről, és a folyosón rohantak tovább.

-Minden rendben, Brooke? – kérdezte a lánytól Matthew.

-Azt nem mondanám. Nagyon félek.

-Ne félj. Itt vagyok melletted. Meg van egy pisztolyod is, amit bátran használhatsz. Erre gyere! – Matthew gyorsan behúzta a lányt egy oldalfolyosóra.

-Matt, mi…

-Csss! – Matthew óvatosan kinézett a fal mögül. –Itt vannak.

Brooke még a lélegzetét is visszafojtotta.

-Oké, gyerünk! – mint az őrült, úgy rohantak a lift felé. Beugrottak, és már száguldottak is lefelé. De a szállodát körbevették, így esélyük sem volt kijutni.

-A rohadt életbe… Ezt nem hiszem el! – Matthew és Brooke elrejtőztek a recepciós pult alatt. A maffia tagjai odakint járőröztek, és csak a szerencsén múlt, hogy nem vették őket észre.

-Most mit csinálunk? – kérdezte Brooke majdnem sírva.

-Nyugodj meg, felkészültem erre az esetre is – mondta Matthew. Nem merte bevallani, hogy fogalma sincs róla, mit tegyenek. –Kimegyünk innen.

-De hogyan?! Hiszen ezek tárt karokkal várnak minket odakint!

-Ügyesek leszünk. Te eltereled a figyelmüket, én meg néhány jól irányzott ütéssel a padlóra küldöm őket.

-És mi a B-terv?

-Az, hogy nincs B-terv. Gyerünk! – azzal mire Brooke bármit is szólhatott volna, Matthew egy ugrással kint termett a pult mellett. Brooke is kimászott, és megpróbált bátornak tűnni. Pedig még egy picit sem érezte úgy, hogy bátor lenne…

Odakint minden egy szempillantás alatt lejátszódott. Brooke ránézett a sötét öltönyösökre, majd elkezdett futni a másik irányba. Azok utána indultak, de Matthew közben már lőtt is, és a következő pillanatban Brooke már a férfi mellett ült az egyik sötétített üvegű Mercedesben. Utánuk újabb fekete autók indultak, és csak a golyóálló üvegnek köszönhették megmenekülésüket.

A banknál villámgyorsan kiugrottak az autóból, és berohantak az épületbe.

-Mindenki kifelé! – Matthew az összes embert kiküldte az épületből, majd elrejtőztek Brooke-kal. Náluk volt a gömb, de nem mertek elindulni a föld alatti bázis felé.

Ekkor hatalmas robbanás hallatszott, és a bank üvegei kitörtek. Brooke óvatosan fél szemmel kilesett a rejtekhelyükről, és elakadt a lélegzete… Az ajtóban Andrew Dalton állt, egy hatalmas fegyverrel a kezében. Egy pillanatra teljesen ledermedt, és csak Matthew suttogására tért magához.

-Brooke, jól vagy? Gyere vissza, mert ha meglátnak, neked annyi.

-Itt… itt van… Andrew… Andrew Dalton…

-Igen, tudom.

-Te… te ismered? – Brooke hitetlenkedve nézett rá.

-Mi az hogy!

-De hiszen vele randiztam!

-Tudom, Megan elmondta. Teljesen kétségbeestem – Matthew elfordította a fejét. –De neki nem mondhattam el. Valami hülye sztorit találtam ki Daltonról, ami annyira hihetetlen volt, hogy még én magam se tudtam volna elhinni.

-Miért? Kicsoda Dalton? – kérdezte Brooke, pedig nagyon jól tudta.

-Ő a vezér – suttogta Matthew, majd egy kicsit beljebb húzta a lányt, mert Dalton elindult a búvóhelyük felé.

-Gyere elő, Butler! – hallották Dalton hangját. –Ne akard, hogy én keresselek meg!

Matthew nem szólt egy szót se, csak halkan elkezdtek araszolgatni Brooke-kal a másik irányba. A lány levegőt se mert venni. Majd mikor egy kicsit biztonságban érezték magukat, Matthew óvatosan elővette a gömböt.

-Butler, bújj elő, akárhol is vagy! – kiabálta Dalton.

-Matt, most mit tegyünk? Csapdába kerültünk! – Brooke kezdett kétségbeesni.

-BUTLER!!! – Dalton egyre idegesebb lett. Egy hatalmas lövést hallottak, majd üvegcsörömpölést. Brooke összerezzent.

-Brooke, szét kell válnunk.

-Hogy mi?

-Csak így jutunk előrébb.

-Egyedül akarsz hagyni? Hogy teheted ezt?

-Ügyes vagy, menni fog.

-De én nem… - Brooke hangja elcsuklott.

-Sikerülni fog, Brooke.

-És mi lesz, ha meghalsz? Vagy én halok meg?

-Akkor majd találkozunk ott, fönt.

-De én nem akarok meghalni! És téged se akarlak elveszíteni…

Ekkor Dalton hangját hallották – mégpedig közvetlen közelről!

-Jaj, de bájos! – vigyorgott a férfi. –Elnézést, hogy meg kell szakítanom ezt a kis turbékolást…

-Brooke, fuss! – Matthew arrébb lökte Brooke-ot, így a Dalton pisztolyából repülő golyó a mellettük álló vázát találta el. A lány lélekszakadva rohant. Miközben futott, még messziről hallotta Matthew hangját, majd lövéseket, de a végén teljesen elvesztett minden hangfoszlányt. Belül zakatolt a szíve, és majd’ meghalt, annyira félt, de tudta, hogy nem szabad megállnia.

Egy kihalt folyosóra ért. Lelassított, hogy egy kicsit kifújja magát. Ekkor hirtelen eléugrott egy sötét öltönyös, és rászegezte a pisztolyát. Brooke felsikított, és rálőtt a férfira. A sötét öltönyös összeesett, a lány pedig reszkető kézzel markolta továbbra is a fegyverét.

Mikor felnézett, majdnem elájult! Körülötte egyre több maffiatag gyülekezett, és mind ráfogta a pisztolyát. Brooke először csak reszketve nézte őket, majd magához tért megdöbbenéséből, és lőtt. A sötét öltönyösök is lőttek, de Brooke elfutott, és csak ugrálva tudta kikerülni a felé repülő golyókat. Már nem törődött azzal, milyen súlyos sebeket szerez a maffia tagjainak, csak lőtt és mentette az életét. Igaza volt Matt-nek – gondolta. –Az első a legnehezebb. Utána már nem számít.

Kiért a világos hallba. Ott még többen voltak. Ekkor valaki elkapta a karját, és magához rántotta. Felsikított, de az a valaki befogta a száját. Brooke gyorsan cselekedett. Beleharapott a fogvatartója ujjába, és megfordult, hogy megnézze, ki az.

Matthew volt, és görcsösen szorongatta fájós ujját.

-Nem mondom, jó nagyot harapsz…

-Jaj, istenem! Nem akartam, én azt hittem…

-Oké, semmi gond.

-Jól vagy? Dalton nem ölt meg?

-Amint látod, nem. És te hogy vagy?

-Matt, én… én lelőttem egy csomó embert… Annyira szörnyű volt! – fakadt ki a lány.

-Jól van, most már nyugodj meg… Túl vagy rajta… - Matthew magához ölelte a lányt. Brooke legszívesebben zokogott volna, de nem tudott.

Ekkor egy újabb lövés dördült, és közvetlenül mellettük tört be az üveg.

-Hello – Dalton vigyorogva állt előttük, és mellette még vagy tíz embere. –Hiányoztam?

-Nem – Matthew a lány elé állt.

-Szia, Brooke, rég láttalak – Dalton élvezte, hogy a lány fél tőle. –Kár, hogy csak egy randink volt, nem?

-Nekem az is elég volt… - Brooke egy kicsit kiállt Matthew háta mögül.

-De nekem nem! – egy pillanat műve volt az egész: Dalton ráfogta a fegyvert Brooke-ra, Matthew arrébb lökte a lányt, és mire Dalton elsütötte a fegyvert, már csak ő állt az útban. A következő percben Brooke már csak azt látta, hogy Matthew mellkasán egyre növekszik a vérfolt, majd a férfi összeesik.

Sikoltva rohant oda hozzá. Dalton csak erre várt. Megragadta a lányt, és magához húzta. A pisztolyt Brooke halántékára nyomta.

-Ki vele, Butler, hol a gömb?! – ordította Dalton.

-Nem mondom meg – Matthew megpróbált felállni, de ettől csak még jobban vérzett.

-Akkor a lánynak kampó! Pedig kár lenne érte, nem? – kérdezte gonoszul.

-Rohadék!

-Biztos jól elvoltatok együtt, nem? – elkezdte simogatni a lány haját. –Tényleg, kicsim, velem miért nem feküdtél le?

-Mert egy gennyes féreg vagy! – sziszegte a lány.

-Rossz válasz! Butler, mondd meg, hol a gömb!

-Mondd meg neki, Matt, kérlek! – kiabálta a lány is.

-De csak miattad, Brooke…

Dalton kibiztosította a pisztolyát.

-Szóval, hol a gömb?!

-Itt… itt van nálam… - Matthew Dalton felé nyújtotta a gömböt.

Dalton elvette azt, Brooke-ot pedig Matthew karjaiba lökte. A lányból kitört a zokogás. Csak sírt, és szorosan hozzábújt Matthew-hoz.

-Ne hagyj el soha többé, kérlek… - zokogta. Matthew átölelte, és megcsókolta.