A bank teljesen néptelenné vált: Dalton és az emberei elvonultak a gömbbel, az épület látogatói pedig – akiket Matthew kiküldött – nem mertek visszamenni. Matthew és Brooke a földön ültek. A férfi Brooke ölébe hajtotta a fejét, a lány pedig csendesen sírdogált.

-Ne sírj, Brooke.

-De sírok, mert teljesen kész vagyok. Matt, én embert öltem…

-Én is.

-De nekem ez volt az első! – Brooke továbbra is zokogott. –És ráadásul te is megsebesültél…

-Ugyan már, csak karcolás… Rossz pénz nem vész el.

-De én féltelek! – a lány óvatosan megnézte a sebet. –Ez szörnyű! Matt, azonnal orvost kell hívnunk!

-Még mit nem! Egyből vágná, mi a helyzet!

-És ha meghalsz?!

-Nem halok meg! De amíg itt sápítozunk, Daltonék már régen héthatáron túl vannak a gömbbel! Pont a célegyenesben buktunk el… Gyere, siessünk! – Matthew megpróbált felállni.

-Hová?

-Visszaszerezzük a gömböt!

-Nem mész sehová! Mit mondjak, nagyon fickósan viselkedsz egy hatalmas lyukkal a mellkasodon…

-Ha még egy percet is várunk, végleg lemondhatunk a gömbről!

-Kit érdekel az a hülye gömb?! Engem te érdekelsz! És az, hogy folyik a vér a sebedből.

-Akkor kösd be, ha nagyon szeretnéd… De utána húzzunk!

-És mi lenne, ha nem mennénk…?

-Olyan nincs. Megyünk és kész! – Matthew megpróbált felállni, de fájdalom nyilallt a mellkasába. Vissza kellett ülnie a földre.

-Látod? – Brooke rosszallóan megcsóválta a fejét. –Nem kéne…

-De kéne!

-Én nem megyek!

-De jössz! Muszáj ott lenned!

-És miért? – Brooke egyre dühösebb lett. Könnyei már elálltak, és azt fontolgatta, hogy le kéne lépnie. De nem hagyhatta itt Matthew-t. –Emberre lőttem, némelyiket meg is öltem… - számolgatta ujjain. –Sőt! Már nyomtak pisztolyt is a fejemhez! Úgy számolom, már minden meg volt… - mondta gúnyosan. –Jaj, nem, dehogyis! Még nem lőttek le! Ezt be kéne pótolni, nem? – nézett Matthew-ra tettetett lelkesedéssel.

-Ezzel ne viccelj.

-Nem akarok menni!

Végül mégis elment. Matthew összeszedte minden erejét, és kivánszorgott a bankból. Már nem vérzett annyira, mint az elején, de minden lépésnél belenyilallt a fájdalom a sebébe. Tudta, hol keresse Daltonékat.

Brooke-kal beugrottak az első kocsiba, ami az útjukba akadt. Matthew 200 dollárt adott az autó gazdájának, cserébe, hogy elvihetik a kocsit. Az már más kérdés, hogy valaha viszont látja-e még épségben az autót a tulajdonosa… Jócskán túllépték a sebességhatárt, úgy hajtottak a maffia főhadiszállása felé. Matthew már kiismerte magát ezen a helyen, és egyáltalán nem félt.

Az épület mögötti sikátorban újratöltötték a fegyverüket.

-Matt, ugye most nem akarsz egyedül hagyni? – kérdezte Brooke kétségbeesetten.

-Ha a helyzet úgy kívánja, akkor sajnos muszáj lesz.

-Ezt nem teheted velem!

-Ügyes vagy, és ezt már bizonyítottad az előbbi akció során is. Amíg lehet, ott leszek veled.

-Jó. De ha valami történik velem, azért te leszel a hibás!

Matthew óvatosan kinyitotta a hátsó ajtót, és észrevétlenül besurrantak. Bent sötét volt. Brooke egy kicsit fázott, de úgy gondolta, csak az idegességtől. Gyomra diónyi nagyságúra zsugorodott, szíve a torkában dobogott. „Még az is kész isteni szerencse, hogy az előző akciót túléltem! De ezt már nem fogom. Nem tudom, minek kísérteni a sorsot! Ez a pasi nem normális, komolyan mondom!”- gondolta magában, míg Matthew oldalán lassan egyre beljebb jutott az épület belsejébe.

-Matt, odaértünk már?

-Css! – intette le a férfi. –Itt vannak.

-Hol itt?

-A fal mögött – mutatott a bal oldali falra Matthew. –Gyere. Kicsit belerondítunk a képbe – Matthew elindult a terembe vezető ajtó irányába.

-Várj! – Brooke elkapta a karját. –Most?

-Mégis meddig akarsz várni?! Amíg rá nem jönnek, hogy itt vagyunk?

-Nem, csak…

-Ne futamodj meg az utolsó pillanatban!

Mire Brooke kettőt pislantott, Matthew már be is rúgta az ajtót, és szétlőtte az asztal fölött lógó lámpát.

-Szép jó napot, urak – lépett beljebb, pisztolyával Dalton homlokára célozva.

-Á, Butler – Dalton megpróbált kedélyes hangon beszélni. –Gondoltam, hogy vissza fogsz vágni.

-Akkor bizonyára már vártál.

-Ó, természetesen – Dalton megpróbált fölállni a székből, de Matthew ujját a ravaszra tette.

-Meg ne próbáld. Ott maradsz, ahol vagy, Skorpió…

-Rég nem hívtál már így.

-Add vissza a gömböt!

-Miért? Az már a miénk.

-Francokat a tiétek! Ide vele!

-Ha nem adom oda, akkor mi lesz? Lelősz? Akkor tessék csak, rajta! – Dalton kihúzta magát a széken. Majd, mikor Matthew egy pillanatra nem figyelt, intett az embereinek, akik egyből tüzeltek.

Brooke is berohant a terembe, és rálőtt az egyik maffiatagra. Dalton felpattant a székből, és, kezében a gömbbel, a kijárat felé rohant. Matthew utána iramodott, és a földre lökte. Míg ők viaskodtak, addig Brooke bemutatta kickbox tudását a maffia tagjainak. Illetve, nem nekik, hanem rajtuk…

-Add ide a gömböt, Dalton! – Matthew továbbra is a földre nyomva tartotta a maffiavezért.

-Soha…

-Az nem a tiéd, hanem az országé!

-Szállj le rólam, Butler! Inkább nézd meg, mi történt a kis barátnőddel…

-Meg tudja védeni magát.

-De ha ráküldöm még pár emberemet, akkor már nem…

-Te szemétláda! – Matthew egy hatalmasat behúzott Daltonnak, akinek felrepedt a szája, és elejtette a gömböt. Az elgurult a terem másik végébe. Matthew a gömb után szaladt, Dalton egyből felpattant, és elkapta Matthew lábát. Elrántotta a gömbtől, és előkapta ő is a fegyverét.

Közben Brooke már minden létező fegyvert bevetett: ütött, rúgott, harapott, és lőtt. Mire végzett egy emberrel, jött egy másik, és úgy érezte, soha nem lesz vége ennek a harcnak. Testét horzsolások borították, és sajgott mindene. Mikor észrevette Matthew és Dalton harcát, azonnal kiverekedte magát a maffia tagjai közül, és odarohant a két férfihoz.

-Brooke, maradj távol! – figyelmeztette Matthew a lányt.

-Nem, hadd jöjjön csak ide! – vigyorgott gúnyosan Dalton. –Hadd lássa csak, hogy nyírlak ki, Butler…

-Andy, hagyd békén Matt-et! – Brooke megpróbált közelebb férkőzni hozzájuk, de Dalton arrébb lökte. Matthew rávetette magát a férfira, és megpróbálta elvenni tőle a fegyverét. Dalton lelökte magáról, és arrébb kúszott, a gömb felé.

Brooke gyorsabb volt, és felkapta a gömböt.

-Ezt keresed? – nézett a férfira gúnyos mosollyal.

-Add ide, Brooke.

-Nem adom.

-Azt mondtam, ADD IDE!!! – ordította Dalton, és rálőtt a lányra. Brooke éles fájdalmat érzett a karján, és mikor odanézett, egy egyre növekvő vérfoltot látott. Matthew gyorsan kikapta a kezéből a gömböt, mielőtt elájulna és elejtené a robbanékony tárgyat. De Brooke hamar magához tért megdöbbenéséből, és rálőtt Daltonra. A férfi egy pillanatra a karjához kapott, majd egy hatalmas pofont adott a lánynak.

Brooke elesett, és érezte, hogy a vér lassan szivárog a szája széléből. Matthew azonnal visszafordult, és rászegezte pisztolyát Daltonra. De az gyorsabb volt, és Brooke már csak a hátborzongató lövéseket hallotta, ahogy Dalton sorban ereszti a golyókat Matthew-ba.

-NEM!!! – Brooke előkapta pisztolyát, és lőtt. Tudta, hogy célt fog találni. Dalton összerogyott. Matthewnak még volt annyi ereje, hogy ő is rálőjön a maffiavezérre, de aztán összeesett.

Brooke döbbenten ült a nagy csendben. Hirtelen fel se fogta, mi történt. Néhány pillanattal ezelőtt még lövések zaja hallatszott, most pedig mintha késsel vágták volna el a zajt. Szájából szivárgott a vér, karja pedig rettenetesen fájt.  Körülötte halott emberek feküdtek. Vele szemben Dalton holtteste, mellette Matthew.

-Úristen, Matt! – gyorsan odamászott a férfihez. –Matt… - rázta. –Matt!

Keze csupa vér lett. Hiába rázta a férfit – az nem válaszolt.

-Matt! Válaszolj már!

Egyszerre csak kitört belőle a zokogás. Ráfeküdt Matthew mellkasára, és csak sírt.